Na most már ebben a témában is meg kell szólalnom, mert ez már nem csak kihúzta a gyufát, hanem meg is gyújtotta.

Nem tudok mást mondani, mint hogy a drágalátos Fidesz már végképp meggárgyult. A nyugdíjpénztárral kapcsolatos lépést még megértettem. Az nem más, mint egy burkolt pénzszerzés. Hiányzik az ügyből az őszinteség és így mondhatni lopásnak is tekinthető, de ez már azt hiszem megszokott. A 98%-os különadó körüli botrány már jelez valamit: itt bizony bújtatott diktatúra van. Pont abba a hibába esnek bele, amivel hónapokkal ezelőtt az MSZP-t ostorozták. Szemrebbenés nélkül a pofánkba hazudnak. Annyira jól nem megy nekik azért, mert még csak egy titkos hangfelvétel napvilágra kerülése sem kell hozzá, hogy lássuk az igazságot. Képesek azt mondani, hogy az Alkotmány Bíróság döntése egyértelműen szembemegy az emberek akaratával. Arról már persze egy szó sem esett a részükről, hogy az elutasításnak mégis mi volt az oka. Az AB ugyanis szakszerűen megindokolta a döntését és egyáltalán nem az alapgondolattal - vagyis a 98%-os különadó létével - volt gondjuk, hanem a törvény kidolgozatlanságával. Ebben a formájában ugyanis olyanokat is érintett volna, akik nem érdemelnék meg.

Ami ezeken túl kicsapta nálam a biztosítékot az az, hogy egy újabb korszak alkotó ötlettel áltak elő, miszerint: a rendőr bírságolhasson százezer forintig. Ez azért nem rossz. Az már biztos, hogy a Fidesz szeret arányaiban nagy számokkal dobálózni. Ez a döntés - ha megvalósul - a jelenlegi felső határt ötszörösére növelné. Az eddigi maximális 20 ezerrel én azt hiszem semmi gond nem volt. Ennyi kiesés is megtudja vágni az embert. Na de 100 ezer forint?! Sokaknak nincs is ennyi fizetése. Hogy az anyámba fizetné azt be 30 napon belül anélkül, hogy megfagyna ill. szomjan/éhenhalna? Főleg úgy, hogy: "Az elfogadott és tudomásul vett helyszíni bírság ellen nincs helye jogorvoslatnak; a törvény nem teszi lehetővé a méltányosság alkalmazását, valamint a részletfizetés engedélyezését." Nem gondolom egyébként se, hogy a szándékosan elkövetett szabájsértésekből több lenne itt, mint másutt, ami miatt indokolt lenne ennyire fegyelmezni a népet. A balesetek számát meg úgy sem lehet 0-ra redukálni. Némelyik nem is a közlekedők hibájából történik.

Ez a jogszabály is beállhat a többi sorába azzal a címkével, hogy átgondolatlan. Vagy lehet, hogy átgondolt, de az embereket leszarta. A Fidesz kezdi bebizonyítani, hogy ő nem az a megváltó, akire az emberek többsége várt. Kellett nekik 2/3-ot adni, sőt kormányzópárttá választani...

Tudom, hogy most jó páran az előző bejegyzés folytatását várták és most csalódniuk kell. Megnyugtatom őket, hogy nem marad el az sem, de gondoltam a hatás növelése érdekében megváratom őket és másról írok, ami mostanában történt.

Az előző hét az SZTE-n szünet volt, így jött az ötlet, hogy fellátogatok Budapestre és Gödöllőre, ha már ott tanul az asszony. Nem volt rossz. Megnéztem egy csomó nevezetességet és elégedetten állapítottam meg, hogy Budapest méltán viseli Magyarország fővárosa címét. Na mondjuk az is igaz, hogy szerintem ez a dolog már átesett a ló másik oldalára és a város irreálisan nagy lett az ország méretéhez képest. Ott él már az ország lakosságának ötöde és egyre gyarapszik. A médiából is az a képlet jön át nagyon sokszor, hogy Magyarország=Budapest. A többi rész elhanyagolható. Azt lehet tudni, hogy arra felé is élnek valakik, de ha nem történik "véletlenül" olyan dolog, mint például egy iszapkatasztrófa, akkor le van szarva.

Azért ne gondolja senki, hogy negatív élményekkel távoztam. Nagyon is jó volt, amit az is erősített, hogy beültünk egy L'art pour l'art Társulat előadásra. Némelyik poénon eszméletlen jót nevettem. Mindig is vágytam rá, hogy mielőtt meghalok lássam őket élőben. Hát most sikerült. Én jószívvel ajánlhatom mindenkinek őket. Azt hiszem nem egészen két hét múlva lesz ugyanez az előadásuk a Budapest Bábszínházban.

Addig is egy kis ízelítő. Valami hasonló volt ott is:

Tudom most elég sokat kihagytam, de ez van. Nem mindig van kedvem írni. Azért mégis bepótolom, ami elmaradt: leírom a két héttel ezelőtti eseményeket két bejegyzésben. Múlt héten amúgy sem történt semmi érdekes.

Szóval két héttel ezelőtt a lélekkel foglalkoztam behatóbban. (Tulajdonképpen majdnem minden nap ezt teszem, de azt most hagyjuk.) Történt, hogy - sport terén kedvenc - falmászás órámról menten vissza a BTK-ra egy pszchológiai kísérletre a jóöreg 1-es vilivel és az 'Aradi téren' szálltam le. Leszálláskor rögtön szembe ötlött két tábla, mondhatni transzparens ilyen nagy feliratokkal, hogy: "Hova sietsz?", "Mit mondana Jézus ma?" meg ehhez hasonló apróbb betűs szövegekkel. Mint olyan személy, akit "némileg" érdekelnek ilyen kérdések, csak megálltam tovább olvasni. Egyszercsak hozzám lépett egy férfi és megkérdezte, hogy mondanak-e nekem valamit ezek, mármint amiket olvasok. Én meg válaszoltam, hogy persze, mondanak, márcsak azért is, mert van egy elég kiforrott véleményem ebben a témában és inkább csak azért áltam meg, hogy megtudjam másnak mi.

Beszélgetésbe elegyedtünk és megtudtam, hogy ő és a barátai ezt egyáltalán nem valamiféle megbízásból csinálják és még csak nem tartoznak semmilyen felekezethez sem. Egyszerűen csak keresztényeknek vallják magukat és próbálnak azokhoz a dolgokhoz visszatérni, amikben az első keresztények hittek és azt terjeszteni. Ebben nem is találtam semmi megvetendőt, azt az egy aprócska ám mégis jelentős momentumot leszámítva, hogy ezek a dolgok egy kissé szerintem elavultak és túlhaladottak. (Számomra például majdnem teljesen, inkább csak az alapgondolatot fogadom el.) No ez a dolog vált - jó értelemben vett - vitánk alapjává.

Ő hangoztatta a jól megszokott keresztény dogmákat, én pedig mint egy egyszerű gondolkodó problémákat vetettem fel. Ő tulajdonképpen nem mondott többet az eddig tudottaknál mint például: szeressük egymást, az Urat még jobban, stb., stb... Én felvázoltam neki pár gondolatot az én filozófiámból. Egy elég markáns résszel kezdtem, ami nem más, mint a reinkarnáció. Elmondtam neki, hogy szerintem ez igen is létezik, de csak emberből emberbe és hogy ha már ott tartunk, hogy 'térjünk vissza sz eredetihez', akkor azt kell mondjam, hogy a Biblia sem tagadja ezt sehol. Az is igaz, hogy nem nagyon hirdeti, de ez inkább annak tudható be, hogy részint az akkori tanításokban nem ezen volt a hangsúly, részint ezt a művet is emberek (név szerint Nagy Konstantin római császár és bandája) állították össze politikai céljaiknak megfelelően. Utóbbi kijelentésemre az volt a válasz, hogy "ez történelmileg nem állja meg a helyét". Ezen azért jót mosolyogtam. Szegény pára nem tudhatta, hogy egy történész hallgatóval folytat diskurzust. Azt is mondta, hogy ő azért sem tartja elképzelhetőnek a reinkarnációt, mert az visszaélésekre adna lehetőséget, pontosabban: simán mondhatja azt az ember, hogy ő még ráér foglalkozni a lelke megmentésével, most inkább az élvezeteknek él. Én ezt nem így képzelem el. Szerintem az élet és a benne tapasztaltak így vagy úgy, de rákényszerítik, hogy tanuljon a dolgokból. Még akkor is ha úgy érzi, hogy nem változik semmi. Kinél gyorsabb, kinél lassabb. Ez egyénenként eltérő. És ez egy kulcsszó, mert a létezésünk szerintem ezzel függ össze. Hogy rajtunk egyéneken keresztül mindent megtapasztaljon az Úr, aki egyébként nem is az a személy, akinek elképzelik. Ha már itt tartunk, akkor meg kell jegyezzem földi értelemben vett személyisége nincs is. Az egy nagyon téves elképzelés, hogy Isten egy öreg úr, aki esetleg a felhők tetején ül a trónusán jobbján Jézussal és egész nap ítélkezik. Hogy én hogyan képzelem el Istent és mit gondolok róla az inkább egy másik bejegyzés témája lenne. (Ha lesz kedvem, vagy igény rá, akkor talán lesz is.)

Ő mégis állította, hogy csak egyszer élük, aminek a végén kimondják ránk az ítéletet és aztán elvagyunk, nem jöhetünk vissza többet. Én próbáltam neki erre egy metaforát hozni, hátha elgondolkodik rajta: mondtam neki, hogy képzelje el azt az esetet, amikor egy bűnözőt elkapnak és elítélnek, aki így börtönbe kerül; onnan egy idő után mégiscsak szabadul, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne bűnözhetne tovább. Erre azt a kritikát kaptam, hogy túl földiesen képzelem el a dolgokat. Ezen ismét jót mosolyogtam, mert én inkább pont egy olyan embernek tartom magam, aki a dolgok többségét próbálja egy magasabb perspektívából szemlélni, hátha tisztább eredményre jut. Ezt az előbbit is csak miatta, a jobb megérthetőség kedvéért fogalmaztam meg így.

Ezzel összefüggésben egy másik érdekes dolgot is felvetettem: mi van azokkal, akik a hagyományos keresztény értelmezés szerint nem üdvözültek és ha minden igaz pokolra kerültek? Mert a fáma ugye bár arról szól - amit ő is hirdet -, hogy ennyi volt, onnan nincs tovább, ezek az emberek eljátszották a lehetőségüket. Nekem ez valahogy nem stimmel. A végletekig szerető Isten képét én ezzel nem tudom összeegyeztetni. Erre a problémára egy kitérő választ kaptam, miszerint Isten mindenkit a legjobb tudása szerint, legnagyobb erejéből hív. Hát ezzel eztán tényleg meglettek mentve szegény ördögök. Szerintem a nyilvánvaló válasz az, hogy ez nem így történik, mint ahogy le van vezetve. Az én filozófiám szerint nincsenek rossz emberek, csak kevésbé jó belátásúak, akik még bizony fejlődhetnek és fognak is. Nincsenek rossz döntések, tettek se, csak maximum olyanok, amelyek lassítják a fejlődés, de még azoknak is van pozitív oldaluk és azokból is lehet valamit tanulni még ha elsőre nem is látszik.

Mindezeket persze nehéz csak a Bibliára alapozva meglátni. Az egy jó könyv volt valamikor, de nem a mai embernek. Kb. 2000 évvel ezelőtti embereknek szól. Én állítom, hogy ma nem ugyanaz embernek lenni, mint akkor volt. Már mást jelent. Időközben sokat fejlődtünk és nem csak technikailag. Én a Bibliát csak egy fejlődési fokozatnak tartom. Sőt a Biblián belül több fejlődési fokozat van. Egy gyereket sem úgy nevelünk, hogy egyből a kvantum fizikával kezdjük, hanem szépen fokozatosan. Valami ilyesmi játszódik le az emberiség történelmében is csak sokkal lassabban. Mózes és tevékenysége is csak egy fokozat volt. Egy alapozás. Megzabolázta a vad, elvtelen zsidó népet. Törvényeket adott nekik. Amikor abból kinyerték a számukra szükségeset, akkor eljött hozzájuk a Krisztus, aki meg is mondta nekik, hogy hagyják a régi dolgokat, azok már jelentőségüket vesztették. Ő új dolgokat hozott, onnantól azok a mérvadóak. Én azt mondom, hogy most már ezek is kezdik érvényüket veszteni, pontosabban egy magasabb szintre kellene lépni belőlük. Persze erre még nem mindenki érett. Vannak még sokan, akiknek jobb ha követik a régi dolgokat. Mindenkinek egyéni az útja. Ezt persze jó lenne ha ezek az ókeresztény urak is belátnák és néha a saját eszükkel is gondolkodnának. De ezt a változást minden bizonnyal a beszélgetésünk sem hozta meg, mert azt így zártam le:

"- Figyelj! Látom te is kötöd az ebet a karóhoz és egy picit talán én is, bár én egyáltalán nem állítom, hogy maradéktalanul igazam lenne bármiben is. Mindössze kérdéseket vetettem fel, amiken nem árt elgondolkodni. Én azt mondom, hogy ha itteni utunk véget ért és netalán »fent« találkozunk, akkor majd kiderül melyikünknek volt igaza.

(Fejét rázva) - Nem, nem. Akkor már késő lesz. Úgyhogy...

(Nevetve) - Ja igen, tényleg. A te hited szerint akkor már késő lesz.

- Úgyhogy olvasd el szerinten az Újszövetséget."

Én mégiscsak azt mondom, hogy majd a végén kiderül. Addig is döntsön mindenki a saját belátása szerint. Ne higgyen el senkinek semmit. Még a Bibliának sem. Csak és kizárólag azt higgye el, amit végig gondolt és az ő szerinte is úgy kell hogy legyen. Ha mindent elhisztek, amit nektek mondanak, akkor nem bárányok lesztek, hanem birkák.

Úgy tűnik az egyetem meg egyéb dolgok miatt nem tudok túl sűrűn jelentkezni, de a heti egy bejegyzés átlagban legalább megvan. Az is igaz, hogy vannak olyan időszakok, amikor nem történik semmi. Az elég lehangoló tud lenni. Most viszont azért van pár dolog és igazából azt sem tudom hol kezdjem.

Azt hiszem az lesz a legjobb, ha maradok az időrendi hűségnél. Múlthét pénteken ritka dolog történt: egyik kedvenc együttesem, a Fool Moon koncertjén vettem rész és az a szerencse ért, hogy az első sorból csodálhattam őket. Valójában nem Fortuna keze volt a dologban, hanem én voltam nagyon gyors a jegyvásárlásnál. Amint tudomást szereztem róla, hogy hamarosan kaphatóak a jegyek, máris ott tobzódtam az IH Rendezvényközpontban-ban és a nyálamat csorgatva vicsorogtam a jegypénztárosra, hogy adjon jegyet. Elsőre nem adott, sőt másodikra sem, mert azt mondta, hogy a rendezvény még nincs betáplálva a rendszerébe. Harmadikra már előbb felhívtam őket, mert nem akartam többet potyára menni. (Igaz a második alkalomnál is úgy volt, hogy "addigra már lesz"...) Azért ez a pár kör sem volt hiábavaló, mert így legalább tényleg én lehettem az első vásárló. (Ennek - mint később látjuk majd - volt több előnye is.) Eljött hát a nagy nap és Annámmal el is mentünk. Helyet foglaltunk az első sorban és csak pár perccel később vettem észre, hogy tőlem kb. 3 méterre ül a Bon Bon-ból jól ismert Szolnoki Péter jobbján szép arcú asszonykájával. A koncert szerintem fantasztikus volt. Vicces és ötletes. Igaz a számok döntő többségét hallottam már tőlük egy korábbi alkalommal, de ez egyáltalán nem vont le az értékükből és élvezetükből. A végén viszont volt egy eddig még nem hallott szám, amibe a színpadról lejőbe bevonták konkrétan a közönség több tagját is és mivel én voltam a legkézenfekvőbb (1. sor közepe) velem kezdték. Ez nagyon király élmény volt! :) Megérte hajtani a dolgot.

Másik érdekes élményem tegnap ért. Az általában kissé unalmas hidrogeográfia előadásom ezúttal más volt. Egy meghívott előadó tartott előadást a 'fentarthatóságról'. Erre a témára szerintem nem figyelnek oda eléggé az emberek. Elengedik a fülük mellett azt a tényt, hogy teljesen leéljük - vagyis inkább pont hogy feléljük - a bolygónkat. Érdemes lenne először is mindenkinek kiszámolnia az ökológiai lábnyomát és azt a megfelelő szint alá csökkenteni. [Ökológiai lábnyom: kifejezi, hogy adott technológiai fejlettség mellett egy emberi társadalomnak milyen mennyiségű földre és vízre van szüksége önmaga fenntartásához és a megtermelt hulladék elnyeléséhez.] Az elmondottak nagyon érdekesek voltak. És rávílágított arra, hogy manapság már a kormányok is meg mindenféle kongresszusok is foglalkoznak a kérdéssel a szemük sarkából, de igazából mindig csak annyira, hogy az ne vessen gátat a gazdasági fejlődésnek. Sajnos úgy tűnik tényleg gyarló az ember és csak a pillanatnyi hasznát nézi. Végső soron mindegy is. Pár év és az életszínvonal ezen a szinten úgy sem lesz tartható.

Ma meg megvettem a jövő nyári Szegedi Szabadtéri Játékok jegyeinket. Nem olcsó mulatság, de én szeretem. Különleges élmény. Most egy szektorral előrébb vettem jegyet, mert már uncsi volt leghátulról nézni. Azért nem semmi, hogy kb. 1-1,5 hónapja árulják a jegyeket és már egy csomó jó hely elkelt. Legközelebb sokkal gyorsabbnak kell lennem. Valahogy úgy kellene, mint a Fool Moon-nál. Többen csodálkoztak rajtam, hogy már most megveszem. Kiábrándítottak őket, hogy most kell megvenni, mert később ennyi hely se lesz. Azzal próbáltak védekezni, hogy ő még azt hírül se tudja csinálni augusztusban. Szerintem ha jót akar magának, akkor megveszi a jegyet és minden mást, ami akkor lesz esedékes, igazítja ehhez. Ezt érdemes belátni. A 'Valahol Európában' c. musical ígérkezik a legnagyobb durranásnak, melyet a II. világháborúban játszódó, azonos című magyar filmből csináltak. Hát majd meglátjuk. Én a poénosabb művekre jobban bukom.

Íme a mókás dal, amiben én is énekeltem a Fool Moon koncerten:

Hm... De szar címet adtam ennek a bejegyzésnek... :)

Megkésve ugyan, de erről is illene szólnom: október 3. önkormányzati választások. Nem meglepő, hogy nálunk, Ásotthalmon is volt. Szintén nem okozott nagy meglepetést az eredménye, de legalább elmondható, hogy volt verseny.

Kezdjük a polgármesterrel. 3 jelölt indult: a posztot már 12 éve betöltő eddigi polgármester, a már jó pár éve az önkormányzatnak dolgozó pályázatíró és egy csak tavasz óta (nem egészen fél éve) itt élő jött-ment.

Az eddigi polgármester volt a legesélyesebb, amit az is bizonyított, hogy a program-beszédére elég sokan eljöttek. A beszéde után világossá vált számomra, hogy jól látja a falu helyzetét, bár ez mindenkire elmondható, aki nyitva tartja a szemét. Az az alternatíva sem rossz, amit a problémák megoldására kínált. Ezt azzal próbálta még megtoldani, hogy mivel "Narancs Köztársaság" lettünk, idén ő is magára vállalta a déli gyümölcs szerepét hátha lesz így egy kis hátszél. Feltűnt azonban, hogy a beszéd alatt eléggé ráment az érzelmekre (szerintem tudatosan) és kerülte a konkrétumokat. Egyetlen dolgot emelt ki igazán - amit már évek óta nem hivatalosan, de a fő feladatának tart -, hogy Szerbia felé határt kell nyitni a falun keresztül (úgy mint pl. Röszkénél). Ez állítólag kihúz minket a szarból, mert megszűnik a település zsák jellege és az átmenő forgalom miatt az egekbe szökik majd az infrastruktúrális fejlettség. Ez a térképre tekintve logikusan hangzik (a narancssárga vonal a 55.sz. főút Baja és Szeged között, a sárga vonalak a keletről és nyugatról szomszédos településekre vezető alacsonyabbrendű utak). Ami nem tetszett vele kapcsolatban, hogy olyan pályázatokra is benyújtották a jelentkezést, amelyekről már előre tudták, hogy ha meg is nyerik nem tudnak majd elegendő önerőt biztosítani hozzá. Ilyen volt egy útfelújításra nyert 500 millió Forint, melyhez 100 milliót kellene saját zsebből biztosítani. Hát ennyi pénz erre felé nincsen. Felmerült, hogy hitelből lehetne kipótolni a hiányzó összeget, de a polgármester ezt nagyon helyesen elvetette, mert az az elve, hogy hitelt csak és kizárólag olyan beruházásokra lehet felvenni, ami később visszahozza az árát. Az eddigi polgármester ellen szóló momentum lehetett még sokaknél a zűrös magánélete, ami engem mondjuk nem érdekel és a mérlegelésnél ltekintettek tőle. De nyílt titok a faluban, hogy elhagyta a feleségét és viszonyt folytat a titkárnőjével, akivel állítólag el is költöztek a faluból Szegedre. Nos, ez a település "első emberétől" mégis csak etikátlan dolog és cseppet sem példamutató, legalább is a házasság hagyományos értelmezése szerint, miszerint örökre szól. (Szerintem mondjuk ami nem működik azt kár eröltetni.)

Második jelöltünk a nagyon gyümölcsöző tevékenységet folytató önkormányzati pályázatírónk volt, aki munkája során megtapasztalta hogyan működik az önkormányzat és - végzettségéből adódóan is - tudja mi kell egy település fejlesztéséhez. Én bevallom rá szavaztam, mert úgy éreztem kellene már egy kis új szemléletet vinni a dolgokba a "régi vonalas" politikával szemben. Benne éreztem azt, hogy tényleg akar tenni a faluért és emberközelien szeretné végezni a munkáját. Olyan polgármester szeretett volna lenni, akinek leszólítva az utcán, vagy a boltban is elmondható a problémánk. Ezek a dolgok a program-beszédében rá mutattak arra, hogy az eddigi önkormányzatnak milyen rossz volt a kommunikációja kifelé. Legfőbb feladatának a munkahelyteremtést tekintette volna. Azt is hangsúlyozta, hogy nem csak és kizárólag uniós pályázatokra akarja alapozni a község irányítását, ahogy a korábbi vezetés tette, akik csak ezekben gondolkodva nyakra-főre pályáztak és valahogy úgy képzelték a munkájukat, hogy: nesztek "európai adományból" építünk/felújítunk/fejlesztünk nektek valamit, örüljetek! Én sem gondolom, hogy csak attól lesz boldog a község, ha ilyen "könnyen jött pénzekből" beruházunk erre-arra-amarra. Vannak más lehetőségek is és máshogy is lehet értéket teremteni.

Harmadik jelöltünk nem is tudom érdemel-e szót. Ő komolyan azt hitte, hogy csak úgy idejön és megmondja a tutit. Tulajdonképpen ő úgy került ide, hogy élettársi kapcsolatot létesített egy itteni "őslakossal". Szerintem neki nem annyira szilárd elhatározás volt, hogy polgármester legyen, hanem inkább pont kapóra jött a választás, hogy az új helyen elfoglaltságot szerezzen magának. Mert egyébként meg majdnem egésznap az élettársa turkálós butikja előtti padon mereszti a seggét. Nem is egészen tudom honnan vette a bátorságot, hogy azt képzelje majd ő - aki sosem élt falun és amióta az eszét tudja Vácon és Budapesten élt és dolgozott - megmondja itt mi a jó. Szerintem nevetséges, akárcsak a kampánymódszerei: állítólag a kocsmában fizetett pár kört az embereknek és mondta nekik, hogy szavazzanak rá. Ha minden igaz ő is tartott valami program-beszédszerűséget a kocsmában - hol máshol -, de nem nagyon hirdette ezt ki így én nem tudtam róla és nem is mentem el meghallgatni. Olyan pletykák is szárnyra kaptak, hogy megválasztása esetén cigányokat telepítene be (részben ő is az). Fő jelmondata az volt, hogy meg kell szüntetni a gerinctelenséget meg a jellemtelenséget, ami eddig jelemezte a vezetést és majd ő rendet rak. Azt is hangoztatta, hogy ő simán ellent mond ha kell a fideszes országgyűlési képviselőnknek, mert ő senkije neki, nem kötik hozzá olyan egyezségek, mint az eddigi polgármesterünket (ilyen "én is támogatlak, ha te is támogatsz" típusúak). Nos, radikalizmusa csak pár embert hatott meg, ők is inkább az élettársa családja és annak barátai lehettek, illetve az a pár részeges, akik jót ittak a kontójára.

Az eredmény egyértelmű győzelemmel zárult az eddigi polgármester részéről. Abszolút többséget szerzett.

A képviselő választás őszintén szólva nehezebb volt. Fideszék elhibázott döntése alapján csak 6 képviselőt lehetett választani a korábbi 12-vel szemben. Ez szerintem kevés. a 12 lehet, hogy sok volt, mert valóban ültek ott olyanok, akik nem sokat tettek hozzá az érdemi munkához, de a 6 ehhez képest drasztikus csökkentés. Meglátásom szerint 8-10 körül lett volna ideális. A valasztas.hu-n figyeltem az eredményeket, amik a feldolgozottságtól függően mindig nagyot változtak és kezdtem megilyedni, hogy olyanok fognak bekerülni, akik szerintem távolról sem férnek bele a hozzáértő kategóriába még ha jó szándék is vezérli őket. A képviselő testületet érték olyan kritikák korábban, hogy ráférne egy erőteljes fiatalítás, mert kezdenek kiöregedni és begyepesedni, mint a szovjet vezetés Brezsnyev korában. Ez a probléma megoldódott a mostani választással, mert csak középkorúak vannak benne. Én tulajdonképpen meg vagyok elégedve az összetételükkel.

Remélem ennek a némileg friss és ropogós vezetésnek sikerül megvalósítani a terveit és inkább a mi érdekeinket tartják szem előtt, mint a sajátjaikat. "A remény hal meg utoljára."

Rég nem jelentkeztem, de csak azért, mert nem is igen történt semmi. Az egyetemen a héten beindult minden órám. Az egyetlen dolog, amit kiemelnék, hogy választottam szakdolgozati témát. Még időben. Ugyanis a múlt héten tudtam meg, hogy a szakdolgozati témaválasztó lapot a hónap végéig le kell adni. Én abban a hitben ringattam magam, hogy a szakdolgozat meg minden e körüli hivatalos hajcihővel ráérek a jövő félévig. De nem. Ezt már most el kellett intézni, úgyhogy fogtam is magam és több napi próbálkozás után sikerült felkutatnom Szántó Ricardót és megbeszélnem vele a szakdolgozatom dolgát.

Lehet, hogy nem menő, de én az angolszászok Brit-szigetekre való bevándorlását választottam. Tisztában vagyok vele, hogy lerágott csont létére még mindig a II. világháború témáját lovagolják meg legtöbben és hogy az összes középiskolából éppen szabadult  nyomorék kis töri-zseni is ebből a legkirályabb, mert még talán azt is tudják, hogy a Führernek hány bajusszála volt. Ezen mondjuk nem kell meglepődni. Még a történelem könyvek piacán is azt tapasztalhatjuk, hogy a könyvek fele a II. világháborúról, egyharmada a Harmadik Birodalomról szól, a fennmaradó rész meg marad az összes többi témának. Elképzelhető, hogy tényleg a 2. vh. a legjobb téma a világon, de engem hidegen hagy. Túl lehetne már lépni ezen. A pofám leszakad, amikor ilyeneket hallok, hogy amerikai zsidók beperlik a MÁV-ot, mert úgy hallották/gondolták, hogy a kedves nagypapát az ő vagonjaiban szállították. Ez azért már nevetséges. És mégis van ilyen...

Ha elég sokan olvasnák a blogomat, nyilván lenne köztük pár, aki nekem ugrana, hogy "na de mégis hogy mondhatok ilyeneket?! Hogy bánhatok ilyen lekezelően ezzel a témával?" Hát így: nem gondolom, hogy az az időszak értékesebb lenne a többinél. Elismerem, hogy jelentős dolgok történtek akkor, de az emberiség életében mindig is voltak/lesznek megpróbáltatások. Ezek sorozatáról szól ez az élet. Nem vakációzni vagyunk itt. Nekem például most itt a szakdolgozat. Nyilván nem lehet összehasonlítani egy náci koncentrációs táborral, de nekem most ezzel kell foglalkoznom. Őszintén szólva a saját életemben vajmi keveset érzek a II. világháborúból és annak hatásaiból. Ha nem tanítanák az iskolában, lehet a mai fiatalság már nem is igen tudna róla. Éppen ezért nem is érdemes sokkal több energiát rászánni mint a többi témára. Nekünk már más feladataink vannak.

A történész ismerősi körömben eddig amúgy hál' Istennek nem hallottam senkitől se, hogy a 2. vh-s csónakba akarna beszálni. Elég szerteágazóan válogattunk témákat és ez azt hiszem jól is van így. Úgy tűnik fejlődünk. :) Vagy csak teljes mértékben hülyeségeket vizonálok...

Elnézést kell kérnem azoktól, akik egy kis változást vélnek felfedezni ebben a post-ban. Nem csal a szemük, tényleg átírtam. Jobban mondva kiigazítottam, mert megváltoztak a tények.

Az Autó. Szól a Volkswagen szlogenje. Nos, az autó egy elég nagy kényelmet biztosító eszköz, de modern korunkban már sok fejfájást is okoz. Legmarkánsabb talán a közép-európai ember zsebének oly magas benzin ára, de ezen kívül is akadhat vele gond. A legutóbbi kirándulásom után például ezt írtam:

"Kiskunhalas tájékán rögtön egy "álruhás" traffipax-szal találkoztunk. Rögtön szar lett a kedvem, mert kicsit többel mentem a kelleténél és féltem, hogy esetleg bemért, de mostanra kiderült, hogy valószínűleg nem."

Nem tévedtem, nem mértek be. Ott legalább is nem. Helyette megtették ezt a visszavezető úton. Szentesnél sikerült lefotózniuk azt a fránya autót 68 km/h-s sebességgel lakott területen belül. Nyilván a település bejáratánál történhetett ez. Istenemre mondom én ott nem láttam semmit. De ez is azt mutatja, hogy kiválóan végzik munkájukat a mérőemberek, nem sérül az inkognítójuk. Azért az bosszantó,  hogy erre  bezzeg van elég erőforrás és az ilyen pitiáner ügyeket minden további nélkül lefolytatják és szépen kiszipolyozzák az amúgy sem túl életerős középosztályt. Ez amolyan könnyen jött pénz az államnak. Ahol kicsit jobban utána kellene menni a dolgoknak, azzal már kétszer is meggondolják, hogy foglalkozzanak-e. Szerintem ez szánalmas. Persze nem azt mondom, hogy ne mérjenek többet és lehessen akármennyivel menni az utakon, de azt igen, hogy legyenek rugalmasabbak a szabályok, életszerűbbek és a büntetések valamivel enyhébbek. Nem gondolnám, hogy ha településtáblánál 18 km/h-val többel megyek mint 50, akkor bárkit is veszélyeztetnék.

A mai nap azonban más "jóhírt" is hozott. Egy ismerősnek szintén az autójával akadt gondja, ő azonban nem úszta meg 30 ezer forinttal, az életével fizetett. Érdekes, hogy tegnap este pont a testvérével utaztam haza egy buszon és látva őt egy kicsit el is gondolkodtam a családján. A legtöbb ember azt mondja erre, hogy értelmetlen halál  és nem is tudja elhinni, hogy ilyen történik esetleg pont az ő ismerősi körében. Én azonban azt mondom, hogy semmi sem történik ok nélkül, maximum nekünk - korlátolt tudatunk lévén - nincs rálátásunk. Filozófiám szerint ha ilyen hirtelen halál történik, akkor az illetőnek ezt is meg kellett tapasztalnia. Tartozása volt.

A családdal és a barátokkal együttérzek. Mindenképp nehéz dolog ez. Főleg azoknak, akik itt maradtak és az elhunyt hiányát érzékelik. Az ő emlékére szóljon hát ez a dal:

No, most már tényleg vége a nyárnak és ismét egyetem. Indul a harmadik menet, melynek végén szakdolgozni is kéne meg minden olyat, ami ezzel jár. Nem kimondottan tartok tőle, mert valahogy csak túlélem azt is, ahogy mások.

Sokakkal ellentétben viszont elmondhatom, hogy szinte egyáltalán nem volt gondom az ETR-rel. Egy kurzus kivételével minden meg van, amit akartam. Az órarendem viszont egyáltalán nem mondható egyenletesnek. A hétfő és a kedd elég durva, a szerda túl laza, a csütörtök átlagos, pénteken viszont hála Istennek nincs semmi. Ez részben köszönhető a csodás földrajz szakomnak meg hogy némelyik tanár a kurzusfelvétel után módosítgatja az óraidőpontokat. Ez nem panasz tulajdonképpen. Én megértem, hogy várt vagy nem várt változások álhatnak be az ember életébe, napirendjébe és ezekhez alkalmazkodni kell. És bizony a tanárok is emberek. Viszont az átlagosnál nagyobb fejük ellenére sem különb emberek, mint azt pár gondolja magáról. Az óráim amúgy nem olyan rosszak, bár én inkább középkoros vagyok, az meg sajnos már nincsen. Tesim is van, idén falmászás. Az első óra után ítélve kifejezetten jó sport, mondjuk jobb erőnlét kell hozzá, mint a focihoz. A falmászás még azért is volt érdekes, mert megismerkedtem rajta egy sráccal, aki vallástudományt tanul meg törit és kiakadt az óra előtt két Jehova tanúra, akik Istenről próbáltak neki beszélni. Úgy érezte, hogy ez olyan, mintha ő egy pék lenne és mások mondanák meg neki hogyan süssön kenyeret. (Van benne némi igazság, de nem éreztem jogosnak a dühét.) Elbeszélgettem vele a vallásról meg ilyenekről és remélem még folytatjuk. Magam szórakoztatására azt terveztem, hogy bejárok majd a hétfő este tartandó rocktöri órára anélkül, hogy felvenném, de rövidúton elvetettem ezt az ötletet, mert eszméletlen nagy népszerűségnek örvend az óra és én már tuti nem fértem volna be a terembe a sok bakancsos-Jézus hajú-men in black közé. (Pedig az AudMax-ban van tartva, ami elég nagy.)

Az első héten majdnem minden ismerősömmel találkoztam. Még olyanokkal is, akikkel nem akartam. Néha kellemetlen, de kurva nagy ez az SZTE és sok embert foglalkoztat. Ennek kapcsán megállapítottam, hogy a fél Deák Ferenc Gimi dolga végeztével ide emigrál... Hiába. Ilyen a város varázsa. (:P) Jóismerősökkel azért persze szeretek találkozni. Így legelső nap legelőször nem is találkozhattam volna mással, mint Bandival. :) Később meg úgy hozta a vakszerencse, hogy a TIK-ben a számítógépes kabinetnél a Give Me Five szájdobosa ült le velem szemben. Nagy valószínűséggel csak én tudtam róla a környéken, hogy kicsoda, de én sem hugyoztam össze magam az izgalomtól attól függetlenül, hogy felnézek rá és tetszik, amit csinál. Összefutottam még az ex-em jelenlegijével is. Kétszer is, ami elég megmosolyogtató lesz, ha így folytatódik a félév további részében is. Az első hetet azért nem szoktam szeretni, mert tobzódnak az emberek a TIK-ben és ez kicsit zavar engem. Reggelente alig lehet bemenni az ajtón, de ha egyszer bejutsz, akkor meg alig találod a helyed, mert amerre nézel ember van. Ilyenkor még azok is bejönnek, akik az évben máskor soha.Kilométeres sor áll a forgóajtóig a HSZI-hez várva ingyen-bérletért meg plecsniért a diákigazolványra, de vannak, akik még abba a sorba is beállnak. (Mondjuk ha ráér, akkor miért ne?)

Szomorú is vagyok idén kicsit, mert a barátnőm a Corvinusra, a legjobb barátom meg a BTK-ról az ÁJK-ra emigrált. Ritkábban érintkezek velük, de valahogy majd ezt is kibírom.

A hétvégén meg faszán megfáztam. Nem is tudom, hogy van-e még annyi zsebkendő az országban, mint amennyit elhasználtam. Bosszantó.

Na, nekem valahogy így indult ez a tanév.

Korunk egyik nagy problémája a közel-keleti - kérdés. Blogoló társaim már feszegették ezt a dolgot. Én most olvastam róla egy nagyon érdekes meglátást egy szintén nagyon érdekes könyvben. Íme:

"[...] És a maga szempontjából mindenkinek igaza is van. Az arab világot nyomasztja a nyugati világ szerintük őket fenyegető, félelmetes pénzuralma, gazdasági és ideológiai nyomulása, amivel az egész féltekét bekebelezni akarja, továbbá »erkölcsi fertője«, ami szerintük züllesztően hat az emberi társadalmakra. Aztán az is, hogy Amerika szerintük: viszályt szít köztük, megosztottságot hoz létre az arabvilágban, nem mintha ott különben a nélkül is megosztottság ne lett volna. Aztán úgy vélik, némely arab országokat csatlósaiként azért mozgat be mások ellen a Nyugat, hogy azokat világuralmi törekvései érdekében csupán eszközként használja fel önző céljaira. És még sorolhatnám, mi feszíti sok arab ember lelkét, miféle haragokat, frusztráltságokat hordoznak magukban a nyugati kultúrákkal szemben, akár az izraeli-palesztin konfliktus miatt, akár abból kifolyólag, hogy már a második világháború előtt volt részük abban, mit jelent európai fennhatóság alatt élni, aztán meg elviselni, hogy idegenek osszák fel területeiket, a térképen mesterséges határokat ide-oda húzogatva. Valljuk be, az arab népeknek is éppen elegendő okuk volt arra, hogy már az előző történelmi periódusban a Nyugatról begyűjtött információik alapján kellő mennyiségű sértettséget halmozzanak fel magukban. Mert ezek az információk nem nyerték el tetszésüket, hiszen úgy érezték, a Nyugat sosem szolgálta az ő jobb sorsukat, épp ellenkezőleg: csak összezavarta őket, szerintük megmételyezte kultúrájukat. Mert erőszakosan és fölény-helyzetből, vagyis diktáló módon áradt rájuk a nyugati kultúra, nem pedig úgy, hogy az ő valódi érdekeiket, esetleg lassabb egyéni és társadalmi fejlődésüket tiszteletben tartsa.

Velük szemben a nyugati világ meg szintén jogosan próbálja önérdekeit érvényesíteni, az arab országok ellen történő katonai támadásokat a terrorizmussal szembeni védekezésnek beállítva. Sőt, az USA valóságos politikai messianizmust hirdet, miszerint a demokráciát kívánja importálni az arabvilágba. Figyelembe nem véve, hogy az arabvilágnak arra a típusú demokráciára, ami létezik a nyugati féltekén, egyelőre nem sok szüksége van. És hát persze mindezeken túl még számtalan burkolt vagy nyíltan felvállalt gazdasági érdek, pénz-ok, üzleti szándék is belejátszik a Nyugat és az arab világ összecsapásaiba. Ám a lényeg akkor is csak az, hogy mert ez a kétféle szellemiség, társadalmi berendezkedés, világkép - a Nyugaté és az araboké - nem képes arra, hogy egymás felől fokozatosan és nyitottan fogadja be az új, másságot hordozó információkat, vagyis egy békés és egyensúlyra törekvő egymásra hatásban a kölcsönösen pozitív lehetőségeket meglássa, ezért ellenséges belső motivációikból fakadóan kényszerülnek a háborúskodásra. [...]

A kérdés tehát nem az, hogy én jónak tartom-e, hogy az USA Irakot megtámadta. Mert ami miatt megtámadta, az egy szükségszerűségből származott, abból a tagadó, ellenséges szellemből, amiről beszélek, s ami viszont az arabokat és Irakot is ugyanúgy mozgatta. Így aztán most ezek a népek egy darabig azt játszák majd, hogy ki az erősebb, a hatalmasabb, ki győzhet a másik felett: a terroristák, az arab nacionalizmus vagy a Nyugat világuralmi célokat kergető hatalmi vágya. Közben viszont óhatatlanul megtörténik az az információcsere, ami által arra kényszerülnek, hogy egymás másságát ismerjék meg behatóbban. [...]"

Molnár Edit: Tripla T tanításai

Idén igazán kirúgtam a hámból: kétszer is voltam nyaralni. Először egy mások szervezésében szinte véletlenül adódott alkalmat használtam ki, ahol egy Palm Beach nevezű szar diszkó mentett meg többször. A második alkalom előre eltervezett, saját ötlet volt.

Eredetileg korábbra terveztük, de aztán közbejött a színhazasdi és nem tehettük meg magunkkal és a többiekkel, hogy a legnagyobb munka közepén lelépünk pár napra. (Mondjuk a többiek közül ezt páran simán megtették, de végül is nem gond, mert ha itthon lettek volna, akkor is mi dolgozunk.) Szóval végül amellett döntöttünk, hogy az előadás utáni nap rögtön indulunk és így is lett.

Már jó előre megterveztünk mindent. Fő vezérlő elvünk az volt, hogy a lehető legkisebb pénzből a legtöbbet lássuk, így az autós-sátrazás mellett döntöttünk. Úticélunk összefoglalóan a Bükk volt, mert minden nap máshol voltunk. A terv szerint fejenként 26 ezer pár száz forintból meg lett volna az egész kirándulás és ebben minden benne van. Ezt körülbelül sikerült is betartani (Azért vittünk tartalékot.)

És akkor következzen az útibeszámoló, illetve az ajánlások/fikázások:

1. nap:

Útirány: Ásotthalom - Kecskemét - Jászapáti - Eger - Szilvásvárad

Nos, terv szerint úgy reggel 7 óra körül indultunk volna, de az előző este hosszúra nyúlása miatt dél lett belőle. Ez nem okozott végülis nagy gondot, csak a Szilvásváradi túránk így másnap délelőttre tolódott (bár lehet, hogy az utazás miatt egyébként sem lettünk volna képesek megtenni azt az utat a fáradtság miatt). Ásotthalomról először Baja felé vettük az irányt majd nem sokkal később északra fordultunk. Kiskunhalas tájékán rögtön egy "álruhás" traffipax-szal találkoztunk. Rögtön szar lett a kedvem, mert kicsit többel mentem a kelleténél és féltem, hogy esetleg bemért, de mostanra kiderült, hogy valószínűleg nem. Első pihenőnket Kecskeméten tartottuk, ahol a belvárosban megettünk egy szendvicset és mentünk tovább, mert nem volt kedvünk nézelődni és nem akartam fizetni a parkolásért. Aztán idővel elérkeztünk a Jászságba, ami elég kontrasztos egy hely. A nevükön kívül nem mutatnak nagy egységet a települések. Egyesek közülük egészen cigánylakta, elgettósodottak falvak voltak, mások pedig kifejezetten szép, rendezett városok, ahol még szinte kedvem lenne lakni is. Második pihenőnk is ilyen helyen volt, Jászapátiban egy horgásztó mellett. Itt csak nyújtóztunk egyet és könnyíteni is szerettünk volna magunkon, de jobb híjján a város utáni benzinkútnál álltunk meg. Ezután jöttek a hegyek, ahol Annától gyorsan kaptam a tanítást, hogy errefelé nem lehet alföldi ésszel közlekedni. Hegyvidéken ugyanolyan sebességfokozatban kell menni lefelé, mint felfelé és elsősorban a motorféket kell használni, különben a sok fékezéstől egyszer csak elfogy a fék, ami igen kellemetlen. Következő megállónk az egri vár volt, ahol befizettünk a Kazamatára is. Érdekes dolgokat mutattak és beszéltek ott. Szerintem azt mindenkinek érdemes látnia. Mondjuk a Bornemissza Gergely által kitalált 'tüzeskerék' müködésének rekonstrukciója elég béna, de állítólag nagy pusztítóerővel bírt anno. A várost elhagyva betértünk a helyi nagy Tesco-ba, ahol megvacsoráztunk. Ennek a Tesco-nak a különlegessége, hogy csak kínai kaját lehet kapni, amiért olyan nagyon nem ugrálok, de azért megettem. Itt vettünk még ezt-azt és meg sem álltunk Szilvásváradig. Ott viszonylag könnyen megtaláltuk az autós kempinget. Ez egy elég nagy területű kemping és kissé szoci, de rendben volt. Én nem éreztem túl otthonosnak, de a tulajdonos néni elég segítőkész volt és amikor térképet kértünk, akkor ahelyett, hogy eladott volna nekünk egyet, inkább elmagyarázta merre kell mennünk, mert szerinte felesleges a térkép, Szilvásváradon nem lehet eltévedni. A kemping nagy negatívuma, hogy nincs melegvíz, ami miatt kissé kellemetlen tusolni, de nem kivitelezhetetlen. Étterem is van a területén, de nem vettük igénybe. A sátorállítás után jót aludtunk. Arra külön figyeltem, hogyan állítsuk fel, mert arrafelé erősen lejt a talaj. A szállás itt két fő részére 3000 Ft-ba került (18 év alatti 1200, feletti 1800). Az autóért és a sátorért nem számolt fel díjat a nő. Mondjuk számlát nem kaptam a dologról, de a kedvezmény miatt nem is zavart.

Osztályzat: Hegyi Camping Szilvásvárad - jó (4)

2. nap:

Útirány: Szilvásvárad - Lillafüred

Másnap reggel lejártuk az elmaradt túrát a Szalajka-völgyben. Kifejezetten szép vidék, csak az ilyen puhány alföldi gyereknek, mint én nehéz arrafelé sétálni, ezért csaltunk picit és egy darabon a kísvasúttal vitettük fel magunkat. Utána már gyalogoltunk. Fárasztó felfelé menni, de megéri. Láttuk az ősember barlangot, ami egész nagy és a Fátyol-vízesést is. A túra után sátrat bontottunk úgy dél körül és egy rendkívül kanyargós hegyi úton átmentünk Lillafüredre. Nem volt teljesen egyértelmű a térkép és a valóság, de meglett a kemping csak először nem találtunk benne embert. A kemping úgy lett kialakítva, hogy a telek egyik sarkán építették fel a tulajdonosok saját családiházukat és az udvar többi része volt a kemping. Kénytelen voltam a másik utcából megközelíteni a helyet és a családiházhoz becsengetni, mert hiába kiabáltunk. Ki is jött egy kedves nő, aki gyorsan beengedett minket és beszélgetésbe elegyedett velünk. Ez a hely - talán pont emiatt - nekem sokkal otthonosabb és hangulatosabb volt. Még egy közös társalgó is volt a kempingezőknek. A sátorállítás után - ami a fák gyökerei miatt nehézségekbe ütközött - ettünk az egyik büfében a sok közül. Tulajdonképpen mindegy melyiket választja az ember, mert majdnem ugyanazt kapja mindegyikben és egyik sem túl olcsó. A kaja után gyorsan elmentünk Lillafüred egyik legnagyobb látványosságához a Szent István barlanghoz, ahol a barlangnéző csoport indulásáról majdnem lemaradtunk. A barlang elég szép és a cseppköveknek adott fantázianevek szerintem illettek hozzájuk. Mondjuk rengeteget letörtek már belőlük. A túravezető elmondása szerint a barlangot a második világháborúban óvóhelyként használták és akkor "tettek el láb alól" vagy inkább fej fölül sok cseppkövet, ami egy természetbúvárnak szentségtörés. Mondjuk szerintem sem szép dolog. A barlang után kisvasúttal át akartunk menni Diósgyőrbe, de csak a papírgyárig lehet utazni rajta, mert utána az árvíz gyakorlatilag megsemmisítette pályát és a kisvasútnál dolgozók sem tudják megmondani mikor lesz kész. Szóval változtattunk a terven és Diósgyőr helyett csónakáztunk egyet, ami nekem kifejezetten tetszett, mert még sosem csináltam ilyet ezelőtt. Meg mondjuk ez a 'saját magam evezek a csajommal' dolog kicsit romantikus is. :) Ezután elmentünk megkeresni a másik barlangot, mely az Anna nevet viseli. Láttunk egy útbaigazító táblát meg egy kistérképen is fel volt tüntetve, de jól eldugták, mert nem lett meg könnyen. Azonban ez már zárva volt, nem mentük be. Ez a programunk másnapra tolódott. Visszaérve a kempingbe észrevettük, hogy rajtunk kívül még három csoport van a kempingben és abból csak egy magyar. Az egyik csoport angol nyelvű volt, de mivel nem vagyok nyelvész professzor nem tudtam megállapítani melyik országból jöhettek. A másik csoport valamilyen szláv nyelvet beszélt, valószínűleg szlovákot, de ez sem derült ki. Azért annak örültem, hogy angolszász kultúrából származó emberek is választják kirándulási úticélul Magyarországot, ill. ha a másik csoport tényleg szlovák volt, akkor náluk a hétköznapi emberek nem is haragudhatnak annyira a magyarokra ha már idejönnek kirándulni. A korábbi kempinget ez sokkal felülmúlta, mert itt nagyon is volt melegvíz, sőt ha akartam rögtön forróvíz jött a csapból. Illetve még hűtő is volt és a konyha jól felszerelt. Én valahogy így képzelek el egy kifogástalan - ill. divatos szóval élve -, európai kempinget. Az este ezúttal csípősebb volt, de itt is jót aludtunk. A szállás 3400 Ft-ba került, de ebben már nem csak mi voltunk benne (2 személy 2000, sátorhely 700, autó 700).

Osztályzat: Camping Lillafüred - kiváló (5)

3. nap:

Útirány: Lillafüred - Miskolc-Tapolca

Másnap délelőtt kaja után elmentünk az Anna-barlanghoz, ahol az a szabály, hogy minimum 10 fő esetén indulnak el a csoportok és ez nehezen akart összejönni. 20 perc várakozásba telt, de négy darab német turistával meglettünk. Ez a barlang hosszabb, mint a másik és nem annyira a cseppkövek miatt érdekes. Ebben a barlangban megkövesedett növényi részeket lehet inkább látni, ami szerintem szép látvány. A barlang után ismét szedelőzködtünk és mentünk a harmadik állomásra, Miskolc-Tapolcára. A szállás előtt még útba ejtettünk pár dolgot. Először az állatkertbe mentünk, ami valahol MIskolc észak-nyugati szélén van. Itt tök sokat fotóztunk és érdekeseket láttunk. Szerintem sokkal jobb, mint a szegedi zoo. Több állat van az biztos. Itt elég sokat elidőztünk, de csak így lehetett. Aztán még megálltunk a Diósgyőri várnál is. Az kissé csalódás volt. Elvileg vezetővel le lehetett itt is menni a Kazamatába, de a találkozási ponthoz nem jött semmilyen ember, aki levitt volna minket. Őszintén szólva a Diósgyőri vár nem nagy durranás szerintem, de a kilátás jó a tetejéről. Itt nem voltunk sokat, mert siettünk Tapolcára a barlangfürdőbe, ahol délután 4 óra után kedvezménnyel lehet bemenni. A barlangfürdő nem volt rossz, de nem is dobtam hanyatt tőle magam. Nem hittem, hogy valaha meg fogom dícsérni valami miatt Mórahalmot, de az Erzsébet fürdőjük jobb, mint a miskolc-tapolcai barlangfürdő. A barlangos részeket persze Mórahalom nem bírja túlszárnyalni, mert az helyi adottság, de a külső része sokkalta jobb és széleskörűbb. Bár ha még sokáig marad a fideszes Nógrádi Zoli Mórahalom polgármestere, akkor lehet lesz annyi pénzük, hogy építhetnek maguknak saját barlangot meg még vízesést is mellé. Most éppen úgy is bővítik. A rohanás miatt úgy alakult, hogy itt a fürdő büféjében uzsonnáztunk, ami jó volt, csak kicsit drága. A fürdőből 7-kor távoztunk, mert akkor zárt és neki indultunk megkeresni az autós kempinget. Nos, nem éppen ott volt ahova a Google rakta. Még csak nem is azon az oldalán az útnak. Azért csak meglett, de többet kellett autózni miatta. Kijjebb volt picit a városból, mint vártuk. Behajtottunk, de elsőre nem láttunk senkit. Kiszálltam az autóból és amikor megfordultam ott állt az autó másik oldalán egy cigányforma, alacsony, kancsal csávó meztelen felső testtel. Mondtam neki, hogy szállást szeretnénk és kérdően néztem rá, hogy mik a lehetőségek. Elmondta, hogy lehet sátorozni, de vannak faházak is még szabadon és jótanácsként elmondta, hogy szerinte azokkal járunk jobban, közben próbált őszintének tűnni. Ezután az árakról érdeklődtem, mert már a honlapjukról - amit szerintem tuti nem ő csinált - sem tudtuk kinézni, hogy egy autós sátorozásért két személyre mennyit kérnek. Azt mondta ha a sátrat választjuk, azt is el tudja intézni (ezt a kijelentést nem értettük, mert semmi intéznivaló nem volt rajta) és az 5000 Ft-ba fog kerülni nekünk, de ha a faházat - ami szerinte sokkal jobb - az 7000-be. Először kacérkodtam a faházzal, de gondoltam magamban, hogy 7 ezer forintot az előző két helyen együtt véve sem fizettünk és ugye bár a költségminimalizálás volt a cél. Szóval a sátrat választottuk, de azért hozzáteszem, hogy ezt is drágálltuk. Egyszer csak a kancsal ember kijött az autóm takarásából és megláttam, hogy nem csak kancsal, hanem valószínűleg születésétől fogva sánta és még kövér is, ráadásul korábbi elképzelésemmel ellentétben, hogy csak a felsőteste meztelen, valójában nem volt rajta nadrág sem, hanem kisgatyában flangált. Aztán beinvitált az "irodájába", ami tulajdonképpen az ő lakása lehetett ott a kempingben és valószínűleg azért volt kisgatyában, mert érkezésünkkor éppen aludhatott. Kitöltöttük az 5 ezer forintról szóló számlát és közben mindenféle hülyeséget beszélt, többek között azt, hogy most költözött és az új szomszédasszonya azt mondta neki, hogy "Végre egy rendes pasi!" Na én meg mondtam magamban, hogy érdekes környéken lakhatsz, ha ilyenek mondanak rólad. Mutatott két helyet, hogy hol héderezhetünk le és meg is néztem az egyiket, de az pont a faházak mellett volt, amiket éppen akkor egy csomó munkás bérelt és akik meglátva mellettem Annát, egyből elővették domináns kan arcukat és ilyeneket kiabáltak be az autóba mikor elhajtottunk előttük, hogy "Helló kedves!" meg "Ne menjetek sehova!" Na én meg gyorsan hátratolattam és mondtam Annának, hogy ezek mellé semmi esetre sem telepszünk, sürgősen keressünk másik helyet. Akkor odajött a kancsal-sánta-kövér-kisgatyás ember hozzánk, hogy segíthet-e. Én meg mondtam neki, hogy nem köszi, csak helyet keresünk. Ekkor mondta csak, hogy ha felmegyünk a dombon, akkor hátul is letáborozhatunk, mert gyakorlatilag most üres a kemping. Én meg mondtam magamban, hogy "Miért nem mondtad ezt hamarabb?! Miért akartál minden áron a prolik közelébe rakni?!" Gyorsan felmentünk és kerestünk egy jó helyet, de még el akartunk menni vacsorát vásárolni és nem mertünk addig kipakolni. Nem voltak jó érzéseink a hellyel kapcsolatban. Gyorsan megkerestük a helyi Tesco-t és bevásároltunk. Vettünk virslit is, amit a kempingben az egyik szalonnasütőnél megsütöttünk és abból megvacsoráztunk, de reggelire is maradt. Az egészségügyi blokkot nem használtuk, mert a barlangfürdőben már letusoltunk, de állítólag minden el volt lopva belőle.

Osztályzat: Miskolc-Tapolca Autós Camping - elmegy (2/3)

4. nap:

Útirány: Miskolc-Tapolca - Tiszafüred - Törökszentmiklós - Szentes - Ásotthalom

Másnap reggel nagyon gyorsan összepakoltunk és elhagytuk a kempinget. Szerencsére nem látogattak meg este hivatlan részeg vendégek. Délelőtt még volt két programunk, de csak az egyik valósult meg. Kalandparkba akartunk menni, de ott azt mondták, hogy egy iskolás csoport már bejeletkezett hozzájuk csak késnek és mi már nem férünk oda, talán majd később. Úgy döntöttünk kipróbáljuk előbb a szomszédban lévő bob-ot, amiről azt írták a bejáratnál, hogy ez "Magyarország leggyorsabb bobpályája". És tényleg az. A visegrádit például simán veri. Fékezés nélkül nem lehet végig menni rajta. És még száguldás közben fényképet is készítenek rólad, amit 500 HUF-ért megvehetsz kinyomtatva, vagy ugyanennyiért elküldik e-mailben. (Kicsit sok egy fotóért, de mi megvettük. Hogy az e-mailért is ugyanennyit kérnek az meg már kicsit botrányos.) 5 lecsúszásos jegyet vettünk, mert azt jobban megérte. Aztán visszamentünk a kalandparkhoz, de ott azt mondták, hogy majd csak valamikor délután végeznek, mert sokan vannak a "kis kampók" (a srác mondta így és ez tetszett). Sóhajtottunk egy nagyot és úgy döntöttünk, hogy akkor ez idén kimarad, mert ennyit nem várhattunk (egyéb okok miatt sietni kellett haza). Még gyorsan egy közeli pizzázóban kértünk elvitelre egy pizzát, ami egész finomra sikeredett és a hely maga is korrekt volt. Utána még a Tesco-ba is beugrottunk megint pár cuccot venni a hazaútra és már indultunk is. Szándékosan választottunk egy másik utat hazafelé, ami megközelítőleg olyan hosszú, mint az odavezető. Tiszafüreden álltunk meg, mert kíváncsi voltam a Tisza-tóra, amit még sosem láttam és már megéheztünk a pizzára is. Teljesen véletlenül sikerült találnunk egy szabadstrandot, ahol úgy döntöttünk, hogy fürdünk is egyet. ezután már többet nem álltunk meg csak otthon. Valójában tervben volt, hogy megállunk még Törökszentmiklóson meg Szentesen, de nem éreztem magam fáradtnak a vezetéshez, ill. nem is láttunk semmi érdekeset, ami miatt megálltunk volna.

Összegzés:

Tetszett ez a saját szervezésű kirándulás. Nem bántam meg, hogy elmentünk. Sokkal olcsóbban jöttünk ki, mint ha befizettünk volna egy hotel akciós ajánlatára, ahol ugyanennyi pénzért csak kb. 3 nap 2 éjszakát tölthettünk volna el félpanzióval és semmi más nincs benne. Az utazás legdrágább része a belépők voltak. Sajnos elszaladtak az árak és sok helyen nem annyit kérnek, mint amekkora az élmény, de azért még így is azt lehet mondani, hogy megéri egy évben egyszer. Nekem személy szerint Lillafüred tetszett a legjobban és talán nem csak azért, mert ott volt a legjobb a kemping. A miskolc-tapolcai - amelyik a legjobban hirdeti magát - nagy csalódás volt, mert lerobbant és ezzel szemben drága. Őszintén szólva olcsóbb lett volna és kényelmesebb ha valamelyik 'Cimmer Feri'-t választjuk a közelben, mert bizony abból volt sok. Ja igen, és megtudtuk, hogy arrafelé "nincs Burger King, mert ez Miskolc" (by kancsal-sánta-kövér-kisgatyás ember). Miskolc lehet, hogy nagyobb területileg, de azt hiszem minden másban elmarad Szegedtől. Igaz van nekik is egyetemük (láttuk útközben a táblát, hogy merre kell hozzá lekanyarodni, szóval nem vicc, tényleg van :P), de az ott kapott papír értéke nem hiszem, hogy egetverően nagy lenne. Na de én nem is ennek vizsgálatára mentem oda, ezek csak akaratlanul is feltűnnek. A táj minden esetre szép volt. Ajánlom mindenkinek, aki belföldi utazást választ, hogy próbáljon meg egyszer ilyen módon is elutazni. Szerintem megéri.

Üdv újból mindenkinek! Tudom nagy hallgatás után térek vissza, de ennek is megvan az oka: az elmúlt egy hónapban egy színdarabon dolgoztam, illetve rögtön utána pár napig kirándultam.

Történt ugyanis, hogy kedvenc községem idén ünnepli (ebben a formában lévő) fennállásának 60. születésnapját. Ennek alkalmából a helyi kultúrális életért felelős Művelődési Ház megbízta az ifjúságot, hogy készüljenek egy kis műsorral. Össze is ültünk jó páran, hogy megbeszéljük mi legyen. A színdarab mellett döntöttünk, aminek megírását, koordinálását egy már ilyennel korábban is próbálkozó személy ragadta magához. Mi csak próbáltunk ötleteket adni, hogy miket írjon bele meg mi alapján csinálja. Ezután úgy két hétig nem történt semmi. A többség abban a hitben volt, hogy gőzerővel készül a darab. Nem sokkal később viszont kiderült, hogy a forgatókönyv sehol sem tart és a megírásával megbízott személy egyéb teendői miatt nem ér rá vele foglalkozni.

Ez elég rosszul érintette a társaságot, mert vészesen lecsökkent a munkára fordítható idő nagysága (4 hét). Gyorsan a fejünkhöz kaptunk és összeültünk újból, ezúttal mondjuk kevesebben. Jött olyan ötlet, hogy ha már értünk kicsit a zenéléshez dolgozzuk fel az elmúlt 60 év magyar dalait és azokat adjuk elő. Már éppen kezdtek belemenni a többiek, amikor én gyorsan közbeszóltam, hogy szerintem ha nagyot akarunk alkotni - márpedig én azt akartam -, akkor maradjunk a színdarabnál, aminek a megírását magamra vállalom. Én nem csak az elmúlt 60 évet fogom benne feldolgozni, hanem visszamegyek a kezdetekhez. Rögtön el is mondtam az első ötletem, ami az volt, hogy jelenítsük meg benne Ferenc Józsefet. Rögtön rá is kaptak és felkeltette az érdeklődésüket.

A következő megbeszélésre egy teljes napi munkám után kész volt a forgatókönyv első fele. Bemutattam és nekem úgy tűnt, hogy kifejezetten tetszik nekik a hiteles történelem keveredése a jelennel és egy kis humorral. Egy másik teljes napi munkámmal kész lett az egész forgatókönyv, ami továbbra is tetszett nekik. Elkezdődhetett a szereposztás, ami őszintén szólva sokkal nehezebb volt, mint megírni a darabot. Sajnos vagy nem sajnos, de viszonylag sok szereplőt felvonultató darab lett, amire nehéz volt ennyi szereplésre rávehető embert találni, főleg a fiatalság körében, akiket általánosságban kijelenthetjük: nem éppen ilyen dolgok hoznak lázba. Azért a karakterek felét sikerült kiosztani és lassan elkezdődhettek a próbák. Eredetileg zenekedvelő kollégámmal még egy élőben előadott dalt is szerettünk volna a végére, de ez az idő rövidsége miatt nem valósulhatott meg, ill. egyesek szerint nem is illett volna a közegbe.

Mindeközben nekem persze foglalkoznom kellett a darab technikai részével is. Elkezdtük a szakértő srácokkal összeírni, hogy milyen és mennyi fény/hangtechnikai dolgok kellenek, ill. ez mennyibe fog kerülni. Nem volt túl olcsó, ami miatt a Művelődési Ház igazgatója dobott is egy hátast. Gyorsan fel is hívta a bérbe adó céget lealkudta a 2/3-ára az összeget. Később ennek még lealkudta felére, amit a mai napig nem tudok hogyan csinált.

A technikai rész másik jelentős részét a díszletek adták ki, amit magunknak kellett megcsinálni. Később értek miatta kritikák, de én ilyen téren csak nagyban tudok gondolkodni, ezért 205 x 280 cm-es farost lemezekkel dolgoztunk, ami elég nagy munka volt, de legalább faszán nézett ki. :) Két ilyen lemezből álló busz, vonat és egy bodé készült. Alkotás közben megkérdezték, hogy nekem asztalos-e a szakmám. A nemleges válasz után viszont nem értették, akkor hogyan tudom csinálni ezt. A válasz egyszerű: gondolkodok. Persze volt segítségem nem is kicsi. Annám és húga rajzolták meg a terveim alapján nagyban őket, én pedig összeszerkesztettem őket, majd közösen lefestettük. A festék sajnos gyorsan fogyott és sok flakonnal kellett venni, de nem mertünk pénzt kérni, mert már korábban is kederült, hogy a vezetőség szűkmarkú, de azért elvárják hogynormálisat alkossunk. Eljutottunk arra a pontra, amikor tarthatatlanná vált a helyzet és muszáj volt pénzt szerezni, így kénytelenek voltunk a polgármesterhez fordulni. Nagy meglepetésünkre kiderült, hogy az egész falunapra, aminek keretében lépnénk fel mi is, arra a falu 3 millió forint támogatást nyert az EU-tól! Leesett az állunk. Hogy ha ennyi a money, akkor ezek mit filléreskednek itt velünk?! Azt tudtuk, hogy az MC Haver meg a Groovehouse nem olcsó (mert ugye ki mást hívnának ide a parasztoknak...), de egy pár 10 ezer nekünk is kellett volna, hogy gond nélkül jusson, főleg hogy hang- és fénytechnika egyébként is kell a falunapra (például a korábban említett "művészeknek"), nem külön luxus, hogy a színdarabnak legyen. No minden esetre a lényeg az, hogy lett pénz és innentől már könnyebben ment, bár így is kellett saját zsebből finanszírozni dolgokat, de ennyit vállaltunk a köz és a darab érdekében. Kb. másfél hétig minden nap látástól vakulásig dolgoztam a lányokkal a díszleteken, mindeközben szintén minden nap próbáltunk is a többiekkel.

Szépen haladgattunk, de sajnos egyszerű korlátolt embernél fogva mindenre nem bírtam odafigyelni és intézni. Így sok dolog szinte csak az utolsó pillanatra lett meg, ill. az utolsó pillanatban kellett megváltoztatni, vagy kiírni a darabból. Az utolsó előtti estén tartottuk a főpróbát, ami őszintén szólva elég katasztrófális volt és miután azt a Művelődési Ház igazgatója is látta, elég lemondó volt velünk kapcsolatban és beigazolódottnak érezte velünk kapcsolatnak az érzéseit és szerintem örült neki, hogy olyan sokszor keresztbe tett nekünk, mert így nem kellett "annyit" ránk költeni feleslegesen.

Eljött az előadás napja, amikor is kivittük a díszleteket a színhelyre. A szállítás közben szarrá mentek a kerekek, amit sűrgősen csinálhattam megfelé. (Mivel a díszletek nehezek voltak, vettem rájuk kisbicikli kitámasztó pótkereket, amikkel így erőlködés nélkül guríthatókká váltak.) Nagy sokára színpadot is összerakták és próbálhattunk végre. Nos, az sem volt sokkal jobb mint az előző esti, de már bizakodóbb voltam. Leszállt az est és mindenki beöltözött, majd a színpadhoz vonultunk. Előttünk a Groovehouse tette magát a színpadon és sokáig tartott átállítani a hangtechnikát. Hogy ne unatkozzon a nép, beizzították az 'utcabál band'-et és nyomatták a lagzi zenét. Egy jó 3/4 órát késtünk a fellépéssel a technikai okok miatt, de csak belevágtunk... Nekem őszintén szólva tetszett. Még úgy is, hogy nem minden alakult a terv szerint és voltak dolgok, amik kimaradtak.

Rengeteg volt a pozitív visszjelzés és sokan gratuláltak, nem csak személyesen. Szóval vissza kellett vonnom a sokszor mérgemben tett fogadalmam, miszerint "többet ilyet a büdös életben sem csinálok". A darab valójában 'először és utoljára van műsoron' címszóval készült, de az általános iskolából látta egy tanár, akinek nagyon tetszett és szeretné, hogy adjuk elő még egyszer úgy két hónap múlva az általános iskolában, mert szerinte ezt a diákoknak is mind látniuk kell, hogy legalább egy ilyen képük legyen lakóhelyük történelmével kapcsolatban, ha már úgy sem tudnak semmit. Én erre eddig annyit mondtam, hogy majd meglátjuk. Most, hogy beindul a "szezon" nehéz lesz egyeztetni a dolgokat. Felvetettem, hogy ha más nem, akkor eladom az általános iskolának a darabot és csináljanak vele, amit akarnak. Így legalább kézzel fogható hasznot is hozna 1 hónap munkája. :)

Végül íme a darab végén elhangzott vers Suhajda Klaudia tollából:

Egy alföldi kis község,ahol én lakom,
Ez az év számára jeles alkalom.
Emlékezzünk a jóra és a szépre,
amíg elérünk a listám végére.
Sok neves dolog kívánkozott egy lapra,
Hogy ünnepeljen emlékezve e napra:

60 éves lett

Emléket állított a szegedi erők atyjának,
Ezzel helyet adva a Nagy Alföld sok-sok vadjának.
Az emlékerdő védetté vált 1944-ben,
És azóta így áll,a maga természetes tündöklésében.
Itt található egy védett láprét,
Senkinek nem nyújt olyan nagy élményt.
Hiszen túlságosan is kicsi ez a 'nagy' jelző,
Csodarétünkre páratlan csodálat jellemző.
Emberek milliói hallottak róla,és csodálják,
Elkönyvelték maguknak ... a világ 8. csodáját.
De a jó dolgoknak nincsen vége,
Még nem értem a listám végére.
Hisz Szent István szobra,mit fehérmárványból faragtak szépen,
A parkban helyezkedik el,kis településem szívében.
Felsoroltam pár,csodaszép dolgot,
És most már izgalmasat is mondok:
Nyárfa hegyek,melyeket az Alföldön látsz,
Létezik egy,melyet máshol meg nem találsz.
Rúzsa Sándor betyárvezér menedékként használta,
S így Rúzsafa nevet kapott az évszázados nyárfa.
Ha az idő nem lenne véges,tovább olvasnám a listám,
Tudnám folytatni,hiszen itt nőttem fel,anno,tudatlan kislány.
ma sem vagyok sokkal nagyobb,
És csak egyet dolgot mondhatok:
60 éve,1950-ben,
Önállóak lettünk,ezt jól megjegyeztem.
Azt gondoltam,ha majd a jó dolgokat felsorolom,
Boldog születésnapot kívánhatok,Ásotthalom.

Megnéztem kollégám és jóbarátom V. András blogjának egyik bejegyzését és halálra röhögtem rajta magam. Be kell látnom, bizony tényleg "azé' beteg emberek vannak azé'". A bejegyzésen és kommenteken felbuzdulva megnéztem, hogy az én blogomat milyen kifejezésekkel szokták megtalálni. Ez lett belőle:

Az már elsőre látszik, hogy a leglátogatottabb írásom a '2012 - Ha eljő a világvége'. Sejtettem, hogy ez a téma izgatja egy bizonyos réteg fantáziáját a legjobban. Pedig amúgy nem is ezt tartom a legjobb írásomnak (már ha egyáltalán van jó köztük...).

A rákeresések alapján azért még sikeres írásnak tekinthető a 'Spurt Deutschland' is. Ez szintén egy olyan téma, ami meg egy másik réteget hoz nagy lázba. Szintén nem tartom a legjobb írásomnak, már csak azért sem, mert nem értek a focihoz. Mindössze leírtam pár gondolatomat a vb-vel kapcsolatban.

Sajnos nálam nincsenek olyan vicces keresőkifejezések, mint a kollégáimnál, de van egy-kettő, amit nem értek hogyan került ide. Például: verekedős+videok, vagy reklám+farkasokkal+Atv. Ezeken azért jót mosolygok, mint például azon is, hogy : ted+mosby+szülinapja. :)

A mai nappal egy évvel megint öregebb lettem. Immár 21 éve járom e világot. Érdekes dolog ha visszatekintek az eddigi életemre. Részben úgy érzem viszonylag gyorsan eltelt ez a 21 év, részben viszont úgy érzem már e rövid idő alatt is sokat éltem. Lehet kicsit nagyképűség, de szerintem olyan tapasztalatokra is tettem szert, amilyeneket sok ember valószínűleg elész életében se fog. Összeségében úgy érzem eddigi életem sikeres. Úgy gondolom, hogy többnyire azon az úton járok, amit kiszabtak nekem.

Ezen alkalom kapcsán a számvetésen kívül ugye még olyan dolgok is eszébe juthatnak az embernek, hogy vajon meddig húzza még itt az igát és mikor húzzák le a rolót. Nos, ez engem vajmi keveset izgat. Úgy gondolom pont annyit fogok élni, amennyi a feladataim elvégzéséhez kell. Éppen ezért nem igazán foglalkozok azzal, hogy "bio"-életet folytassak, vagy hogy ehhez hasonlóakon törjem a fejem, mert szerintem senki sem tudja meghosszabbítani az életét egy arasznyival sem, ha az nincs megengedve egy felsőbb erő által. No persze lehet befolyásolni dolgokat (pl. nem dohányzom) és a betegségekről is van egy teóriám, de a végeredmény ebben az esetben is ugyanaz.

Amúgy nem terveztem hosszú bejegyzést erre az alkalomra, mert ez a nap is csak olyan, mint egy másik. Nem tulajdonítok neki nagyon nagy jelentőséget, szóval nem fogok zsúrt sem rendezni a hétvégén miatta. Korábban se tettem soha. Minden esetre köszönöm mindenkinek, aki felköszöntött, vagy csak szimplán gondolt rám.

Most folytatnám a korábban beharangozott bejegyzés sorozatot. Ezúttal egy filmet ajánlanék a nagyközönségnek, ami nekem az egyik kedvencem.

Forrest Gump. Ez a név azt hiszem mindenkinek ismerős. Általában e név hallatán egy kissé bugyuta arckifejezésű, de rendkívül szeretetreméltő ember jut eszünkbe. (Sokaknak inkább csak egy mondat: "Fuss Forrest! Fuss!) Forrest egy Alabama államból származó nem túl magas IQ-jú srác, akinek igen kalandos élete volt és mindezt egy buszmegállóban meséli el. Sok helyen járt és sok minden volt életében. Volt főiskolai futballsztár, háborús hős, válogatott ping-pongozó, rákászhajó kapitány és nemzeti híresség. Rengeteg híres emberrel is találkozott mint például Elvis Presley, John Lennon, és az USA elnökei, akiket később rendre lelőnek.

Ezt kevesen tudják, de a történet valójában először könyvként jelent meg 1985-ben, amely egy Winston Groom nevű úriember tollából származik. Később ezt filmesítette meg Robert Zemekis, akinek egyébként a fia is szerepel a filmben. Érdekessége még a filmnek, hogy kihagytak belőle egy jelenetet, melyben katona korában egy tiszttel ping-pongozik, aki történetesen az idősebb George Bush, az Egyesült Államok 41. elnöke fiatal korában. (A jelenetet egyébként leforgatták, csak végül kivágták.)

Forresten kívül talán még négy fontos szereplő van. Sorrendet nem is tudom, hogy fel tudnék-e állítani, így inkább megjelenésük időrendjében haladok.

Forrestre rendkívül nagy hatással volt az édesanyja, aki legjobb tudása szerint próbálta nevelni őt és sokszor lobbizott érte. Forrest rengeteget tanult tőle és ezeket fel is emlegeti a filmben: "Mama mindig azt mondta: az élet olyan, mint egy doboz bonbon. Sosem tudhatod mit veszel ki belőle.", vagy "A mama mindig azt mondta, hogy az a hülye, aki mondja.", illetve "A mama szerint ártatlan hazugság nem árt senkinek." Mrs. Gump halálos ágyán megfogalmazta saját szerepét és azt mondta Forrest-nek: "Nem tudtam, de én arra rendeltettem, hogy az anyád legyek. Igyekeztem jól csinálni."

Másik nagy hatású szereplő, aki sokszor motiválta Forrest cselekedeteit, az Jenny, Forrest életének szerelme. Jenny-nek problémás gyerekkora volt és talán még problémásabb felnőtt élete. Ő gyakorlatilag végig élte a korban tomboló hippi mozgalmat és mindent, ami ezzel járt (nem is tett rá jó hatást). Jenny alapvető problémája az volt, hogy többre vágyott. Olyan dolgokra, amik inkább talán hasztalanok egy életben és csak későn fedezte fel az igazi értékeket. Csak ezután hagyta abba a menekülést, csapongást és fogadta el Forrest szeretetét, ami többet ért az összes többi dolognál, amit addig csinált. A sors iróniája, hogy végül Forrest-é lett Jenny, de csak rövid időre, mert egy gyógyíthatatlan betegségben meghalt.

Katonáskodása alatt ismerkedett meg "legjobb jóbarátjával" Bébé-vel (Bubba), akivel együtt vonult be. Neki nem volt nagyon hosszú szerepe Forrest életében így a filmben se, de annál jelentősebb. Kiképzésük alatt elmondta Forrest-nek a rákász szakma mibenlétét és miután elvitték őket Vietnámba harcolni, megfogadták, hogy ha hazatérnek, akkor majd ketten együtt rákászásba fognak. Ez a tervük azonban nem valósulhatott meg, mert Bébé meghalt Vietnámban. Forrest tulajdonképpen nem szólt hozzá sokszor, de jól kiegészítették egymást és ő lett a legjobb barátja, amiről még Forrest is tudta, hogy "ilyen nem nő minden bokorban".

Forrest életének negyedik fontos szereplőjét is a hadseregben, de már Vietnámban ismerte meg. Ő volt Dan Taylor hadnagy, Forrest és Bébé felettese. Vele valójában csak a leszerelésük után került szorosabb kapcsolatba. Azon a napon, amikor Bébé meghalt, Dan hadnagy is megsebesült, minek következtében amputálni kellett térdig mindkét lábát. Dan hadnagy arra számolt, hogy a harcmezőn (vagyis az erdőben) fog meghalni, de Forrest megmentette, amit ő nagyon nehezményezett, mert hitt az eleve elrendelt végzetben és úgy gondolta, hogy Forrest ezt a megmentésével ellopta tőle. Később New York-ban újra találkoztak, ahol Dan hadnagy elég lerobbant állapotba került. Szilveszter estéjén Forrest elmondta Dan hadnagynak mit ígértek egymásnak Vietnámban Bébével és hogy ő ezt annak ellenére is megtartja, hogy Bébé meghalt azzal a változtatással, hogy ő lesz a kapitány. Dan hadnagy ezen jót mulatott és viccből újévi fogadalomként megígérte Forrest-nek, hogy ha Forrest rákászhajó kapitány lesz, akkor ő beáll hozzá elsőtisztnek. Forrest ping-pongos múltja révén egy nagyobb összeghez jutott, amiből tudott venni egy rákászhajót mindennel. Dan hadnagy a lelkiismeretére hallgatva teljesítette ígéretét, ami először nem tűnt jó ötletnek, de egy óriási vihar után - ami megsemmisítette a déli part egész rákászhajó flottáját -, nagyon nagy haszonra tettek szert, mert versenytárs nélkül maradtak. Ezután "Bébé-Gump rákot kaptak a népek" és bizony milliomosokká váltak, ami Forrestet egyáltalán nem izgatta és inkább elajándékozta a vagyon nagy részét. Dan hadnagy időközben "megkötötte békéjét Istennel" és megköszönte Forrestnek, hogy Vietnámban azon az ominózus napon megmentette őt.

Összességében a film szerintem nagyon jól visszaadja a kor hangulatát, hogy miként viszonyulnak egymáshoz és a világhoz az emberek.  De ennél többet ér az eszmei mondanivalója. Szerintem ez a film valami olyasmit, akar közvetíteni, hogy egy jó ember életét nem a pénz vagy a hatalom határozza meg, ezt csak ma hiszik az emberek a csip-csup gondjaik miatt. Sokkal fontosabb és tulajdonképpen a legfontosabb a szeretet. Az hogy ne az önzőség vezessen senkivel szemben. Manapság eléggé divat lett az a szemlélet, hogy 'én csak akkor haladhatok előre, ha ott teszek keresztbe másnak, ahol csak tudok'. Ez véleményem szerint abszolut téves hozzáállás. Így leginkább csak hátrafele lehet haladni, de erre az ezt követő emberek csak később fognak rájönni. Másik mondanivalója, ami itt Magyarországon szerintem főleg megfontolandó lenne az az, hogy ugye lehet mondani az iskolában meg az élet más területein is, hogy 'hátrányos helyzetű vagyok' meg 'egyenlő esélyeket követelek', de emiatt szerintem nem kéne sokat rágódni. Mindent meg lehet csinálni, el lehet érni csak akarni kell. Az ember egy olyan lény, akinek ez a lehetőség adva van. Ha valami nem sikerül, vagy nem úgy sikerül, ahogy akartuk, akkor lehet, hogy nem akartuk eléggé, vagy szimplán csak mindenkinek jobb lenne ha nem azzal foglalkoznánk, mert talán nem is az az életútunk, hogy azt a valamit csináljuk.

Ennek a gondolatnak a kapcsán térnék ki arra, amit Forrest mond Jenny sírja felett, miszerint: "Nem tudom, hogy Mamának vagy Dan hadnagynak volt-e igaza, hogy van-e rendeltetésünk, vagy csak ide-oda sodor bennünket a véletlen, de azt hiszem: kicsit mindkettő igaz." Nem könnyű összeegyeztetni ezt a két álláspontot, de én úgy vélem, hogy Forrest-nek van igaza és mindkettő igaz, talán nem is kicsit.

Mindezek után bátran merem ajánlani, hogy mindenki nézze újra ezt a filmet. Én magam már számtalanszor láttam, de minden alkalommal ha adják a TV-ben, megnézem és elgondolkodok rajta. Ti is tegyétek ezt és próbáljátok észrevenni benne az örökérvényű értékeket.

Elég sokat hallgattam mostanság. Ennek oka, hogy nyaraltam egyet és csak most nem rég értem belőle haza. Ezek után azt hiszem evidens, hogy kunfehértói élményeim következnek:

Csütörtökön virradt fel utazásunk kezdőnapja. Autóval mentünk, amit nem éppen első szóra kaptam meg szüleimtől. Megértem tulajdonképpen az ő álláspontjukat is, mert a család autója mégis csak érték, valahol a ház után foglal helyet. Na de ha nincs használva olyankor, amikor egy hosszabb távú utazásnál fényévekkel kényelmesebb lenne, akkor nem ér annyit, mint amekkora értéket tulajdonítunk neki. Szóval lehet attól félni, hogy történik vele valami (összetörik, feltörik, ellopják), de nem sokat haladunk pozitívan előre ha mindig csak a rosszat feltételezzük és abból indulunk ki.

Ennek kapcsán fogalmazódott meg bennem, hogy ideje lenne vennem magamnak egy egyszerűbb olcsó verdát. Ez egyrészt megoldaná a már régóta fennálló és engem nagyon idegesítő problémát, hogy ki kell imádkozni az autót magamnak, másrészt ez egy újabb lépés lenne az önállósodásom felé. Ha lenne egy saját autóm, akkor azzal oda és akkor megyek ahova és amikor akarok. Ha lesz vele valami az csak az én károm és nincs probléma a felelősséggel. Ez így nagyon szép gondolat, de mindehhez pénz kellene, amivel ekkora mennyiségben nem rendelkezem egyelőre. Megoldás egy fasza állás, de azt nehezebb találni, mint egy megfelelő árú, jó autót.

Na de visszatérve a kirándulásra végül megkaptam az autót és miután felvettem Annát indultunk Szegedre felvenni a többieket is. Némi késéssel meg is érkeztünk Edithez, ahol már ott voltak a srácok. Mint kiderült jobb is volt, hogy nem siettünk, mert Edit még nem pakolt össze teljesen, de az is hamar megvolt. Bepakoltunk és indultunk. Szegény autó csomagtartójába nem fért be minden, így a hátul ülők ölébe is került cucc, és igen csak lejjebb került a súlypontja. Miután megtettünk pár métert érdekes hangot hallottam, ami aggodalomra adott okot. Megálltam és körbenéztem az autót és arra gyanakodtam, hogy túl sok cucc került hátra és valami súrlódik, ezért javítani kéne a súlyelosztáson. Egy pár cuccot előre vettünk és megpróbáltunk megint elindulni, de már alapjáraton is kiadta a hangot és rájöttem, hogy a motortérből jön a zaj. Benéztem a motorháztető alá, de nem láttam semmi furcsát, ezért ráhagytam a vizsgálódást. Edit felajánlotta, hogy menjünk el az autószerelő apjához, aki majd ránéz. Így is lett, de útközben megszűnt a hang és a szerelőnek már csak szóban tudtam elmondani mit tapasztaltunk. Ő azt mondta, hogy azért menne a kocsival egy próbakört. Az az igazság, hogy jól meghajtotta és sejtésem szerint ezzel az akcióval elég sok benzint megevett, de sebaj, mert legalább egy szakértő mondta ki fölötte az áment, hogy rendben van. (Az a hang azóta is rejtély, de valószínűleg egy kissé megerőltette magát és az okozta.)

Szóval harmadik próbálkozásra csak elindultunk végleg és meg sem álltunk a kiskunhalasi Tesco-ig, ahol a srácok eszméletlen mennyiségi piát és némi élelmiszert vettek. A vicc az, hogy a teljes összeg harmadát én álltam, pedig csak egy üveg bort vettem. (Később persze visszakaptam a pénzem csak hirtelen nem volt annyi készpénzük, mint amennyi italt elképzeltek maguknak.) Mindez nem is zavart volna, csak hogy azt a sok üveget és kaját az amúgy is túlterhelt autóval kellett eljuttatni a célállomásra. Annyira sok volt, hogy még az én lábamhoz is került három üveg kóla(!) Magamban már imádkoztam, hogy csak azt a 10 km-t bírja ki a kocsi, mert az élesebb kanyarokban már leért a sárhányója. Végül megérkeztünk az üdülőtelepre és megkönnyebbülhettem én is és az autó is. A piát majdnem tovább tartott bevinni, mint a csomagokat...

Mivel a nyaralóban nem volt elég fekhely, a többség sátrazott az udvarban. Így tettünk mi is Annával és mivel mi voltunk az elsők elfoglaltuk véleményem szerint az egyik legjobb helyet. :) A következő reggel kiderült, hogy nem annyira jó hely, mert délelőtt egy pár órát odasüt a nap és igen csak meleget csinál odabent. Szóval másnap átköltöztünk a ténylegesen legjobb helyre.

A kipakolás után beszélgetéssel múlattuk az időt. Idővel jött még három új ember. Mire leszállt az est az egyik srácnak - akit én hoztam - sikerült berúgnia. Elmentünk szétnétni az üdülőtelepen és ő kitalálta, hogy elmegy magától vissza a nyaralóba, de mondanom sem kell, hogy ez nem sikerült. Utólag tudtuk meg, hogy nagy vagányan bement egy idegen helyre, ahol a többi bulizó részeg felvilágosította, hogy az nem az a hely, amit ő keres, ezért húzzon a fenébe. Mi időközben lementünk a tóhoz, ahol illuminált állapotban lévő társunk nagy nehezen (pedig nem volt bonyolult) megtalált minket. Edit az utcán összeszedett egy árva kismacskát, amit babusgatott és elvitt a nyaralóba, ott adott neki enni, majd másnap berakta egy udvarba, ahol - egy részegtől származó információ alapján - kismacskák voltak. Miután visszatértünk, mi Annával rendben elbírtunk aludni, de hallottuk, hogy korábban emlegetett társunk az egyik fa tövében kiadta magából a fölösleget.

Az első estét szerencsésen túléltük és másnap úgy döntöttünk Annával, hogy annak ellenére, hogy a többiek nem akarnak, mi mégis csak kilátogatunk a strandra. Milyen jól tettük! A víz szerintem abszolút elfogadható volt és még nem volt annyira sok ember. Jót fürödtünk. Emellett a strandon elindult a háromnapos sörfesztivál sok fellépővel. Tulajdonképpen Edit e rendezvény miatt időzítette ekkorra az utazást. Az első nap az érdemlegesek között volt Irigy Hónaljmirigy és Sugarloaf. A Hónaljmirigyet nem láttuk, csak a nyaralóból hallottuk, hogy az megy, de a Sugarloafnál Annával ott voltunk. Hát arról nem is tudom mit mondjak... Szörnyűbb volt, mint Hevesi Tamás. Abszolút playback volt. Képesek voltak kiállni egy énekessel, egy gitárral és egy basszusgitárral. Hol volt a dobos?? A mű gitározásban is sokszor lebuktak. Na mind egy. Miután visszamentünk a nyaralóba, ismét bekapcsolódtunk a iszogatásba/beszélgetésbe, aztán jött még két ember, akik csak egy estét maradtak és fogalmam sincs hol aludtak, vagy aludtak-e egyáltalán. Mi minden esetre Annával elmentünk aludni a többiek meg diszkóba, amiről másnap reggel elég negatívan nyilatkoztak.

Reggel a reggeli után elég sokat szenvedtünk. Keresztrejtvény meg sudoku fejtéssel ütöttük el az időt néhányan, majd Annával úgy határoztunk véget vetünk ennek és inkább ismét a strandot választjuk. Később a többiek is követtek minket, de én csak a parton láttam őket. Saját bevallásuk szerint fürödtek is. A sörfesztiválos fellépők közül csak egy volt jó, a Bon Bon. Ők élőben nyomták és a szervezők ezt ki is hangsúlyozták. Meglepődve tapasztaltam, hogy a Bon Bon zongoristája Németh Miklós volt, a FoolMoon vokál-együttes basszusa. Ez a koncert kifejezetten jó volt. Tetszik Szolnoki Péter hangja. De ismét meglepődtem, mert Pétert valamivel testesebbnek képzeltem, ezzel szemben elég cingár volt. Nem néztük végig a koncertet, mert a többiek kaját csináltak a nyaralóban. Időközben még három ember jött, akik nekem nem voltak szimpatikusak, főleg az egyik, mert nagyon feszített és hogy Kiszin tanbá' szavaival éljek: akkora arca volt, hogy talicskán kellett utána vinni. Autóval jöttek és az imént említett volt a sofőr, aki sörrel a kezében szállt ki rögtön hozzátéve, hogy ez neki ma már a harmadik... :S Egészségére. A kaja után Annával visszamentünk a strandra, mert én kíváncsi voltam hogyan alakul a Németország-Uruguay meccs és csak ott volt TV. Miután megállapítottam, hogy 2-2-nél tartanak lementünk a partra sétálni és végül lemaradtam a meccs legvégéről és csak másnap tudtam meg a végeredményt. Miután visszajöttünk a strandról úgy döntöttünk, hogy nem csatlakozunk a beszélgetéshez, mert eléggé kiszívta az energiánkat a Nap. Azt hittük, hogy a szelídek nyugalmával nyugovóra térhetünk, de az arcoskodók - akik addigra már teljesen részegek voltak - minden áron beszélni akartak Annával és a nevét kiabálták. Anna engedett nekik és gyorsan lerendezte őket, majd visszatért, de nem volt elég nekik és továbbra is a nevét ordíbálták. Anna nem foglalkozott velük és úgy tűnt, hogy részegségükben el is felejtenek bennünket. Valahogy szóba került köztük a gitározás és valamelyik nagyszerű emlékezőtehetségű lány felhívta a figyelmüket, hogy "Anna pasijánál van gitár!" Ennél a mondatnál összeszorult a gyomrom és abban a szent pillanatban megbántam, hogy elhoztam magammal. Az egyik srácot odaküldték a sátrunkhoz, hogy nyájas szavaival kérje el tőlem, de mondtam neki, hogy mivel én balkezes vagyok, az egy balkezes gitár, szóval nem hiszem, hogy sok hasznát veszik, amúgy meg csak én játszhatok rajta. A srác távozott is a rossz hírrel, de a részegek felkapták a vizet, hogy "hogy lehet pont egy balkezes gitár itt a semmi közepén" (piszok szellemes egy mondat...). Ezután odajött egy másik srác és még nyájasabb szavakkal kérlelt ilyen dumával, hogy ő 4 éve gitározik és az első két gitárját összetörte, de a szülinapjára vett 70 ezer forintosra nagyon vigyáz szóval megbízhatok benne. Persze nem adtam továbbra se, de akkor felpattant az asztaltól a 'talicska-arc' gyerek és elkezdte rázni a sátrunkat, mondván hogy jöjjünk ki, nincs alvás, nincs szex és játszak. Gondoltam magamban, hogy akkor ti meg nyaljatok sót, de játszok nektek, mert addig úgy sem hagytok békén, ha nem. Elővettem, jöttek mindenféle számokkal, hogy tudom-e, de nem jött be. Odadobtam nekik a dalgyűjteményem, hogy akkor válasszanak. Egy-két számot eljátszottam, de az egyik nagyokos odajött és a majdnem mellettem ülőt pofán locsolta szódával. Én mentettem, ami menthető és gyorsan kaptunk Annával az alkalmon, hogy eltűnjünk, amíg lehet. Hál' Istennek sikerült is és ezek a faszfejek elmentek megint a diszkóba, mi pedig végre alhattunk.

Az utolsó nap is felvirradt. Őszintén szólva sokáig feküszgettem a sátorban csak hogy ne lássam a rohadékokat. Fél 11 felé úgy döntöttem, hogy csak előjövök, mert unok már feküdni. Kijöttem és azt láttam, hogy eléggé szenvednek az emberek. Én kezdtem szorgalmazni Annának, hogy gyerünk strandra, de valaki kitalálta, hogy a korábban beígért palacsintát süssék meg most. Ez nem volt rossz ötlet csak hiányzott néhány hozzávaló és piszok lassan kezdődött el. Na de csak kivártuk, utána viszont letűztünk a strandra, mert annak 1000-szer több értelmét láttam és amúgy is ki volt fizetve még az a nap a fürdőben. Mondtuk a srácoknak, hogy 6-ig fogunk strandolni, ha akkor még itt vannak ,akkor elvisszük őket haza. Mi be is tartottuk a szavunkat, de mire visszaértünk már leléptek, így magunk mentünk haza. Edit rossz irányba irányított minket és egy kicsit hosszab úton tértünk haza, mint terveztük, de nem gond, mert arra felé még amúgy sem jártunk soha.

Összegzésképp a hosszú monológ után azt tudom mondani, hogy továbbra sem kedvelem az italt, csak korlátozott, egészeséges mennyiségben. Nekem nem okoz élvezetet. Valamint nem tudom felfogni, hogy miért menő fasznak lenni? Miért menő sokat inni? Miért menő hányni? Komolyan nem tudom. De nyilván én vagyok az, aki nem erre a világra való.

Nos, a Bon Bon jobban megérdemelné, hogy videót szúrjak be tőle, de a Sugarloaf egyik száma jobban idevág, mivel a strand volt a legjobb dolog ebben az egészben:

No, tegnap ismét volt sokadalom, ezúttal a Magna Cum Laude volt a sztárvendég. Ugye hogy lehet ezt szépen is! A tegnapi koncerttel meg voltam elégedve. Azt hozta, amit korábban is elvártam volna.

Egy laza 20 perces beállás után - amit a road-ok végeztek el - jöttek is a srácok és igazi(!) hangulatot csináltak. Kb. másfél órás volt a zenei hangzóanyag és tetszett. Kifejezetten tetszett. Hiába az élőzenét nem lehet összehasonlítani semmivel. Egyedülálló. Nincs az jó felvétel, ami felveheti vele a versenyt. Talán azért, mert az ilyen felvételről játszott dolgokból hiányzik az 'itt és most', ami egyedi élménnyé teszi.

A Magna Cum Laudé-nak nem igazán volt szüksége olyan dolgokra, mint Hevesi Tamásnak. Nem mondom olykor Mező Misi (ének) mondta, hogy "aki jól érzi magát tapsoljon!" De ez még belefér. Olyan is volt, hogy "akkor most tegyük fel a kezünket", de nekik valahogy szívesebben felteszi az ember. Mivel náluk tényleg buli-hangulat volt nem esett nehezemre.

Jó dalokat játszottak. Ismerteket és kevésbé ismerteket is. Vicces volt, amikor úgy a koncert 2/3-ánál ráhagyták a zenélést és lementek a színpadról, majd a felspanolt tömeg skandálni kezdte, hogy: "Pá-lin-ka! Pá-lin-ka!" Mező Misi visszajött egyedül, felvette a gitárját és közben megkérdezte, hogy: "Szeretitek?", majd a tömeg egyértelmű válasza után azt mondta: "Mi is."

Meglepő volt kicsit számomra, hogy Szabó Tibi (gitár) milyen nagy darab. Néha kicsit félelmetes volt, amikor elkezdte 'rázni' magát. Kissé esetlennek hatott, de a játékában nem igazán találtam kivetnivalót, kivéve talán azt, hogy néhány megszokott részt fel akart dobni, de sajna kicsit túl spilázta. Kara Misi (basszusgitár) játéka is rendben volt, viszont amilyen fejeket vágott az poén volt. :) Kilián Imi (dob) szintén rendben volt és sokat izzadt. Az összkép szerintem kiváló volt, őket érdemes volt meghívni. Mező Misinél még egy húrszakadás is belefért.

Szóval azt tudom összefoglalva mondani, hogy mint látszik lehet ezt korrektül is csinálni. Nem gondolom, hogy nehezebb lenne így, mint hülyének nézve a közönséget. Ha nem az előadás és a zene szeretetéért csinálja valaki, akkor jobb ha abba hagyja. A bohóckodásra én nem vagyok kíváncsi.

A Magna Cum Laude egyáltalán nem kapta fel azon a vizet, hogy fényképezték és kamerázták őket. A sors fintora, hogy ennek ellenére tegnapi produkciójukról nem került fel felvétel a YouTube-ra, úgyhogy kénytelenek lesztek beérni a standard stúdió felvételekkel:

Meg ha már ez is közeleg:

Tegnap ellátogattam a már hetedik alkalommal megrendezett Homokháti Sokadalom című 10 napos rendezvényre. Ez köztudottan térségünk központjában, Mórahalmon van megrendezve minden évben és egy gazdag városhoz híven igyekeznek nagyszabású programot csinálni. Így történhetett meg, hogy meghívták fellépni Hevesi Tamást. Őt azt hiszem nem kell bemutatni, elég nagy sztár vagy mi a fene itt Magyarországon.

Nagy reményekkel mentem a koncertre, gondoltam lesz egy jó kis zenei élményem. Tulajdonképpen nem is érdekelt más, a többi program hidegen hagyott. Volt olyan ismerős, aki emiatt csodálkozott is. ("Komolyan csak a koncertre jöttetek?") Én kérek elnézést, hogy nem béna szintis one-man-band utcabált mentem hallgatni lerészegedési szándékkal. (Pláne, hogy autóval mentem.)

Késtünk kb. 10 percet, de ez nem volt gond, mert Tamáska hevesen csak egymagában pofázott a színpadon. Meg is lepődtem rajta és szemmel picit kerestem a zenekart, de nem volt sehol. Érkezésünk után még vagy 5 percig jártatta hülyeségekről a száját, majd végre belekezdett abba, amiért véleményem szerint őt hívhatták, hogy zenéljen. Nagy meglepetésemre ezt úgy tette, hogy továbbra sem volt mögötte zenekar, hanem egy előre felvett zenei alapra ráénekelt. Ez egy piszok nagy csalódás volt. Már ekkor odaveszett a zenei élmény 50%-a.

Tomika azért még fokozta: MC-nek képzelve magát mindent bevetve próbálta növelni a hangulatot. Dal előtt-után-közben állandóan tapsolásra hívta fel a figyelmet. Én már komolyan csak egy világító 'APPLAUSE' feliratot hiányoltam. Annyira erőszakos volt, hogy némelyeknek személyesen szólt, hogy tapsoljon: "Azon a részen kevés a taps! Hölgyem maga is tapsoljon! Gyerünk mindenki!" Én meg azt gondoltam magamban, hogy a 'kurva anyádat'. Mi az, hogy tapsra kényszerít?! Eddig úgy tudtam, hogy akkor tapsolunk, ha elégedettek vagyunk valaki teljesítményével és ezzel jelezve megköszönjük neki a 'mutatványt'. Újabban úgy látszik ez nem így van. Bunkó mód berobbannak a színpadra és éltetik magukat. "Kezeket fel!" azt döntsem el, hogy ki akar rabolni és fenyeget, vagy csak azt hiszi, hogy így fog jó hangulatot csinálni. Én ezt nem nevezem kultúrált művelődésnek. Ez egy paraszt dolog és Hevesi Tamástól nem ezt vártam. Eddig egy komoly zenésznek tartottam, de most már inkább csak egy szar ember.

Ezt megerősítette azzal, hogy nagyképű volt és bunkózott a közönséggel is. Ótvar szóvicceket mondott és egy kis óvodás lányt is majd hogy nem megszégyenített. Éneklés közben még az is előfordult, hogy egy nő a közönségből kamerázni kezdte és ő felszólította, hogy tegye el. Kétszer is. Meg poénkodott a jogdíjjakkal. Amikor ez megtörtént én majdnem mondtam Annámnak, hogy hagyjuk itt a faszomba, mert ez egy fos. Bocsánat, hogy ezt mondom, de ez jellemzi a legjobban. Én abszolút nem tudtam élvezni így, még a jó számok ellenére sem.

Összességében kijelenthetem, hogy Tamás ezúttal túl heves volt. És nem is kicsit. Neki pont, hogy nem volt sok a dala, mert elpofázta és játszotta az időt. Nem sok esély van rá, de azért Tamás, ha olvasod ezt, én azt ajánlom neked, hogy jócskán vegyél vissza ebből, mert pont az ellenkezőjét éred el vele! Az a néhány lerobbant részeg proli, aki a környékről eljött biztos jól mulatott rajtad, de szerintem az neked sem nagy dicsőség, hogy csak őket szórakoztattad. Nem Soltész Rezsővel kéne példálózni, hogy "de gáz, mert playback-el", hanem igazi zenekart kéne hozni és a zenére koncentrálni.

(A YouTube-ra beírtam Hevesi Tamás nevét és láss csodát csak készült videó felvétel tegnap Tomikáról:)

Azért remélem a többiek jobban adják elő magukat. Lesz még a héten Magna Cum Laude és Bon Bon koncert is. A szervezők gondolom várnak mindenkit szeretettel. Gyertek hátha jó lesz! :)

Eldöntöttem, hogy mivel mostanában kissé unalmassá váltam, az eddigiek mellett új rovatot vezetek be. Ez amolyan zene- és filmajánló bejegyzés sorozat lesz.

Kezdésnek zenével indulnék el - mivel mégis csak ez a fő profilom - és először egy számomra nagy jelentőséggel bíró zenészt, Ferenczi Györgyöt mutatnám be.

Ferenczire pár évvel ezelőtt figyeltem fel a Szegedi Szabadtéri Játékokon. Anyámék vettek jegyet az akkor éppen ott megrendezett jazz fesztiválra és vittek magukkal (ezt persze nem úgy értem, hogy kényszerítettek; mentem én magamtól is). Ezen a fesztiválon amúgy fellépett a híres-nevezetes Molnár Dixieland Band is és velük együtt néhányunk nagy mentora: Kiszin Miklós. De engem náluk is jobban érdekelt Ferenczi György és bandája, ők hozzám közelebb álló zenét játszottak, mint a többi előadó. Ferencziről annyit érdemes tudni, hogy ő egy szájharmónika-művész (1993-ban elnyerte a világ legjobb szájharmónika-játékosa címet), de kiválóan játszik még hegedűn és gitáron, valamint énekel is. Pályafutását country-zenészként kezdte és amikor én először hallottam, akkor is azt játszott (nem is értettem ez hogy kerül egy jazz fesztiválra). Azon az ominózus estén lettem szerelmes a szájharmónika hangjába és azóta nagy vágyam, hogy megtanuljak rajta játszani, de ez nem hiszem, hogy megvalósul. Gyuri mára egy kis stílus váltáson esett át és etnozenei beütéssel fúziós zenét játszik. A népzenéért én kimondottan nem ugrálok, mert számomra egy kissé ódivatú, de nagyon szívesen hallgatom azokat a zenészeket, akik ötletes újszerűséget visznek bele. Ferenczi György és új együttese a Rackajam ilyen. Meleg szívvel ajánlom mindenkinek, aki kicsit is szereti a szájharmónikát.

Azért úgy fair, ha jelenlegi zenekaráról is szólok pár szót, mivel amit csinál azt nem csak egyedül teszi. Nagyon is fontos a többi tag. Szóval:

"A Rackajam együttes jelenlegi négy tagja 2005-től dolgozik együtt Ferenczi Györggyel. Fúziós zenét játszanak, melyben fontos szerepet tölt be a magyar népzene a rhytm&blues, a funky, a reggae, a hip-hop és a groove. A Gryllus Kiadónál 2005-ben megjelent Csárdafunk című lemezükön Sebestyén Márta is közreműködik.

A zenekar életében nagyon fontos állomás a Hangzó Helikon sorozatban, 2006-ban megjelent Ferenczi - Petőfi album. Ez a kiadvány 2007-ben aranylemez lett. A Petőfi lemez anyagát számtalan előadáson játszották, többek között 2008. január 22-én a Művészetek Palotájában, neves vendégművészek közreműködésével. Az együttes 2008. március 15-én a Párizsi Magyar Intézet vendége volt, ahol nagysikerű ünnepi koncertet adtak, az 1948-49-es forradalom és szabadságharc emlékére.

Rendszeresen turnéznak Németországban, és többször felléptek külföldi fesztiválokon, többek között Finnországban, Lengyelországban és Csehországban.

A Petőfi dalok lényegét talán Lackfi János költő fogalmazta meg a legpontosabban: „A Petőfi-ipar évtizedek óta szállítja a lakodalmassá szelídített nótákat. Most viszont hála Ferenczi Györgynek és társainak, itt dübörög az igazi, az irgalmatlan, a megalkuvást nem ismerő bluesos-rockos, kőkemény Sándor. Magyartanárok, magyarok, tanárok és nem tanárok, figyelem!”

A megjelenést követően, erdélyi turnéjukon forgatták Bordos Anikó rendezővel a Petőfilmet. Ez az első magyar „szájharmonikás” film, ahol a történetet a zenekar akusztikus zenéje kíséri. A Petőfi lemeznek és a Petőfilmben elkezdődött akusztikus muzsikálásnak folytatása a 2007-ben megjelent Milyen lárma?! Című lemezük. A zenekar fejlődése zempontjából kiemelten fontos ez az új, akusztikus groove album. A lemezen saját dalok mellett Petőfi Sándor, Radnóti Miklós, Weöres Sándor verseire írott dalok is megszólalnak.

Közönségük a zenéjüknek függvényében változott az elmúlt években, sokkal nyitottabb lett, jelentősen bővült, korosztálytól függetlenné vált."

(From: Zene.hu)

És akkor, ami ilyen bejegyzésnél elmaradhatatlan, a zenei aláfestés:

www.myspace.com/rackajam

Akciófilmek:

A rendőrségi nyomozások szerves része a sztriptízbárok látogatása.

A rendőrségen a nyomozók pszichológiai teszten esnek át, miután kizárólag olyan társat kaphatnak, aki mindenben tökéletes ellentétük.

Rendőrfőnök csak olyan ember lehet, amelyik teljesen alkalmatlan rendőrfőnöknek.

Ha egy városban üldöznek, fuss a városközpontba, ott éppen karnevál van, és elvegyülhetsz a tömegben.

Ha kifogy a lőszer a fegyveredből, nem kell aggódni, mindig van nálad egy tartalék tár, még akkor is, ha meztelenül ugrasztottak ki az ágyból.

Bármikor szükséged van egy feszítővasra, egy téglára, kötélre, vagy motoros fűrészre, öt méteren belül megtalálod.

Addig nem lehetsz narkónepper, amíg nincs egy fekete bőrdzsekid.

Miután meghallod a pisztolylövést, még bőven van időd lebukni az aszal mögé.

A géppisztolyok lövedékei a magad elé tartott asztal lapján nem mennek át .

Az üveg nem vág.

Verekedésnél hiába van túlerőben az ellenfél, nyugodtan vesd magad közéjük, egyszerre mindig csak egy fog megtámadni, a többi addig jobbra-balra ugrál a szoba másik felében.

Ha az autóddal tíz métert zuhansz, és összetörik, várj egy másodpercet, és mehetsz vele tovább.

Egy nyomozó a felfüggesztése előtt semmilyen ügyet nem képes megoldani.

Minden bomba időzítéssel robban. A robbanásig hátralévő idő szép nagy piros kijelzőn látható rajta.

Azt a bombaszerkezetet, amit készítője egy hónapig bonyolított, bárki megérti a robbanásig hátralévő 8 másodperc alatt.

Egy bomba hatástalanításához a piros drótot kell elvágni.

Ha egy robbanásnak háttal állsz, nem árthat neked.

A robbanás lángfala pontosan a futó ember sebességével terjed.

Egy nagyon nagy robbanás öt percig is eltarthat.

Amikor leütnek valakit, soha nem szenved sérülést, vagy agyrázkódást. Pontosan akkor fog felkelni, amikor a tettestársát leütik.

Egy férfi nem mutat fájdalmat, még halálos seb esetén sem, de felszisszen, ha egy nő megvizsgálja a homlokán lévő bibit.

Minden zárat másodpercek alatt ki lehet nyitni egy hitelkártyával, vagy egy hajcsattal, kivéve azt az ajtót, amelyik mögött egy lángoló csecsemőotthon van.

Minden televíziós hírműsorban van legalább egy hír, ami a pillanatnyi munkáddal kapcsolatos.

Bármelyik számítógéppel pillanatok alatt be lehet jutni egy ellenséges nagyhatalom titkos adatbázisába.

Erotikus:

Amerikában a kétszemélyes ágyakhoz különleges, "L" alakú takarókat adnak, amely a féfi oldalon derékig, a női oldalon nyakig ér.

Sehol sem mosolyog szebben egy nő, mint egy nyitott hűtőszekrény előtt, a a konyha jéghideg kövén fekve.

A női nadrágot NEM KELL LEVENNI. Senki sem tudja hogyan, de egyszer csak nincs ott.

Egy nő mindig felöltözik, amikor az ágytól a zuhanyzóhoz megy (akkor is, ha egyedül él).

Horror:

Ha ismeretlen és veszélyes környezetben vagy, hátrálva kell közlekedni.

Huzatos helyiségekben, kriptában, erdőben csak gyertyával szabad világítani.

Ha a házban szörnyeteg, vagy pszichopata gyilkos motoz, a férfiak alszanak tovább, a nők pedig elindulnak felderíteni, minimális ruházatban.

Tíz éve megbízhatóan működő zseblámpád a veszély közeledtére felmondja a szolgálatot.

A tizenhét éves szűzlányok, ha a közeli temetőből halálsikolyt hallanak, mindig megnézik közelebbről.

A lépcsőfokok MINDIG nyikorognak, és majdnem mindig leszakadnak.

Ha a házban kések, és balták repkednek a levegőben, miközben a bútorok remegni kezdenek, mindig a pincébe, vagy az emeletre menekülj. NE az utcára!

A denevér sötétben nem lát, és az emberek haját eszi.

Ha éjszaka, vidéken elromlik az autód és esik az eső, a legközelebbi házba NE MENJ BE!

Egy gyenge nő számára éjféltájban nincsen csalogatóbb dolog, mint egy kriptából hallatszó halk hörgés.

Ha autóstoppost veszel fel: a rongyos öregemberről kiderül, hogy lecsúszott tudós, a rokonszenves úr pszichopata kéjgyilkos, a kedves fiatalember vámpír, a csinos lánynak pedig négy nagydarab tettestársa vár a bokor mögött, vagy a következő benzinkútnál.

Női dolgok:

Nem kell aggódni, a rúzs, és általában a smink még búvárkodás közben sem kenődik el.

Szintén nem árt a búvárkodás a frizurának, de az estélyi ruhának sem.

Általános tanulságok:

Minden telefonszám "555"-tel kezdődik.

Étteremben, bárban, taxi kifizetésénél nyúlj a zsebedbe, az első kezedbe akadó papírpénz pontosan a számla értékét fedezi.

A konyhákban nincs viágítás, éjszaka a hűtőszerény ajtajának kinyitásával világíthatsz.

Egy pályaudvar méretű barlang teljes bevilágításához elegendő egyetlen zseblámpa, vagy gyertya.

Ha a gyertyát a kezedben magasabbra emeled, biztosan elvilágít a folyosó végéig.

A kormánykereket MINDIG mozgatni kell jobbra-balra, még egyenes úton is.

Minden épület főbejárata előtt van egy szabad parkolóhely.

Bárhol állsz meg autóval, meg fognak büntetni tilosban parkolásért. A szélvédőn hagyott büntetőcédulát szét KELL tépni.

A polgármestert KIZÁRÓLAG az elnök várható látogatása izgatja, a közelgő szökőár, és a városban dühöngő szörnyeteg nem érdekli.

Ha egy nagy üvegtáblát visznek, valaki nemsokára át fog esni rajta.

Telefonbeszélgetés elején és végén sohasem köszönünk.

Ha esetleg úgy döntenél, hogy táncolni kezdesz az utcán, mindenki tudni fogja a lépéseket.

2010 azon szerencsés évek közé tartozik, amikor futball világbajnokság kerül megrendezésre. Megvallom őszintén nem vagyok nagy foci rajongó. Nincs kedvenc klubcsapatom, se itthon se más országban, még csak nem is nézem valamelyik ország bajnokságát, sőt a Bajnokok Ligáját se láttam egyszer se. Tudom ez nagyon gáz. Egy normális férfinak a TV előtt nyáladzva kellene szurkolnia, ordibálnia, örülnie és bosszankodnia egyszerre. Hát én nem ilyen vagyok. Én ennek az egésznek nem tulajdonítok nagy jelentőséget. Ez csak egy kibaszott játék. Viszont az emberek között nagyon jó beszédtémának bizonyul. Nagy csodálattal hallgatom reggelente a buszon, hogy a hátsó üléseken ülő srácok képesek a több mint 3/4 órás utat végig beszélni erről. Tényleg furcsa, mert nekem ennyit nem ér meg. Hogy pénzt tegyek fel rá meg főleg nem.

Annak idején, ifjonc koromban (:P) volt közöm a focihoz, de annak a Szegedre kerülésemmel vége szakadt. Egyrészt, mert eleve nem gondoltam arra, hogy én komolyabban folytassam a játékot, mint például egyes barátaim, akik leigazoltak a helyi csapathoz. Másrészt meg bennem más dolgok nyertek teret és - a nagy férfiátlagtól eltérve - a művészetek felé fordultam, azon belül is a zene világába vettem az utam. Számomra ez volt megírva. Azért a középiskolás évek elején a haverokkal még sokat focizgattunk, beszöktünk az általános iskola vagy a helyi szakiskola pályájára. Azokat az időket szerettem, de már akkor sem néztem focit a TV-ben. Nem láttam értelmét. Azt az elvet vallottam - amit tulajdonképpen ma is -, hogy a sportot művelni kell, nem nézni (mivel ez elvileg nem művészet).

Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy a VB-ket, EB-ket nagyjából figyelemmel szoktam követni. Ezek az események nem csupán a futballról szólnak. Kitűnő megfigyeléseket lehet tenni egy-egy ország csapatáról és - kicsit rasszista módon - magáról az országról is. A közvetítéseket nézve kezd megváltozni a korábban említett nézetem - miszerint a foci sport, nem pedig művészet -, mivel ennyi színészt és színészkedést hírül se lehet felfedezni más sportokban. Az egyik meccs félidejében az m1-en amikor erről volt szó, az egyik nagyokos elemző azt mondta - vitázva Gundel-Takács Gáborral -, hogy szerinte ezekért az (ál)megmozdulásokért nem kellene, hogy sárgalap járjon, mivel ez a játék arról szól, hogy az ellenfelet megtévesszük. Én meg erre azt mondom, hogy hülyeség, mert egy-egy ilyen jól sikerült színdarab jelenet nem az ellenfél megtévesztésére szolgál, hanem a bíróéra. A játékosok nagyon is jól tudják, hogy melyik esés mű és melyik nem. Arról meg ne is beszéljünk, hogy abszolút sportszerűtlen színlelni egy esést, vagy a fájdalmat.

Magyarország idén sem jutott ki... Nem tudom mit kéne csinálni velük, hogy jobban teljesítsenek. Az európai országok nagy része már hosszú évek óta kvalifikálni tudja magát, a magyarok pedig makacsul, hagyománytiszteletből ragaszkodnak a maradáshoz. És ez már gáz szerintem. Igazán invesztálhatnának energiát abba is, hogy megtalálják a hiba okát és azt kezeljék.

A nagyszerű iwiw fogadás-játékában én Németország válogatotját választottam és eddig egyáltalán nem bántam meg. A németeknek az elemzők kevesebb esélyt adnak mint korábban, mert hiányzik pár megszokott jó játékos, köztük az egyik kedvencem: Ballack. De első meccsükön eléggé kitettek magukért a 4:0-ás győzelmükkel. Az egy jó meccs volt. A németek meglátásom szerint nagyon jól kezelik a labdát és elég könnyen kijátszották az Ausztrálokat. A többi meccs, amit eddig láttam elég unalmas volt. Remélem azért lesznek még izgalmak. Végeredményben mondjuk vannak meglepetések rendesen és így a fogadásaimnak csak kb. a fele jött be. A többség Spanyolország végső győzelmét várja a rangadón, de én kitartok kedvenc csapatom mellett, szóval: Spurt Deutschland!

Világméretű felmérést indított az ENSZ. A felmérésben egy kérdés szerepelt:

A felmérés nagy kudarccal végződött:

- Afrikában nem tudták mit jelent az "élelmiszer".

- Nyugat-Európában nem tudták mit jelent a "hiány".

- Kínában nem tudták mit jelent a "vélemény".

- Közel-Keleten nem tudták mit jelent a "megoldás".

- Dél-Amerikában nem tudták mit jelent a "kérem".

- Az USA-ban pedig nem tudták mit jelent a "világ többi része".

Nem rég a Tisztelt Ház szavazott a kettős állampolgárságról és elfogadta annak megadási feltételeinek módosítását. Ezzel még így első ránézésre nem is lenne baj, de igen nagy problémát okoz, hogy északi szomszédunk (hajdan testvérünk) ezt az egészet nagyon nem nézi jó szemmel és már tett is ellenlépéseket.

Nyilvánvaló számomra, hogy amit a szlovák kormány tesz mostanában (meg gyakorlatilag az elmúlt 20 évben) azt félelemből teszi. Fiatal államról van szó, aki nagyon is be van tojva egy több mint 1000 éves múlttal rendelkező állam szomszédságától, főleg hogy az a terület, amit most a magáénak mondhat, egykor ezen szomszédjáé volt.

Ezek alapján valamennyire jogosnak mondhatnánk félelmeiket, de valójában csak körül kéne nézniük és lehűteni magukat. Néhány bőrfejű, árpádsávos, pincérruhás, szélsőségesen nacionalista balfaszon kívül senki se akarja nálunk azt a területet. Minek?! Sok hasznunk nem hinném, hogy lenne belőle. Ez már egy 90 éves történet, de ha így haladunk, akkor könnyen lehet belőle egy 'Never ending story'. Szerintem egy egészséges gondolkodású szlovák nem is gondolhatja komolyan, hogy Magyarország határozott lépéseket tenne az elcsatolt területek visszafoglalására, amelyeknek már amúgy is csak kisebb részén laknak magyarok. Abszurd. És ha kiderülne itthon, hogy a kormány mégis ilyeneken töri a fejét, tuti hogy a nagy többség elmebetegnek tartaná. Valószínűleg a nép, de ha más nem a nemzetközi erők meg is tennék az ellenlépéseket. De erre az egészre Magyarországnak egyébként sincsenek meg a megfelelő és elegendő erőforrásai.

Mindezt azonban Szlovákia elvakultságában nem látja és nem ismeri fel. Önigazolási kényszere miatt hevesen ellenáll és mindent megtesz, hogy a magyaroknak rossz legyen. Ezt viszont meg a magyar kormánynak kéne látnia. De sajna a mi honatyáink is majdhogy nem vérszemet kapnak ezekben a kérdésekben és úgy vannak vele, hogy "csak azért is megmutatjuk: mi vagyunk a Janik!"

Ennek fényében megszavazták a kettős állampolgárságot, amire Szlovákia válaszul azt mondta, hogy ha egy szlovák állampolgár felvesz egy másik állampolgárságot, az automatice elveszti a régit, vagyis a szlovákot. Szóval ez az! Győztünk! Még nagyobb szarba sodortunk határon túl rekedt magyarjainkat, de megmutattuk a rohadékoknak! Kijelenthetjük - szemforgatva -, hogy megérte végigvinni ezt az egészet.

Mondták régebben - meg tulajdonképpen most is -, hogy ez a kettős állampolgárosdi a határontúliak számára inkább egy gesztus, szóval nyugodtan rábólinthat mindenki. Valóban lennének (hangsúlyozom: lennének!) előnyei ennek, mint például - ahogy a TV-ben láttam - az itt tanuló határontúli magyar egyetemisták számára, akik jelenlegi státuszukban kénytelenek fizetni az igénybe vett szolgáltatásért. De ezt ahogy P. Gáspár kollégám kifejtette: "ez oktatáspolitikai kérdés, nem állampolgársági". Szóval meg lehetne oldani okosban is, nem kéne hozzá ez a nagy hajcihő, ami miatt balazs_88 joggal dühös. Más előnye meg nem is igen van. Azok, akik megkapják az állampolgárságot nem fognak mindenüket hanyatt-homlok összapakolva ide költözni (max. csak egy kis részük, gondolom én azoknak is nagyja egyetemista lesz), mivel szeretnek ott élni, ahol élnek (bár egyre nagyobb a mobilitás) és jobb is nekik ott. Hozzá teszem nekünk is.

Summa summárum a kettős állampolgárság megszavazása most, jelen helyzetben egy elhibázott döntés volt. Ha annyira szeretnék ezt - márpedig nagyon úgy tűnik -, akkor igazán várhattak volna vele még egy kicsit. Mindenkinek jobb lett volna. Fico meg Slota egy seggfej, ezt mindenki tudja. De ha fenyegetéssel válaszolunk az ő fenyegetéseik, akkor semmivel sem leszünk jobbak náluk. Ahhoz képest, hogy mindkét ország címerében ott a kettőskereszt (amit - hozzáteszem - nem is igazán tud senki, hogy mit jelent valójában), nem túl keresztény megoldások születtek mostanság. A felebaráti szeretetet csak hírből ismerik és van pofájuk ilyen jelképeket használni. Szégyen.

U.I.: Ma megnéztem a Bourne-trilógiát és ebből simán lehet ötletet meríteni. Ha valaki nagyon szeretne egy másik állampolgárságot, hamisítson magának útlevelet. Jason Bourne-nak is 6 volt, ami 6 személyazonosságot és 6 állampolgárságot jelentett neki. Annyi már elég volt. :P Na persze aki ilyenbe vág annak nem árt, ha jól tud verekedni és menekülni/eltűnni.

U.I.2: Amúgy nagyon ajánlom ezt a 3 filmet! Nálam top-listás. ;)

Már megint nem írtam legalább egy hete, de ugyanaz a helyzet mint múltkor: ki se látszok a dolgaimból. Annyi változás van, hogy ez meg van spékelve egy kis vizsga időszakkal. A kis szabadidőmben meg első sorban mást csináltam. No de ez idő alatt történt egy s más. Lássuk mi is:

A legjobb élményem az elmúlt napokból a XVI. Szegedi Borfesztivál meglátogatása volt. Mindig tetszik, ha valami kirakodás van a Széchenyi téren és ha ez kombinálva van valami zenei megmozdulással az külön jó. Most előre megnéztem a programot és kinéztem belőle a nekem tetszőket és már előre várom őket. Múlt hét pénteken hál' Istennek szép és jó idő volt, így minden további nélkül megnézhettem új felfedezettemet a Give me Five-ot. Ők egy szegedi acapella együttes. Pár évvel ezelőtt kaptam rá erre a műfajra a Fool Moon kapcsán, akik szintén szegedi alapításúak és még mindig a kedvenceim közé tartoznak. Nos, ez az új együttes - annak ellenére, hogy tagjai jelenleg is a szegedi egyetemen végzik zenei tanulmányaikat - még nincs olyan szinten, mint a Fool Moon, de nem rosszak. Nekem pénteken kifejezetten tetszettek a srácok. Én ugyan nem tudok énekelni, de már jó párszor megfordult a fejemben, hogy egyszer majd ha nagy leszek, csinálok egy ilyen együttest, ahol én leszek a basszus szólam. De nem olyan könnyű ez, főleg hogy hiányzik hozzá a szilárd elhatározás is. A koncertet külön feldobta, hogy egy fesztivál látogató kicsit felöntött a garatra és nagyon nagy érdeklődéssel nézte a produkciót. Valahogy így:

A koncert kapcsán még annyit meg kell említenem, hogy most szombaton is fellépnek a borfesztiválon, csak a másik színpadon. Szóval ha valakit érdekel ez a műfaj, akkor feltétlen menjen el. Szerintem megéri. (Itten vannak zenéik ==> www.givemefive.hu)

Másik nagyon fontos dolog, hogy végre megvolt első éneklős-gitározós duó próbánk Timivel. Nekem nagyon tetszett. Még persze sokszor kell próbálnunk, de hamarosan talán közönség elé állhatunk és begyűjthetjük az elismeréseket. Timi lakótársa Nelli állítólag sírva is fakadt a másik szóbában hallgatva minket. Azt mondjuk nem tudni, hogy azért-e, mert ennyire szar volt, vagy csak azért, mert meghatódott a játékunktól. :P

Voltam moziban is egyszer. Kedvezményes kuponnal mentem bibibí! :P Az ifjú Viktória királynőt néztem meg. Nem volt rossz film. Nagyon nagy alkotásnak se nevezném, de egy megnézést megért. Legalább most már tudok valamint a híres Viktóriáról. :)

Isten tudja mikor jelentkezem legközelebb, de majd igyekszem. Minden jót! Főleg az egyemistáknak és érettségizőknek!

Tudom, hogy már egy hete nem frissítettem a blogom, de az utóbbi hetem elég sűrűre sikeredett és még a következőn is lesz dolgom. Sőt, most is mással kéne foglalkoznom, de már megelégeltem a feszített tempót és úgy döntöttem hosszú hallgatás után csak írok valamit.

Meló közben gyakran hallgatok zenét - ami olykor el is vonja a figyelmem -, és találtam egy jó kis számot, ami ugyan nem mai darab, de vannak, akik ma is feldolgozzák. Nekem tetszik és jó kedvet szokott csinálni. Az külön élmény, amikor én adom elő... :) A YouTube-on és egyéb helyen kutakodva megdöbbenve tapasztaltam, hogy hány féleképpen lehet eljátszani egy számot:

"one-man-band"-es - öreg fekás:

nagy zenekaros - clapton-os:

cowboy-os - keménylegényes:

kiöltözős - vicces:

Nekem amúgy a legutóbbi tetszik a legjobban. Fogyasszátok egészséggel! :)