Üdv újból mindenkinek! Tudom nagy hallgatás után térek vissza, de ennek is megvan az oka: az elmúlt egy hónapban egy színdarabon dolgoztam, illetve rögtön utána pár napig kirándultam.
Történt ugyanis, hogy kedvenc községem idén ünnepli (ebben a formában lévő) fennállásának 60. születésnapját. Ennek alkalmából a helyi kultúrális életért felelős Művelődési Ház megbízta az ifjúságot, hogy készüljenek egy kis műsorral. Össze is ültünk jó páran, hogy megbeszéljük mi legyen. A színdarab mellett döntöttünk, aminek megírását, koordinálását egy már ilyennel korábban is próbálkozó személy ragadta magához. Mi csak próbáltunk ötleteket adni, hogy miket írjon bele meg mi alapján csinálja. Ezután úgy két hétig nem történt semmi. A többség abban a hitben volt, hogy gőzerővel készül a darab. Nem sokkal később viszont kiderült, hogy a forgatókönyv sehol sem tart és a megírásával megbízott személy egyéb teendői miatt nem ér rá vele foglalkozni.
Ez elég rosszul érintette a társaságot, mert vészesen lecsökkent a munkára fordítható idő nagysága (4 hét). Gyorsan a fejünkhöz kaptunk és összeültünk újból, ezúttal mondjuk kevesebben. Jött olyan ötlet, hogy ha már értünk kicsit a zenéléshez dolgozzuk fel az elmúlt 60 év magyar dalait és azokat adjuk elő. Már éppen kezdtek belemenni a többiek, amikor én gyorsan közbeszóltam, hogy szerintem ha nagyot akarunk alkotni - márpedig én azt akartam -, akkor maradjunk a színdarabnál, aminek a megírását magamra vállalom. Én nem csak az elmúlt 60 évet fogom benne feldolgozni, hanem visszamegyek a kezdetekhez. Rögtön el is mondtam az első ötletem, ami az volt, hogy jelenítsük meg benne Ferenc Józsefet. Rögtön rá is kaptak és felkeltette az érdeklődésüket.
A következő megbeszélésre egy teljes napi munkám után kész volt a forgatókönyv első fele. Bemutattam és nekem úgy tűnt, hogy kifejezetten tetszik nekik a hiteles történelem keveredése a jelennel és egy kis humorral. Egy másik teljes napi munkámmal kész lett az egész forgatókönyv, ami továbbra is tetszett nekik. Elkezdődhetett a szereposztás, ami őszintén szólva sokkal nehezebb volt, mint megírni a darabot. Sajnos vagy nem sajnos, de viszonylag sok szereplőt felvonultató darab lett, amire nehéz volt ennyi szereplésre rávehető embert találni, főleg a fiatalság körében, akiket általánosságban kijelenthetjük: nem éppen ilyen dolgok hoznak lázba. Azért a karakterek felét sikerült kiosztani és lassan elkezdődhettek a próbák. Eredetileg zenekedvelő kollégámmal még egy élőben előadott dalt is szerettünk volna a végére, de ez az idő rövidsége miatt nem valósulhatott meg, ill. egyesek szerint nem is illett volna a közegbe.
Mindeközben nekem persze foglalkoznom kellett a darab technikai részével is. Elkezdtük a szakértő srácokkal összeírni, hogy milyen és mennyi fény/hangtechnikai dolgok kellenek, ill. ez mennyibe fog kerülni. Nem volt túl olcsó, ami miatt a Művelődési Ház igazgatója dobott is egy hátast. Gyorsan fel is hívta a bérbe adó céget lealkudta a 2/3-ára az összeget. Később ennek még lealkudta felére, amit a mai napig nem tudok hogyan csinált.
A technikai rész másik jelentős részét a díszletek adták ki, amit magunknak kellett megcsinálni. Később értek miatta kritikák, de én ilyen téren csak nagyban tudok gondolkodni, ezért 205 x 280 cm-es farost lemezekkel dolgoztunk, ami elég nagy munka volt, de legalább faszán nézett ki. :) Két ilyen lemezből álló busz, vonat és egy bodé készült. Alkotás közben megkérdezték, hogy nekem asztalos-e a szakmám. A nemleges válasz után viszont nem értették, akkor hogyan tudom csinálni ezt. A válasz egyszerű: gondolkodok. Persze volt segítségem nem is kicsi. Annám és húga rajzolták meg a terveim alapján nagyban őket, én pedig összeszerkesztettem őket, majd közösen lefestettük. A festék sajnos gyorsan fogyott és sok flakonnal kellett venni, de nem mertünk pénzt kérni, mert már korábban is kederült, hogy a vezetőség szűkmarkú, de azért elvárják hogynormálisat alkossunk. Eljutottunk arra a pontra, amikor tarthatatlanná vált a helyzet és muszáj volt pénzt szerezni, így kénytelenek voltunk a polgármesterhez fordulni. Nagy meglepetésünkre kiderült, hogy az egész falunapra, aminek keretében lépnénk fel mi is, arra a falu 3 millió forint támogatást nyert az EU-tól! Leesett az állunk. Hogy ha ennyi a money, akkor ezek mit filléreskednek itt velünk?! Azt tudtuk, hogy az MC Haver meg a Groovehouse nem olcsó (mert ugye ki mást hívnának ide a parasztoknak...), de egy pár 10 ezer nekünk is kellett volna, hogy gond nélkül jusson, főleg hogy hang- és fénytechnika egyébként is kell a falunapra (például a korábban említett "művészeknek"), nem külön luxus, hogy a színdarabnak legyen. No minden esetre a lényeg az, hogy lett pénz és innentől már könnyebben ment, bár így is kellett saját zsebből finanszírozni dolgokat, de ennyit vállaltunk a köz és a darab érdekében. Kb. másfél hétig minden nap látástól vakulásig dolgoztam a lányokkal a díszleteken, mindeközben szintén minden nap próbáltunk is a többiekkel.
Szépen haladgattunk, de sajnos egyszerű korlátolt embernél fogva mindenre nem bírtam odafigyelni és intézni. Így sok dolog szinte csak az utolsó pillanatra lett meg, ill. az utolsó pillanatban kellett megváltoztatni, vagy kiírni a darabból. Az utolsó előtti estén tartottuk a főpróbát, ami őszintén szólva elég katasztrófális volt és miután azt a Művelődési Ház igazgatója is látta, elég lemondó volt velünk kapcsolatban és beigazolódottnak érezte velünk kapcsolatnak az érzéseit és szerintem örült neki, hogy olyan sokszor keresztbe tett nekünk, mert így nem kellett "annyit" ránk költeni feleslegesen.
Eljött az előadás napja, amikor is kivittük a díszleteket a színhelyre. A szállítás közben szarrá mentek a kerekek, amit sűrgősen csinálhattam megfelé. (Mivel a díszletek nehezek voltak, vettem rájuk kisbicikli kitámasztó pótkereket, amikkel így erőlködés nélkül guríthatókká váltak.) Nagy sokára színpadot is összerakták és próbálhattunk végre. Nos, az sem volt sokkal jobb mint az előző esti, de már bizakodóbb voltam. Leszállt az est és mindenki beöltözött, majd a színpadhoz vonultunk. Előttünk a Groovehouse tette magát a színpadon és sokáig tartott átállítani a hangtechnikát. Hogy ne unatkozzon a nép, beizzították az 'utcabál band'-et és nyomatták a lagzi zenét. Egy jó 3/4 órát késtünk a fellépéssel a technikai okok miatt, de csak belevágtunk... Nekem őszintén szólva tetszett. Még úgy is, hogy nem minden alakult a terv szerint és voltak dolgok, amik kimaradtak.
Rengeteg volt a pozitív visszjelzés és sokan gratuláltak, nem csak személyesen. Szóval vissza kellett vonnom a sokszor mérgemben tett fogadalmam, miszerint "többet ilyet a büdös életben sem csinálok". A darab valójában 'először és utoljára van műsoron' címszóval készült, de az általános iskolából látta egy tanár, akinek nagyon tetszett és szeretné, hogy adjuk elő még egyszer úgy két hónap múlva az általános iskolában, mert szerinte ezt a diákoknak is mind látniuk kell, hogy legalább egy ilyen képük legyen lakóhelyük történelmével kapcsolatban, ha már úgy sem tudnak semmit. Én erre eddig annyit mondtam, hogy majd meglátjuk. Most, hogy beindul a "szezon" nehéz lesz egyeztetni a dolgokat. Felvetettem, hogy ha más nem, akkor eladom az általános iskolának a darabot és csináljanak vele, amit akarnak. Így legalább kézzel fogható hasznot is hozna 1 hónap munkája. :)
Végül íme a darab végén elhangzott vers Suhajda Klaudia tollából:
Egy alföldi kis község,ahol én lakom,
Ez az év számára jeles alkalom.
Emlékezzünk a jóra és a szépre,
amíg elérünk a listám végére.
Sok neves dolog kívánkozott egy lapra,
Hogy ünnepeljen emlékezve e napra:
60 éves lett
Emléket állított a szegedi erők atyjának,
Ezzel helyet adva a Nagy Alföld sok-sok vadjának.
Az emlékerdő védetté vált 1944-ben,
És azóta így áll,a maga természetes tündöklésében.
Itt található egy védett láprét,
Senkinek nem nyújt olyan nagy élményt.
Hiszen túlságosan is kicsi ez a 'nagy' jelző,
Csodarétünkre páratlan csodálat jellemző.
Emberek milliói hallottak róla,és csodálják,
Elkönyvelték maguknak ... a világ 8. csodáját.
De a jó dolgoknak nincsen vége,
Még nem értem a listám végére.
Hisz Szent István szobra,mit fehérmárványból faragtak szépen,
A parkban helyezkedik el,kis településem szívében.
Felsoroltam pár,csodaszép dolgot,
És most már izgalmasat is mondok:
Nyárfa hegyek,melyeket az Alföldön látsz,
Létezik egy,melyet máshol meg nem találsz.
Rúzsa Sándor betyárvezér menedékként használta,
S így Rúzsafa nevet kapott az évszázados nyárfa.
Ha az idő nem lenne véges,tovább olvasnám a listám,
Tudnám folytatni,hiszen itt nőttem fel,anno,tudatlan kislány.
ma sem vagyok sokkal nagyobb,
És csak egyet dolgot mondhatok:
60 éve,1950-ben,
Önállóak lettünk,ezt jól megjegyeztem.
Azt gondoltam,ha majd a jó dolgokat felsorolom,
Boldog születésnapot kívánhatok,Ásotthalom.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
P.Gáspár 2010.09.03. 09:30:50
Amúgy Ásotthalom történelmében fontos mérföldkő lehetne a Klauskás Sztori napja:D
EdemLegend · http://adamsmind.blog.hu/ 2010.09.03. 12:57:17
Azért nem panaszkodhatsz te sem, mert ha jól tudom neked is van gitárod, meg rádióztál is, amit én meg el sem tudok képzelni milyen jó lehet, ha valakinek van tehetsége hozzá.
A Klauskás Sztori meg kurva nagy! :D