Idén igazán kirúgtam a hámból: kétszer is voltam nyaralni. Először egy mások szervezésében szinte véletlenül adódott alkalmat használtam ki, ahol egy Palm Beach nevezű szar diszkó mentett meg többször. A második alkalom előre eltervezett, saját ötlet volt.
Eredetileg korábbra terveztük, de aztán közbejött a színhazasdi és nem tehettük meg magunkkal és a többiekkel, hogy a legnagyobb munka közepén lelépünk pár napra. (Mondjuk a többiek közül ezt páran simán megtették, de végül is nem gond, mert ha itthon lettek volna, akkor is mi dolgozunk.) Szóval végül amellett döntöttünk, hogy az előadás utáni nap rögtön indulunk és így is lett.
Már jó előre megterveztünk mindent. Fő vezérlő elvünk az volt, hogy a lehető legkisebb pénzből a legtöbbet lássuk, így az autós-sátrazás mellett döntöttünk. Úticélunk összefoglalóan a Bükk volt, mert minden nap máshol voltunk. A terv szerint fejenként 26 ezer pár száz forintból meg lett volna az egész kirándulás és ebben minden benne van. Ezt körülbelül sikerült is betartani (Azért vittünk tartalékot.)
És akkor következzen az útibeszámoló, illetve az ajánlások/fikázások:
1. nap:
Útirány: Ásotthalom - Kecskemét - Jászapáti - Eger - Szilvásvárad
Nos, terv szerint úgy reggel 7 óra körül indultunk volna, de az előző este hosszúra nyúlása miatt dél lett belőle. Ez nem okozott végülis nagy gondot, csak a Szilvásváradi túránk így másnap délelőttre tolódott (bár lehet, hogy az utazás miatt egyébként sem lettünk volna képesek megtenni azt az utat a fáradtság miatt). Ásotthalomról először Baja felé vettük az irányt majd nem sokkal később északra fordultunk. Kiskunhalas tájékán rögtön egy "álruhás" traffipax-szal találkoztunk. Rögtön szar lett a kedvem, mert kicsit többel mentem a kelleténél és féltem, hogy esetleg bemért, de mostanra kiderült, hogy valószínűleg nem. Első pihenőnket Kecskeméten tartottuk, ahol a belvárosban megettünk egy szendvicset és mentünk tovább, mert nem volt kedvünk nézelődni és nem akartam fizetni a parkolásért. Aztán idővel elérkeztünk a Jászságba, ami elég kontrasztos egy hely. A nevükön kívül nem mutatnak nagy egységet a települések. Egyesek közülük egészen cigánylakta, elgettósodottak falvak voltak, mások pedig kifejezetten szép, rendezett városok, ahol még szinte kedvem lenne lakni is. Második pihenőnk is ilyen helyen volt, Jászapátiban egy horgásztó mellett. Itt csak nyújtóztunk egyet és könnyíteni is szerettünk volna magunkon, de jobb híjján a város utáni benzinkútnál álltunk meg. Ezután jöttek a hegyek, ahol Annától gyorsan kaptam a tanítást, hogy errefelé nem lehet alföldi ésszel közlekedni. Hegyvidéken ugyanolyan sebességfokozatban kell menni lefelé, mint felfelé és elsősorban a motorféket kell használni, különben a sok fékezéstől egyszer csak elfogy a fék, ami igen kellemetlen. Következő megállónk az egri vár volt, ahol befizettünk a Kazamatára is. Érdekes dolgokat mutattak és beszéltek ott. Szerintem azt mindenkinek érdemes látnia. Mondjuk a Bornemissza Gergely által kitalált 'tüzeskerék' müködésének rekonstrukciója elég béna, de állítólag nagy pusztítóerővel bírt anno. A várost elhagyva betértünk a helyi nagy Tesco-ba, ahol megvacsoráztunk. Ennek a Tesco-nak a különlegessége, hogy csak kínai kaját lehet kapni, amiért olyan nagyon nem ugrálok, de azért megettem. Itt vettünk még ezt-azt és meg sem álltunk Szilvásváradig. Ott viszonylag könnyen megtaláltuk az autós kempinget. Ez egy elég nagy területű kemping és kissé szoci, de rendben volt. Én nem éreztem túl otthonosnak, de a tulajdonos néni elég segítőkész volt és amikor térképet kértünk, akkor ahelyett, hogy eladott volna nekünk egyet, inkább elmagyarázta merre kell mennünk, mert szerinte felesleges a térkép, Szilvásváradon nem lehet eltévedni. A kemping nagy negatívuma, hogy nincs melegvíz, ami miatt kissé kellemetlen tusolni, de nem kivitelezhetetlen. Étterem is van a területén, de nem vettük igénybe. A sátorállítás után jót aludtunk. Arra külön figyeltem, hogyan állítsuk fel, mert arrafelé erősen lejt a talaj. A szállás itt két fő részére 3000 Ft-ba került (18 év alatti 1200, feletti 1800). Az autóért és a sátorért nem számolt fel díjat a nő. Mondjuk számlát nem kaptam a dologról, de a kedvezmény miatt nem is zavart.
Osztályzat: Hegyi Camping Szilvásvárad - jó (4)
2. nap:
Útirány: Szilvásvárad - Lillafüred
Másnap reggel lejártuk az elmaradt túrát a Szalajka-völgyben. Kifejezetten szép vidék, csak az ilyen puhány alföldi gyereknek, mint én nehéz arrafelé sétálni, ezért csaltunk picit és egy darabon a kísvasúttal vitettük fel magunkat. Utána már gyalogoltunk. Fárasztó felfelé menni, de megéri. Láttuk az ősember barlangot, ami egész nagy és a Fátyol-vízesést is. A túra után sátrat bontottunk úgy dél körül és egy rendkívül kanyargós hegyi úton átmentünk Lillafüredre. Nem volt teljesen egyértelmű a térkép és a valóság, de meglett a kemping csak először nem találtunk benne embert. A kemping úgy lett kialakítva, hogy a telek egyik sarkán építették fel a tulajdonosok saját családiházukat és az udvar többi része volt a kemping. Kénytelen voltam a másik utcából megközelíteni a helyet és a családiházhoz becsengetni, mert hiába kiabáltunk. Ki is jött egy kedves nő, aki gyorsan beengedett minket és beszélgetésbe elegyedett velünk. Ez a hely - talán pont emiatt - nekem sokkal otthonosabb és hangulatosabb volt. Még egy közös társalgó is volt a kempingezőknek. A sátorállítás után - ami a fák gyökerei miatt nehézségekbe ütközött - ettünk az egyik büfében a sok közül. Tulajdonképpen mindegy melyiket választja az ember, mert majdnem ugyanazt kapja mindegyikben és egyik sem túl olcsó. A kaja után gyorsan elmentünk Lillafüred egyik legnagyobb látványosságához a Szent István barlanghoz, ahol a barlangnéző csoport indulásáról majdnem lemaradtunk. A barlang elég szép és a cseppköveknek adott fantázianevek szerintem illettek hozzájuk. Mondjuk rengeteget letörtek már belőlük. A túravezető elmondása szerint a barlangot a második világháborúban óvóhelyként használták és akkor "tettek el láb alól" vagy inkább fej fölül sok cseppkövet, ami egy természetbúvárnak szentségtörés. Mondjuk szerintem sem szép dolog. A barlang után kisvasúttal át akartunk menni Diósgyőrbe, de csak a papírgyárig lehet utazni rajta, mert utána az árvíz gyakorlatilag megsemmisítette pályát és a kisvasútnál dolgozók sem tudják megmondani mikor lesz kész. Szóval változtattunk a terven és Diósgyőr helyett csónakáztunk egyet, ami nekem kifejezetten tetszett, mert még sosem csináltam ilyet ezelőtt. Meg mondjuk ez a 'saját magam evezek a csajommal' dolog kicsit romantikus is. :) Ezután elmentünk megkeresni a másik barlangot, mely az Anna nevet viseli. Láttunk egy útbaigazító táblát meg egy kistérképen is fel volt tüntetve, de jól eldugták, mert nem lett meg könnyen. Azonban ez már zárva volt, nem mentük be. Ez a programunk másnapra tolódott. Visszaérve a kempingbe észrevettük, hogy rajtunk kívül még három csoport van a kempingben és abból csak egy magyar. Az egyik csoport angol nyelvű volt, de mivel nem vagyok nyelvész professzor nem tudtam megállapítani melyik országból jöhettek. A másik csoport valamilyen szláv nyelvet beszélt, valószínűleg szlovákot, de ez sem derült ki. Azért annak örültem, hogy angolszász kultúrából származó emberek is választják kirándulási úticélul Magyarországot, ill. ha a másik csoport tényleg szlovák volt, akkor náluk a hétköznapi emberek nem is haragudhatnak annyira a magyarokra ha már idejönnek kirándulni. A korábbi kempinget ez sokkal felülmúlta, mert itt nagyon is volt melegvíz, sőt ha akartam rögtön forróvíz jött a csapból. Illetve még hűtő is volt és a konyha jól felszerelt. Én valahogy így képzelek el egy kifogástalan - ill. divatos szóval élve -, európai kempinget. Az este ezúttal csípősebb volt, de itt is jót aludtunk. A szállás 3400 Ft-ba került, de ebben már nem csak mi voltunk benne (2 személy 2000, sátorhely 700, autó 700).
Osztályzat: Camping Lillafüred - kiváló (5)
3. nap:
Útirány: Lillafüred - Miskolc-Tapolca
Másnap délelőtt kaja után elmentünk az Anna-barlanghoz, ahol az a szabály, hogy minimum 10 fő esetén indulnak el a csoportok és ez nehezen akart összejönni. 20 perc várakozásba telt, de négy darab német turistával meglettünk. Ez a barlang hosszabb, mint a másik és nem annyira a cseppkövek miatt érdekes. Ebben a barlangban megkövesedett növényi részeket lehet inkább látni, ami szerintem szép látvány. A barlang után ismét szedelőzködtünk és mentünk a harmadik állomásra, Miskolc-Tapolcára. A szállás előtt még útba ejtettünk pár dolgot. Először az állatkertbe mentünk, ami valahol MIskolc észak-nyugati szélén van. Itt tök sokat fotóztunk és érdekeseket láttunk. Szerintem sokkal jobb, mint a szegedi zoo. Több állat van az biztos. Itt elég sokat elidőztünk, de csak így lehetett. Aztán még megálltunk a Diósgyőri várnál is. Az kissé csalódás volt. Elvileg vezetővel le lehetett itt is menni a Kazamatába, de a találkozási ponthoz nem jött semmilyen ember, aki levitt volna minket. Őszintén szólva a Diósgyőri vár nem nagy durranás szerintem, de a kilátás jó a tetejéről. Itt nem voltunk sokat, mert siettünk Tapolcára a barlangfürdőbe, ahol délután 4 óra után kedvezménnyel lehet bemenni. A barlangfürdő nem volt rossz, de nem is dobtam hanyatt tőle magam. Nem hittem, hogy valaha meg fogom dícsérni valami miatt Mórahalmot, de az Erzsébet fürdőjük jobb, mint a miskolc-tapolcai barlangfürdő. A barlangos részeket persze Mórahalom nem bírja túlszárnyalni, mert az helyi adottság, de a külső része sokkalta jobb és széleskörűbb. Bár ha még sokáig marad a fideszes Nógrádi Zoli Mórahalom polgármestere, akkor lehet lesz annyi pénzük, hogy építhetnek maguknak saját barlangot meg még vízesést is mellé. Most éppen úgy is bővítik. A rohanás miatt úgy alakult, hogy itt a fürdő büféjében uzsonnáztunk, ami jó volt, csak kicsit drága. A fürdőből 7-kor távoztunk, mert akkor zárt és neki indultunk megkeresni az autós kempinget. Nos, nem éppen ott volt ahova a Google rakta. Még csak nem is azon az oldalán az útnak. Azért csak meglett, de többet kellett autózni miatta. Kijjebb volt picit a városból, mint vártuk. Behajtottunk, de elsőre nem láttunk senkit. Kiszálltam az autóból és amikor megfordultam ott állt az autó másik oldalán egy cigányforma, alacsony, kancsal csávó meztelen felső testtel. Mondtam neki, hogy szállást szeretnénk és kérdően néztem rá, hogy mik a lehetőségek. Elmondta, hogy lehet sátorozni, de vannak faházak is még szabadon és jótanácsként elmondta, hogy szerinte azokkal járunk jobban, közben próbált őszintének tűnni. Ezután az árakról érdeklődtem, mert már a honlapjukról - amit szerintem tuti nem ő csinált - sem tudtuk kinézni, hogy egy autós sátorozásért két személyre mennyit kérnek. Azt mondta ha a sátrat választjuk, azt is el tudja intézni (ezt a kijelentést nem értettük, mert semmi intéznivaló nem volt rajta) és az 5000 Ft-ba fog kerülni nekünk, de ha a faházat - ami szerinte sokkal jobb - az 7000-be. Először kacérkodtam a faházzal, de gondoltam magamban, hogy 7 ezer forintot az előző két helyen együtt véve sem fizettünk és ugye bár a költségminimalizálás volt a cél. Szóval a sátrat választottuk, de azért hozzáteszem, hogy ezt is drágálltuk. Egyszer csak a kancsal ember kijött az autóm takarásából és megláttam, hogy nem csak kancsal, hanem valószínűleg születésétől fogva sánta és még kövér is, ráadásul korábbi elképzelésemmel ellentétben, hogy csak a felsőteste meztelen, valójában nem volt rajta nadrág sem, hanem kisgatyában flangált. Aztán beinvitált az "irodájába", ami tulajdonképpen az ő lakása lehetett ott a kempingben és valószínűleg azért volt kisgatyában, mert érkezésünkkor éppen aludhatott. Kitöltöttük az 5 ezer forintról szóló számlát és közben mindenféle hülyeséget beszélt, többek között azt, hogy most költözött és az új szomszédasszonya azt mondta neki, hogy "Végre egy rendes pasi!" Na én meg mondtam magamban, hogy érdekes környéken lakhatsz, ha ilyenek mondanak rólad. Mutatott két helyet, hogy hol héderezhetünk le és meg is néztem az egyiket, de az pont a faházak mellett volt, amiket éppen akkor egy csomó munkás bérelt és akik meglátva mellettem Annát, egyből elővették domináns kan arcukat és ilyeneket kiabáltak be az autóba mikor elhajtottunk előttük, hogy "Helló kedves!" meg "Ne menjetek sehova!" Na én meg gyorsan hátratolattam és mondtam Annának, hogy ezek mellé semmi esetre sem telepszünk, sürgősen keressünk másik helyet. Akkor odajött a kancsal-sánta-kövér-kisgatyás ember hozzánk, hogy segíthet-e. Én meg mondtam neki, hogy nem köszi, csak helyet keresünk. Ekkor mondta csak, hogy ha felmegyünk a dombon, akkor hátul is letáborozhatunk, mert gyakorlatilag most üres a kemping. Én meg mondtam magamban, hogy "Miért nem mondtad ezt hamarabb?! Miért akartál minden áron a prolik közelébe rakni?!" Gyorsan felmentünk és kerestünk egy jó helyet, de még el akartunk menni vacsorát vásárolni és nem mertünk addig kipakolni. Nem voltak jó érzéseink a hellyel kapcsolatban. Gyorsan megkerestük a helyi Tesco-t és bevásároltunk. Vettünk virslit is, amit a kempingben az egyik szalonnasütőnél megsütöttünk és abból megvacsoráztunk, de reggelire is maradt. Az egészségügyi blokkot nem használtuk, mert a barlangfürdőben már letusoltunk, de állítólag minden el volt lopva belőle.
Osztályzat: Miskolc-Tapolca Autós Camping - elmegy (2/3)
4. nap:
Útirány: Miskolc-Tapolca - Tiszafüred - Törökszentmiklós - Szentes - Ásotthalom
Másnap reggel nagyon gyorsan összepakoltunk és elhagytuk a kempinget. Szerencsére nem látogattak meg este hivatlan részeg vendégek. Délelőtt még volt két programunk, de csak az egyik valósult meg. Kalandparkba akartunk menni, de ott azt mondták, hogy egy iskolás csoport már bejeletkezett hozzájuk csak késnek és mi már nem férünk oda, talán majd később. Úgy döntöttünk kipróbáljuk előbb a szomszédban lévő bob-ot, amiről azt írták a bejáratnál, hogy ez "Magyarország leggyorsabb bobpályája". És tényleg az. A visegrádit például simán veri. Fékezés nélkül nem lehet végig menni rajta. És még száguldás közben fényképet is készítenek rólad, amit 500 HUF-ért megvehetsz kinyomtatva, vagy ugyanennyiért elküldik e-mailben. (Kicsit sok egy fotóért, de mi megvettük. Hogy az e-mailért is ugyanennyit kérnek az meg már kicsit botrányos.) 5 lecsúszásos jegyet vettünk, mert azt jobban megérte. Aztán visszamentünk a kalandparkhoz, de ott azt mondták, hogy majd csak valamikor délután végeznek, mert sokan vannak a "kis kampók" (a srác mondta így és ez tetszett). Sóhajtottunk egy nagyot és úgy döntöttünk, hogy akkor ez idén kimarad, mert ennyit nem várhattunk (egyéb okok miatt sietni kellett haza). Még gyorsan egy közeli pizzázóban kértünk elvitelre egy pizzát, ami egész finomra sikeredett és a hely maga is korrekt volt. Utána még a Tesco-ba is beugrottunk megint pár cuccot venni a hazaútra és már indultunk is. Szándékosan választottunk egy másik utat hazafelé, ami megközelítőleg olyan hosszú, mint az odavezető. Tiszafüreden álltunk meg, mert kíváncsi voltam a Tisza-tóra, amit még sosem láttam és már megéheztünk a pizzára is. Teljesen véletlenül sikerült találnunk egy szabadstrandot, ahol úgy döntöttünk, hogy fürdünk is egyet. ezután már többet nem álltunk meg csak otthon. Valójában tervben volt, hogy megállunk még Törökszentmiklóson meg Szentesen, de nem éreztem magam fáradtnak a vezetéshez, ill. nem is láttunk semmi érdekeset, ami miatt megálltunk volna.
Összegzés:
Tetszett ez a saját szervezésű kirándulás. Nem bántam meg, hogy elmentünk. Sokkal olcsóbban jöttünk ki, mint ha befizettünk volna egy hotel akciós ajánlatára, ahol ugyanennyi pénzért csak kb. 3 nap 2 éjszakát tölthettünk volna el félpanzióval és semmi más nincs benne. Az utazás legdrágább része a belépők voltak. Sajnos elszaladtak az árak és sok helyen nem annyit kérnek, mint amekkora az élmény, de azért még így is azt lehet mondani, hogy megéri egy évben egyszer. Nekem személy szerint Lillafüred tetszett a legjobban és talán nem csak azért, mert ott volt a legjobb a kemping. A miskolc-tapolcai - amelyik a legjobban hirdeti magát - nagy csalódás volt, mert lerobbant és ezzel szemben drága. Őszintén szólva olcsóbb lett volna és kényelmesebb ha valamelyik 'Cimmer Feri'-t választjuk a közelben, mert bizony abból volt sok. Ja igen, és megtudtuk, hogy arrafelé "nincs Burger King, mert ez Miskolc" (by kancsal-sánta-kövér-kisgatyás ember). Miskolc lehet, hogy nagyobb területileg, de azt hiszem minden másban elmarad Szegedtől. Igaz van nekik is egyetemük (láttuk útközben a táblát, hogy merre kell hozzá lekanyarodni, szóval nem vicc, tényleg van :P), de az ott kapott papír értéke nem hiszem, hogy egetverően nagy lenne. Na de én nem is ennek vizsgálatára mentem oda, ezek csak akaratlanul is feltűnnek. A táj minden esetre szép volt. Ajánlom mindenkinek, aki belföldi utazást választ, hogy próbáljon meg egyszer ilyen módon is elutazni. Szerintem megéri.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
P.Gáspár 2010.09.02. 15:23:21
