Azt a mindenit: még egy évet megért a blog! Nagy szó, tekintve, hogy mostanság alig írok valamit. Mondhatni "megöregedtem" vagy mi, kinőttem a blog műfajt. Nincs már igazán megosztanivalóm a világgal, legalább is ezen a módon már nem sok. Szóval megint ott tartok, hogy legyen-e blogom vagy ne. Igazából már eldöntöttem, hogy lesz, de egyfajta dísznek, leginkább a magam szórakoztatására, ha néha napján kedvet kapok az íráshoz. Sajnálom azért azokat a kedves olvasókat, akik esetleg számítottak rá, hogy majd heti rendszerességgel isszák a szavaim, mert tetszettek a gondolatok, de ez van.

Legutóbbi évértékelőben kronológikusan haladtam, most inkább tematikusan szeretnék.

Vallás/hit/filozófia

Azért kezdem ezzel, mert az év elején még ez volt a kedvenc témám és az első bejegyzés is ebben a témában íródott. Az az igazság, hogy kissé szégyenlem bevallani, de némileg azzá váltam, ami ellen pont szót emeltem: bigott voltam. Volt/van egy elképzelésem a világról és annak működéséről és ezt szinte kritikát nem tűrve dörgöltem az emberek orra alá. Ez nem volt helyes. Már csak azért sem, mert vannak olyan dolgok, amelyeket már nem úgy gondolok, mint régen. Talán fejlődök. :-)
Kedvenc téma ide vagy oda, a múlt évben nem született sok poszt ebben a témában. Korábban már elmondtam nagyjából, amit szerettem volna - bár ez koránt sem volt minden, ami a fejemben van. Naivan a blog keletkezésekor azt gondoltam szépen lassan majd mindent leírok, amit gondolok és talán lesznek páran, akik követnek (mint valami modern Jézus... pff). Próbálkoztam egy beszélgetős esttel is, ami sajnos nem a várt eredményt hozta. Ígértem folytatást, de emiatt és hogy megváltozott a hozzáállásom már majdnem 100%, hogy erre nem fog sor kerülni. (Sajnálom.)
Felhívnám a figyelmet, hogy eljött az a bizonyos 2012 is, tehát esetleg vissza lehet olvasni az egyik 2010-es írásom a világvégével kapcsolatban. Én magam már nem hiszek ilyen formában benne, de a blog-statisztikáim azt mutatják, hogy mind a mai napig az az egyik legolvasottabb írásom. Érdekes...

Politika

Nahát erről lehetne rengeteget írni, mivel rendkívül színes téma és a szereplők mindig tesznek róla, hogy izgalmas legyen a folytatás és szétszitkozódjuk magunkat miattuk. Ennek ellenére erről sem írtam sokat: nem kimondottan érdekel már a téma.
Mindenki látja, hogy rossz irányba haladunk és mostanság inkább visszafele fejlődünk. Ennek oka, hogy az egyik párt rendkívüli többségbe került és a dolgok megoldását alapvetően abban látja, ha kemény választ ad a problémákra legyenek azok bármilyenek. Őket szinte az előző kormányzatokkal össze sem lehet hasonlítani. Rendkívüli bennük a cselekvő szándék, de az egészséges határértéket már régen átlépték és nem tudják mit jelent az a fogalom, hogy 'túlzásokba esni'.
A dolog legnagyobb szomorúsága számomra, hogy ha ma - január 1-jén - lenne egy (előrehozott) parlamenti választás még mindig a Fidesz győzne. Nyilván sokkal kisebb fölénnyel, már talán igazi versengés is kialakulhatna, de szerintem még mindig ő győzne. Nem is feltétlen hibáztatnám érte az embereket, mivel nincs igazi alternatíva. Elég direkt helyzetben van maga a világ is és kevés olyan ember van szerintem, aki szinte csak jó döntéseket tudna hozni később is visszaigazolhatóan. Azért remélem - ha nem is Jobbikos köntösben, de - szebb jövő várható.

Egyetem

Egy évvel ezelőtt még a szakdolgozatom sem volt megírva, sőt ekkoriban erőteljesen Pató Pál szerűen fogtam fel a dolgot. A félév vége felé elég nagy bizonytalanságba kerültem, hogy sikerül-e végeznem az alapképzéssel, vagy erre várnom kell egy félévet. Fel is vázoltam magamnak a rosszabbik eshetőség forgatókönyvét 1 évre előre, de végül mégsem volt rá szükség, mert átmentem mindenből és sikerült megvédenem a szakdogámat is. Szeptembertől indult a mesterképzés, amit nagyon rövid idő alatt megutáltam és ha csodálkoznak is a kedves olvasók eljutottam oda, hogy nem tartom valószínűnek az egyetem az egyetem befejezését. Felesleges. Ha elvégezném, tanári képesítést kapnék, de tanár meg - a kapott információim miatt - nem szeretnék lenni. Sok emberrel vitáztam már erről, hogy azért csak fejezzem be, nem árt ha van egy papírom, több lábon kell állni, stb., stb., stb. De ezek engem nem érdekelnek. Nem úgy látom a világot mint ők, ill. nem ugyanazzal a fejjel gondolkodunk.
A jövő félévben még biztosan lesz jogviszonyom az egyetemmel, de nem valószínű, hogy sokat fognak látni a környékén.

Munka

Munkám nem régóta van, körülbelül féléve. Szeretem csinálni és úgy érzem van jövője. Legszívesebben mindenkihez elmennék, aki ezt olvassa, hogy beszéljek róla, mert a legtöbben nem tudják, de szükségük lenne a segítségünkre. Tervezem bejegyzések írását, amelyek ezzel kapcsolatosak, amolyan szemfelnyitósakat, de valójában a legjobb ezek személyesen elmondani.

Magánélet

Hát ez tág fogalom szóval kicsit ezt is bontani kell. Az első amiről ezen belül írok: a zenei életem. Már régóta kellett a magányosfarkas szerepét játszanom és szülőfalumban egyedül fellépnem a különböző rendezvényeken egy szál akusztikus gitárral. Persze a siker így is megvolt, mivel a falusi népek - akinek az internettel és más médiákkal igazán még csak pár éve nyílt ki a világ - ez a műfaj szinte eleve győzelemre van ítélve. Magamnak viszont azért egy idő után unalmas volt, még később pedig meg már nyomasztó is, hogy mindig eljátszok két-három számot - sokszor ugyanazokat - és legyenek vele boldogak. Szinte megváltásként ért, hogy Tamással - aki pár éve költözött a szomszédságomba - és az öcsémmel zenekart tudtunk alapítani. Tamás dobol, tesóm basszusozik és meg énekelek és gitározok. Ennek a műfajnak rendkívül nagy sikere van falunk, mivel szinte sztárként tekintenek ránk. Idegen számukra, hogy a közelükben úgy nyilvánuljanak meg egyesek, mint ahogy a TV-ben látják, esetleg a rádióban hallják. Mostanában mondjuk nem zenéltünk, de tervezzük és reméljük lesz alkalom fellépni is.
A másik altéma: a szűkebb értelemben vett magánélet. Erről bizony szándékosan írok szinte semennyit ide a blogra. Nem gondoltam sose, hogy ez idevaló lenne, de az utóbbi időben olyan változás történt, amit meg kell osszak még ha senkit sem érdekel: párommal lakást vettünk és el fogunk költözni! :-D Bizony! Ez nagy lépés volt, de úgy hiszem, hogy a jelen helyzetben ez volt a leghelyesebb és remélem nem bánjuk meg.

Tervek/tanácsok

Az idei évre igazából egy tervem van, de az komplex: még egy munkát keresni az új helyen, ezzel önállóvá válni és fennmaradni segítség nélkül.
Ajánlanám minden olvasómnak, aki hozzám hasonló korú és egyetemre jár, hogy gondolja végig jelen állás szerint hová vezet az útja és hogy ez az út egyezik-e a vágyaival. Ha nem, akkor éppen itt az ideje, hogy változtasson rajta. Én nem vagyok öreg, de máris van olyan dolog, amit megbántam. Mivel felismertem a hibát még van időm változtatni rajta és nektek is van csak egy kicsit elemezni kell magatokat. Az első lépés persze mindig nehéz, de azt bizony meg kell tenni, hogy lehessen második. Ne félj a változástól!
Még egy tanács az új évre: próbálj meg kedves olvasó befektető fejjel gondolkodni! Ha elégedetlen vagy, ne kívülről várd a segítséget, mert előfordulhat, hogy azt nem nyújt senki. A jövőd alakulásáért elsősorban te vagy aki felelős és te vagy aki tehet. Ha szebb jövőt akarsz, akkor keresd meg azt a módot, amivel a leginkább erre hajthatod a vizet! Mindig csak olyanba fektess pénzt, időt, energiát, amely legalább ennyit vissza is hoz neked, ha nem többet!
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.