Visszatértem! Majdnem 2 hónap telt el a legutóbbi bejegyzésem óta és már érett valamit írni, de most éreztem úgy, hogy van is hozzá kedvem. Az elmúlt két hónapban azon is gondolkodtam, hogy talán végleg befejezem a blogírást, mert már nem éreztem szükségét. Ez kicsit olyan, mint mikor Forrest azt mondta, hogy "egyszer csak elmúltak a futós napjaim". Én is valami ilyet éreztem: nem láttam értelmét a további írásnak. Vezet ez valahova? Irányt mutat? Érdekel egyáltalán valakit? Olvassák egyáltalán? Kérdések sora és mindegyiknél hajlottam a nem felé. Valójában még most sem döntöttem el, hogy folytatom-e a dolgot. Lehet, hogy ez csak egy hirtelen fellángolás a régi idők emlékére, vagy csak éppen unatkozok. :)
Na, de hogy végre valami értelmeset is írjak: a Figyelőnet oldalán a következő rövid cikket olvastam (mivel nem hosszú, így a megszokottaktól eltérően bemásolom, de itt a linkje is):
Nyelvoktatási stratégia készül
Minden középiskolában legalább két idegen nyelvet kell tanítani, megszűnnek a nyelvi előkészítő osztályok, és csak középfokú nyelvvizsgával lehet főiskolára vagy egyetemre jelentkezni. Ezt tartalmazza az oktatási államtitkárság heteken belül a kormány elé kerülő új nyelvoktatási stratégiája - írta a Magyar Hírlap.A stratégia szerint a középiskolákban két, a speciális, nyolcosztályos gimnáziumokban három idegen nyelv lesz kötelező. A felsőoktatási felvételit 2015-től kötnék egy középfokú komplex nyelvvizsga meglétéhez.Az oktatási államtitkárság közlése szerint a felsőoktatási intézményekben várhatóan négy-öt éven belül teszik felvételi követelménnyé a középfokú nyelvvizsgát.
Ez már stratégia! Nyerni nem lehet vele, de stratégia. Komolyan mondom bennem már nem először merül fel a gondolat, hogy kedves, nagy tekintélyű és szakértelmű politikusaink mintha nem is ebben az országban élnének. Nem értem nekik helyesnek miért az ellenkezőjét dobja ki a gép a megoldások keresésekor, mint a józan gondolkodású embereknek. Az persze világos, hogy kezdeni kell valamit ezzel a helyzettel, mert a magyar emberek nyelvtudása európai viszonylatban elég gyér, de biztos, hogy így?
A nyelvvizsga, mint követelmény rendben van, de nem értem például, hogy ha minden középiskolában két idegen nyelv lesz a kötelező, akkor az miért is fogja a fejlődést szolgálni? Nálam okosabb embertől hallottam az egyetemen, hogy a gimnáziumokban sem feltétlen okos dolog két nyelvet tanítani párhuzamosan. Sokkal eredményesebb lenne egy nyelvre helyezni a hangsúlyt, de arra igazán. Arra meg, hogy a 8 osztályos gimnáziumokban 3 nyelvet akarnak oktatni már nem tudok mást mondani, mint hogy ezeknek nyilván nem volt gyerekszobájuk. Egyáltalán ezt hogy akarják kivitelezni? Erre az egyik kommenttel válaszolnék: "Heti 2-2 órában fognak idegen nyelvet tanítani, ez majd felkészít a nyelvvizsgára? Vagy akinek nincs pénze magántanárra, hogy nyelvvizsgázhasson, nem is érdemes egyetemre, főiskolára? Szóval aki szegény, de tehetséges, okos nem kell az országnak? Mert ha nyelvvizsgázni akar valaki iskolában tanult nyelvvel, akkor heti 5-6, sőt akár 8-10 nyelvóra is kellene. Szorozzuk be 2-3-al, majd adjunk hozzá naponta testnevelést és lassan kijön a diák heti óraszáma. Akkor most csak nyelv meg tesi lesz, vagy az óraszám közelíteni fog a 40-hez, ami nem biztos, hogy a gyereknek jó, hiszen 6-18 évig talán nem 40 óra iskola+20 óra tanulás + 10 óra utazásból kellene hogy álljon az élete!"
Nem feltétlen látom ennyire borúsan a helyzetet, mint a kedves kommentelő és a nyelvi előkészítő osztályok megszüntetéséhez nem tudok érdemben hozzászólni (mert nem tudom mik velük kapcsolatban a tapasztalatok), de az biztos, hogy ennek a tervezetnek a megvalósítása egy akkora fatális hiba lesz a kormány részéről, hogy azt elég nehéz szavakba önteni. Viszont tökéletesen illeszkedik majd eddigi tevékenységükbe és újabb strigulát húzhatunk a mennyiségi megoldások oldalára a minőségiekkel szemben.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ann(gyalk)a · http://anngyalka.blog.hu 2011.08.10. 10:27:36
Ha most el is tekintenénk magántanároktól az átlag 2-3 ezres óradíjaikkal és tegyük fel, hogy valaki szuperzseni és van olyan mázlista, h remek nyelvtanárja van az iskolában és abból a heti 2 órából fel tud készülni a nyelvvizsgára, még mindig ott a vizsgadíj, mi 20 000 Ft alatt esélytelen... Most az okos vagy a pénzes gyerek kell az egyetemre?
eichikarl 2011.08.11. 11:50:53
Ja. Szerintem az egész "nyelvoktatási stratégiával" az a baj, hogy olyat kell létre hozni, ami eddig még nem volt.
Magyarországon 1945-ig müködött egy bizonyos stratégia: ez a minta állt 1990-ben rendelkezésre, amikor néhány év alatt országosan elsöpörték a korábban évtizedekig kötelezö oroszt.
Ahogy én látom, egy kisebb csoport az akkori német-latin-francia/angol modellt követte volna (az elsö idegen nyelv mindenkinek, a második az átlag értelmiségnek, a harmadik az "elitnek". A többség számára ez azonban nem volt elég korszerü, és jött a "1500 szavas" angol - "5000 szavas" angol - német/francia modell. A háttérben jól láthatóan politikai-aktuálkulturális és nem oktatásmódszertani-tradicionálkulturális érvrendszer húzodott. Több 19.-20. századi mítosz is csökönyösen tartja magát. Az elsö szerint a többnyelvüség káros, megzavarja a gyereket, hátrányba kerül a többiekkel szemben.
A világon - elsösorban Afrikában és Ázsiában - az embereknek összesen 30% ezzel szemben 2-3 vagy ennél is több nyelvvel nö föl, ami semmilyen hátrányt nem okoz nekik. Természetesen, ha egy kultúrkörben a nemzetállami nyelvi monokultúrához való tökéletese alkalmazkodás biztosítja a legfontosabb egzisztenciális elönyöket, akkor érthetö, ha valaki számára a többnyelvüség kerülendö. Magyarországot a 20. században uralmába kerítette ez a gondolkodás, ám a soknyelvü és kultúrájú ország uniformizálása végül is kudarcba fulladt - sajnos azonban a Trianonben létrejött utódállamok nem változtattak a recepten.
A rendszerváltoztatás után vezetö szerepbe került politikusok általában egy-idegen-nyelvüek, amit a szocializmus nyelvpolitikája után nem lehet csodálni. Sajnos azonban ök vannak most döntéshelyzetben. Azt ugyan egy kisebb csoport - lásd a törvénytervezet bizonyos pontjait - érzékeli, hogy egy idegeny nyelv nem lesz elég (szerencsére Hoffmann Rózsa orosz-francia szakos tanárként kezdte a pályafutását), de a szakmát - legalább is kivülröl úgy látszik - nem kérdezték meg. Nem is biztos azonban, hogy ezzel sokra mentek volna, mert a fentebb vázolt régebbi és újabb felfogás képviselöi nem tudtak szintézisre jutni. A németet tanítóknak valamennyivel nagyobb %-a valódi többnyelvü. Közöttük azonban nagyon sokan rendelkeznek "sváb"-gyökerekkel, legalább is kulturális értelemben. Az angolt tanítók (nem a legfiatalabb generációról)döntö többsége azonban csak angolul tud, és komolyan meg is van arról gyözödve, hogy ez pontosan elég is. (Ez egyébként általános európai jelenség. Az is jól látható tehát, miért halad az egész EU nyelvi sokszínüségének felszámolása felé. A monokultúrák nem csak az élövilágban hagynak sivatagot maguk mögött.)
Jól látható, hogy egyrészt vissza kell térni a 19.-20. századi nemzetállami nyelvfelfogásból fakadó near- nativeness-nyelvtudás idealizálásának idöszaka elé, amikor sokkal szélesebb rétegek voltak többnyelvüek. Mindenki azt a nyelvet és olyan mértékben használta, amelyre szüksége volt. Az elit természetesen akkor is több nyelvet beszélt olyan magas szinten, hogy azon tudományos publikációkra is képes volt (eleinte a latint, a németet, majd kisebb mértékben a franciát és angol is).
Most fölmerült a neolatin nyelvek favorizálása. Azt gondolom, hogy valóban lehetne ezekböl többet tanulni. Azonban kissé elhomályosodni látom az alapvetö érdekeket. Magyarország kereskedelmi forgalmának 90%-át Németországgal és Ausztriával bonyolítja le. Mondhatnánk tehát, hogy évszázadok óta ebben a tekintetben nem sok változás van. Mégis rengeteg szakmát tanuló angoltanulásba fog - számomra kevéssé megmagyarázható módon. De botor módon csak az angolra koncentrál sok olyan értelmiségi család gyermeke, aki angolszász területen nem tudja finanszírozni az egyetemi tanulmányait, ami pedig egy német vagy osztrák szociális államban lehetséges volna.
(Itt tenném hozzá, hogy ami könyvtári rendszert illeti, Németország továbbra is Közép-Európa kulturális kapuja a nyugat felé, mert megvan arra a pénz és a szándék, hogy nyelvtöl függetlenül a legjobb szakirodalmat gyüjtsék össze és bocsássák mindenkinek rendelkezésére méghozzá ingyenesen.)
Természetesen belátom, hogy minden nyelvtanuláshoz motiváció szükséges, ami eleinte a szülöi házból érkezik. A kérdés csak az, hogy egy-egy újabb generációnak a nyelvtanulási szokások kritikátlan átvétele szolgál leginkább a javára. Nem könnyü a döntés, hiszen hogyan tud egy szülö valamire motiválni, amihez fogalma sincs. Így születik nagyon sokakban egy olyan döntés, amely szerint: én nem tanultam egy idegen nyelvet se - tanuljon a gyerekem angolt, hiszen az a világnyelv. És nem kérdezi meg magától és föleg a gyerekétöl, hogy mit is szeretne kezdeni az életben? Érthetö, hogy semmit sem tud arról, hogy módszertanilag az angol után minden nyelvet nehezebb tanulni mint fordítva.
Aki tehát angollal kezd és jó néhány évig csak azt tanulja, az bizony súlyos árat fizet azért, hogy az angol tanulás elején számos sikerélményt ad. Nemcsak, hogy utána egyre nehezebb lesz, hanem hogy az összes más nyelv is általában nehezebb lesz. "Gondoljátok (hát) meg proletárok!"