Ma éppen 120 éve ünnepeljük a munkát. Ilyenkor szokták elsütni azt a viccet, hogy: "Nem tudom ki találta fel a munkát, de a többi ember miért nem verte rögtön agyon?" A legtöbben azt hiszik, hogy ez az ünnep a kommunizmusból ered, de ez téves. Valójában a "mocskos" kapitalistáknál indult a dolog és a dátum is az USA-hoz köthető, ahol ezen a napon érték el sztrájkkal a 8 órás munkanapot. A kommunizmusban a munkásosztály preferálása nyomán ez az ünnep igencsak felerősödött és divat lett napjainkig tartóan a majális.

Idén is volt és ezt ezuttal széphazámban, Ásotthalmon töltöttem. Az az igazság, hogy elég béna volt. Most még a nagy hagyománnyal rendelkező és tömegeket mozgósító roncs-derby is elmaradt. Nem vállalta senki se a megszervezését, mert az előzőn az egyik versenygép kisodródva nekiment egy a pálya szélén parkoló normális autónak és peres ügy lett belőle. Meg is látszott, hogy nem volt. Negyed annyi ember volt csak kint és volt hajlandó nézni a gyér műsort. Én is tulajdonképpen hívásra mentem, mivel többen azt hiszik, hogy tudok gitározni és arra gondoltak, hogy feldobhatnám a fiatalság hangulatát egy kis élőzenével. Én meg úgy voltam vele, hogy miért ne? Fél 10-re ígértem a megjelenésem, de "javíthatatlanságom" miatt fél 12 lett belőle. Miután odaértem beszélgettem a barátokkal, ismerősökkel és vártam, hogy az úszógumis-hastáncosnők ráhagyják a csípőrázást. Sajnos ez nem volt olyan egyszerű, mert egyszer lemez fennakadás miatt újra kellett kezdeniük. :) Azért a látvány valamennyire vicces volt. Ezután unalmas eredményhirdetés következett a korábbi versenyekről. Egy-két versenyszám elég gagyira sikeredett, de családos embereknek lehet, hogy jó volt. Mindeközben én nem győztem magamról hajtani a kurva idegesítő kislegyeket, mert a pénz híjján nem lelégyírtózott erdőben lett megrendezve az esemény. A kis rohadékok még csíptek is... Miután vége lett a színpadi résznek, hosszú semmittevés következett. Vártuk, hogy kész legyen a pörkölt, beszélgettünk és hajtottuk a legyeket. Én gitároztam volna már ekkor is, de délután 2 óráig szólnia kellett a közmuzsikának is a hangszóróból a plebs szórakoztatására, így vártam még, mert nem hallatszottam volna rendesen meg amúgy is zavaró lett volna. Időközben kész lett a pörkölt - amit egyébként szintén megversenyeztettek -, és végre elkezdtünk enni. A kaja elég finom volt. Az én szám ízének kissé erős volt, de jót ettem belőle. A zabálás után közkívánatra elővettem a hangszert és a kottákat, hogy csináljak egy kis hangzavart. Nem volt az igazi, mert volt pár szám, amit ugyan kinyomtattam magamnak, de nem ismertem jól őket. De nem búsulok, mert bízom benne, hogy egyszer majd megtanulok gitározni. Ami miatt szomorú vagyok az csak az, hogy a szerelmem nem tudott ott lenni velem. :(

Az egész esemény kapcsán megfigyelhető volt, hogy kis községünk éppen leszálló ágban van. Elég kicsi az érdeklődés a helyi dolgok iránt és sokakat igazából nem is érdekel, hogy mi folyik a településen. Bevallom sokáig én is ilyen voltam (néhány dologban még talán most is). Volt olyan periódusom, amikor gyakorlatilag csak aludni jártam haza. És ezt látom sok helyi emberen is, hogy ők csak ott laknak, de nem ott élnek. Ezt az is alátámasztja, amit reggelenként tapasztalok: a fél falu gyakorlatilag elbuszozik a városba. Az emberek nagy részének Szegeden vagy Mórahalmon van munkája, a diákok többsége Szegeden tanul, a nyugdíjjasok meg mennek - leginkább hasztalanul - szintén Szegedre a szakorvosokhoz. Mondjuk nem vagyok meggyőződve róla teljesen, hogy utóbbiak egy része nem-e csak utazgat, ha már ráér és ingyen van...

Szóval hőn szeretett lakhelyem az urbanizáció azon szakaszában van, amikor rossz neki. Lassan elnéptelenedik, mert nincs ott semmi különös, ami maradásra bírja az embereket. Aki jobban akar élni, annak elég csak a 10 km-re lévő szomszédos településre, Mórahalomra költöznie, mivel az a kistérség (Homokhát) központja. (Nem mellékes, hogy Mórahalom polgármestere, a fideszes Nógrádi Zoli lett szavazókörzetünk országgyűlési képviselője.) De ha igazán nagyot akar előre lépni az ember, akkor kicsit távolabb (32 km) a régió központjába, Szegedre kell mennie. Jelenleg a környéken ezeken a helyeken megy jól a szekér és az a szomorú, hogy ez még egy ilyen eseményen is nagyon jól meglátszik, mint május 1-je.

A keddi nap (április 27.) kicsit más volt mint a többi hétköznapom. Dékáni szünet volt a BTK-n, ami már alapjában véve királyság. Viszont ugye nem véletlen volt szünet, mivel helyette sportnapot szerveztek a bölcsészeknek a Hattyas soron Szevasz Tavasz néven. Idén elmentem rá és tulajdonképpen nem bántam meg, mert elég jól éreztem magam.

Nem indítottam jól, mert - már megint - későn keltem és eléggé kellett kapkodnom már csak azért is, mert este nem pakoltam össze semmit se a következő napra. Lusta vagyok mint a disznó, nincs mit tenni... Nem könnyítette a helyzetet, hogy reggelről lévén szó még csak akkor éledeztem. Mindenki volt már ébredő magyar. :) A kálvária eredménye az lett, hogy nem vittem rövid nadrágot, pedig a focihoz nem ártott volna. De nem volt időm visszafordulni, mert akkor meg lekésem a buszt. (Ilyen esetekben mindig visszaköszön, hogy "de szar neked, nem vagy szegedi".) Végül is nem volt ez olyan nagy baj, anélkül is tudtam sportolni.

Fél 9 után érkeztem meg a helyszínre és szép lassan összegyűlt a csapat. Elég sokáig rúgdostuk a labdát csak úgy, mert nem tudtuk mikor kezdik már el végre a meccseket. A gyakorlás közben kiderült, hogy ad hoc csapatunkból én védek a legjobban, szóval mit volt mit tenni beálltam a kapuba. Ahhoz képest, hogy ezelőtt nem játszottunk soha együtt és jómagam is már évek óta nem rúgtam a bőrt, nem ment rosszul. A legelső meccset 3-0-ra nyertük. Utána sajnos nálunknál jóval jobb csapatokkal kerültünk össze és hát ne szépítsük: szarrá vertek minket. Úgyhogy a végére meg is untam a játékot és a kapufát támasztva csak azt vártam, hogy mikor fújják már le végre.

A focizás jól esett, de káros következményei is lettek: a karom, a tarkóm és az arcom egy része leégett a napon, valamint másnapra kemény izomlázam lett a combomban és a faromban. Utóbbi igencsak megnehezítette a mai kelésemet. Kellemetlen volt.

A sportnapon kipróbáltunk azért még ezt-azt a focin kívül. Megpróbáltuk megmászni a kalózlétrát, pingpongoztunk, meg a srácok szumóztak is. Nagyon szerettem volna kipróbálni a lasertag-et, de azt csak délelőtt lehetett és az átkozott foci miatt nem volt rá lehetőség. Bosszantó, de ez van. Majd jövőre azzal kezdem.

Hálóőrködés közben hallgattam a hangszóróból áradó muzsikát mikor éppen nem felém volt a labda és az egyik dal eléggé megtetszett. Nem volt könnyű megtalálnom, mert nem tudtam se az előadót se a címet, de meglet. Valójában egy nagy nyálgombóc ez a szám és tudom, hogy Bandi meg fog szólni érte, hogy mi ez már. :) De nekem akkor is tetszik a dallama, ami jól tükrözi a tegnapi hangulatomat. A klipje szerintem is szar meg az egyik srác jobb lenne ha nem énekelne többé, de azért elmegy. Hallgassátok szeretettel:

Nos, tegnap megvolt a második menet is. Ismét nem hozott nagy meglepetést. Fideszék tovább növelték előnyüket a többiek rovására és az az igazság, hogy ez egy kissé aggasztó.

A Fidesz a tegnapi nap folyamán világcsúcsot állított fel: több mint 68%-os győzelmet aratott. Ez igazán szép és még majdnem mondanám is hogy elismerésem, de hát ez... hogy is fogalmazzak szépen... nem az ő munkájuk eredménye. Majdhogy nem inkább a nem-munkájuk eredménye. Ez így furán hangozhat, de úgy gondolom, hogy ha a kedves választó polgárok a dolgok mélyére néznek láthatják, hogy igazam van. Nem véletlen, hogy elég kevés volt a konkrétum a párt programjában, valamint az sem, hogy nem voltak hajlandóak miniszterelnöki vitára (na persze ez Bokrosékon és az LMP-n kívül a többi pártra is igaz). A Fidesz nagyon okosan rájött arra, hogy ha kinyitja a száját, akkor csak fogyasztani fogja a rászavazók táborát. Így - nem túl fair módon, de - csendben maradt és gyakorlatilag az ölébe hullott a győzelem, mint már korábbról ismert, a nagy többség számára elfogadható pártnak.

Meglett a hőn áhított kétharmados többség, amivel még poénkodott is a szavazás után Kósa Lajos, miszerint ha Magyarországon az angol választási rendszer működne, akkor csak fideszes képviselő ülne a Parlamentben. Mit ne mondjak az tényleg kurva jó lenne... :S Így is gyakorlatilag egyeduralmi helyzetbe hozták magukat, mivel a kétharmados többséggel akármit meg lehet csinálni. Tulajdonképpen a többi párt csak dísznek lesz ott. Ekkora erővel még Orbán Viktort királlyá is választhatnák ha akarnák I. Viktor néven az Orbán-házból. Amúgy a rossznyelvek szerint a király-jelölt előző kormányciklusa alatt fel is próbálta a koronát, amikor a Múzeum azt eladta a Parlamentnek. Vagyis átvitték, bocsánat. :P

Érdekes fejlemény, hogy Dávid Ibolya után a másik nagy politikus asszony, Lendvai Ildikó, "a nemzet anyósa" is lemondott. Szerintem jól tette. Ez már szinte szükségszerű volt. Ha már ilyen szarul jöttek ki ebből a választásból, akkor legalább változzon már valami, próbáljanak megújulni.

Az ország választási térképéből meg egy nagy narancsot csináltak az emberek, amely itt-ott szépséghibás. Csak két kis pici választókerület lett MSZP-s Budapesten meg egy független BAZ-megyében, de az Jobbik bérenc. Hogy eddig miért nem vágták ki ezt a Molnár Oszkárt a Fideszből azt nem tudom. Minden esetre most a Jobbikkal a háta mögött függetlenként és Edelény polgármestereként nyert. Visszatérve a "narancs ország"-ra: elég snassz lett. Milyen szar lehet a "más" képviselőknek bemenni a Parlamentbe, hogy ha eldob egy bumerángot, akkor azzal tuti, hogy fideszest talál el. Szóval sokan vannak a fiúk. Kissé tényleg félelmetes. De talán azért a józan ész vezérli őket is és nem csinálnak meg olyat, ami egyértelműen rossz vagy felesleges. Tényleg szeretném azt hinni, hogy nem csak szövegelés volt eddig, amit láttunk/hallottunk. Mondjuk nekem ebben a szövegelésben is volt pár dolog, ami nem volt szimpi, mint például, hogy büntessünk meg mindenkit, akit lehet. Nem erre kéne fecsérelni az energiát véleményem szerint. De én már semmit nem hiszek el ezeknek, szóval nagyon kételkedek, hogy többségben lesznek a jó intézkedések. Viszont ahogy a korábbi ilyen bejegyzésemben írtam: fentartásokkal ugyan, de bízom a Fideszben. Szóval most már tényleg legyen "Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!"

Egy korábbi bejegyzésem kapcsán a kommenteknél felmerül, hogy írhatnék erről a nagyon érdekes témáról. Először nem szerettem volna, mert veszélyes dolognak tartom. Tulajdonképpen most sem könnyű szívvel vágok bele, de értékes és nagyon meglovagolható témának tartom és bánnám ha csak úgy hagynám elveszni. Szóval a következőekben leírom, hogy mire lehet számítani ebben a közelgő ominózus évben.

Tévedés ne essék! Nem a filmről lesz szó, ami egyébként szerintem elég szarul sikerült. Most a film alapjául szolgáló témával foglalkozok, vagyis a 2012-ben és környékén várható eseményekkel. Nos, azzal kell kezdenem, hogy a témához a legtöbben elég szkeptikusan állnak hozzá. Tulajdonképpen jogosan, mert az idők folyamán jövendöltek már egy párszor világvégét (számszerint 49 dátumot). Ezek legtöbbje asztrológia okoskodás vagy bibliai számokkal való játék eredménye volt. A jelenlegi tipp eredetileg máshonnan eredeztethető, de lássuk csak mi is a helyzet vele pontosan.

A dátum (2012. december 21.) a maják híres naptárával áll összefüggésben, mivel ezek a "dinka" maják csak eddig a napig csinálták meg a kalendáriumukat, tehát ők eddig számolták az időt. (Egyébként az ókorban ez volt a legpontosabb naptár.) Szóval ha ebből indulunk ki, arra jutunk, hogy ezen a napon véget ér az élet, a világ és utána nincs tovább. (Bár a Wikipédia szerint: "A közkeletű állításokkal szemben nem az idő ér véget, hanem csak az időszámítás aktuális ciklusa.") Ezt alátámasztani látszik, hogy a tudósok számításai szerint ekkora fog a Naprendszerünkbe érni a Nibiru nevű bolygó (másik nevén: PlanetX). Azt mondják, hogy ez olyan közel fog elhaladni a Földhöz, hogy megállítja annak forgását és lehet, hogy felcseréli a mágneses pólusokat is viharokat, földrengéseket, szökőárakat és vulkánkitöréseket okozva. E bolygó létezését a NASA is elismerte, később azonban megváltoztatta álláspontját. Valószínűsíthető, hogy a pánik elkerülése végett.

Tudom a legtöbben úgy gondolják, hogy itt tényleg nem lesz semmi. Már miért is lenne? De én úgy érzem, hogy valami mégis. Egyszerűen benne van a levegőben. Szerintem elég körülnéznünk és láthatjuk a válságjeleket: megnövekedett számú természeti katasztrófák és járványok. Ez nyilván nem véletlen (mivel olyanok nem léteznek). Most nézzük mit gondolok én az elkövetkezendő időkről bővebben (a forrás megnevezése nélkül; ne is kérdezze senki honnan veszem ezt, mert nem fogom megmondani):

Nos, 2012. Én hiszek benne. Nagyon is lesz akkor valami, csak nem egészen az, amit mindenki vár. Szerintem az még nem a világvége lesz. Inkább "csak" egy nagy váltás fordulópontja. Egy magasabb szintre jut az emberiség. Sok dolog megváltozik és néhány dolog meg eltűnik. Bizony szerintem is várható egy kisbolygó, de az be is csapódik. Nem kell hozzá sok ész, hogy kitaláljuk hova: Észak-Amerika (ennek megvan az oka, de nem részletezem).

Ez elég nagy döbbenettel fog járni, ugyanis a világ vezető hatalma gyakorlatilag megsemmisül. Népességének egyharmada elpusztul, területének kétharmada víz alá kerül. Hatalmas változások következnek és bizony még egy pár terület el fog süllyedni a világon. Hasonlóképpen jár például Japán is. A mellékelt térképen azt láthatjuk mely területek fognak vízbe süllyedni. (A feketére satírozott részek mind víz alá kerülnek.)

Azonban még 2012-ig is lesznek események, ill. mint láthatjuk folyamatosan vannak. Egy nagyobb napkitörés (napszél) várható körülbelül jövőre. Ez igen kellemetlen lesz, mert hazavágja az elektromosságot a Földön és törli még az összes mágneses tárolót is. (Szóval tessék gyorsan megnézni minden filmet a számítógépeken és lemezeken! :P) A járványok és betegségek száma folyamatosan növekedni fog és durvulnak is.

2012 következményeként ki kell emelnem, hogy a már most is jelenlévő zűrzavar a világban fokozódik és sajnos egy "Nagy Háború"-ba fog torkollni. Ezt ha tetszik nevezhetjük a harmadiknak a történelem folyamán. Mondanom sem kell, hogy a jelenlegi haditechnikát és gyűlöletet nézve távolról sem lehet sok jóra számítani ezzel kapcsolatban.

Szóval ha igazam lesz, akkor igen kemény idők jönnek és rengeteg áldozattal jár majd minden szinten. De valójában nem ezt az oldalát kell nézni. Sokkal fontosabb, hogy egy magasabb szintre jutunk ez által még ha most ez így hihetetlen is. Pont ezért én már várom is ezt. Sajnálom hogy ilyen durva lesz az átmenet, de ezt el lehetett volna kerülni. Volt rá esély. Sőt még most is van egy nagyon kevés, de nem valószínű, hogy ezt már elkerüljük. A világvégét pontosan senki sem tudja megmondani egy személyt kivéve, de ő meg azt mondta a dátum helyett, hogy: "Úgy készülj, mintha a mai nap lenne az utolsó, mert nem tudhatod se a napot, se az órát." Erről eldöntheti mindenki, hogy mit jelent számára. Esetleg azt, hogy akkor kiélvezem az élet minden percét és vég nélkül dorbézolok (ami egyeseket igen vonz), vagy esetleg azt, hogy ha eljön a mérlegelés ideje, akkor emelt fővel tudjon oda állni és elszámolni az életével, hogy abban ne találhasson senki se kivetnivalót.

Nem rég ezt kaptam e-mail-ben:

Te jó ég!!! Mi az ott a jobb felső sarokban??! Ezt most komolyan?? Ne má'...

Na azt hiszem többek között ilyenek miatt nem járok a "SING"-be... Az agyam eldobom... :S

Elnézést a rendszeres olvasóimtól, hogy nem tegnap frissítettem a blogom, de nem voltak olyanok a körülmények. Elfoglalt vagyok. :)

Korábban volt egy olyan írásom, amiben eléggé lehúztam a drága földrajz szakot. Most - hogy egyensúlyban legyen a mérleg -, megvédem egy kicsit. Egyetlen valamire való és élvezhető órám az 'Általános gazdaságföldrajz' nevet viseli. Csupán egy baj van vele, hogy 4 órát kell egyhuzamban leülni hetente belőle. Ennek ellenére okosakat tanulunk rajta. Hétről hétre komplexebben látom a jelenlegi világot tőle. És ez jó érzés. Mondjuk nem véletlen, hogy komálom ezt az órát: társadalomtudomány és egy jelentős része történelem. Több tanár tartja és ez a mostani elég jó. Viccesre veszi a figurát, ami sokszor segíti is a megértést. Röviden szólva: megüti a jó óra szintjét.

Tulajdonképpen hétről hétre az óra témája kapcsán ("gazdaságföldrajz") mindig rájövök, hogy a kapitalizmus igencsak defektes rendszer. Rögtön leszögezem, hogy a kommunizmus még ennyire se jó. (Nehogy valaki komcsinak gondoljon!) A kommunizmus tudjuk miért volt rossz. A kapitalizmust viszont szerintem sokan tökéletesnek gondolják, pedig nem szól másról mint az ügyesek pénzhalmozásáról. Erről nyilván megoszlanak a vélemények, hogy jó-e. A többség alapállása az, hogy a pénz akkor jó, ha sok van belőle, másoknak meg az, ha annál is több. Én úgy vélem a pénz rossz és az a jó, ha minimális van belőle. Csak amennyi feltétlen szükséges. A többi felesleg, amitől érdemes megválni. Mértéktelen halmozása káros. Az emberek egyik legnagyobb baja az anyagiakhoz való ragaszkodás. Ez szerintem helytelen magatartásforma, mert az a valami, amihez ragaszkodunk, nem garantált, hogy örökké a miénk lesz. Sőt! A halál után ezeket a dolgokat senki sem viszi magával. (Még azt a keveset se, amiről tényleg azt hitte, hogy az övé.) A kapitalizmus ezzel szemben a halmozást preferálja, kiváltképp pénzből. Ez a rendszer öngerjesztő és akkor életképes, ha folyamatosan terjeszkedhet. Azonban nyilvánvaló tény, hogy ez a csöpp Föld bolygónk véges, így ebbe a rendszerbe eleve kódolva van az összeomlás. Szóval lassan, de biztosan ez a rendszer is a végéhez közeledik. A rendszer velejárója a ciklikusság és az azt lezáró válságok. Ilyen ciklust lezáró válság ez a mostani is. Nyilván van még egy pár éve ennek a világnak, de az elkerülhetetlen előbb-utóbb eljön és az bizony egyeseknek nem lesz kellemes.

Hát ennek is vége. Magyarország választott. Hál' Istennek elég nagy volt a részvételi arány (közel 60%). Ebből kettő dolog szűrhető le: sokakat érdekel az ország sorsa és sokan voltak elégedetlenek a jelenlegi helyzettel.

Az eredényeket illetően én nem lepődtem meg. Erre számítottam. Fideszéknek nem lett 2/3. Jajj de kár... :P Mondjuk még akár meglehet. Az MSZP csúnyát bukott, bár tudott volna nagyobbat is. Ez a műfiatalkodás nem hozott sokat a konyhára. A turulpárt meg egy "kissé" elbízta magát. Én elképzelhetőnek tartottam ugyan, hogy akár befuthat a 2. helyre, de (szerencsére) csak a dobogó 3. fokára állt fel. Hozzá kell tenni, hogy nem maradt le sokkal. Sokak meglepetésére viszont parlamentbe jutott az LMP is. Az előrejelzések szerint 6% alatt kellett volna teljesítenie, de nem hallgatott rájuk és túlszárnyalta, sőt 7% fölé ment. Én örülök neki. Remélem lesz pár jó kezdeményezésük. Az esemény legnagyobb vesztese az MDF. Én sajnálom őket. Ott azért tényleg volt olyan ember, aki ért ehhez az egészhez. De talán nem kellett volna prosti módjára összefeküdnie az szabad demokratákkal. Az egy halva született ötlet volt. Többet ártottak vele maguknak mint amennyi hasznot hozott az biztos. Én nem tudom komolyan mit gondoltak. Dávid meg ezegyszer nem bírt Góliáttal és szégyenében - Gyurcsány Ferenccel ellentétben - kérés nélkül lemondott. Ez azért fura lesz. Az ő arca valahogy összenőtt az évek alatt ezzel a párttal... Na fel a fejjel! Majd csak megleszünk nélküle valahogy.

Szólnom kell még a szavazást övező botrányról. Gondolom mindenki hallotta, hogy ezúttal kicsit később tudták lezárni a szavazást és emiatt néhányan felkapták a vizet. Leghevesebben ki más mint a Fidesz... Bocsánat, hogy ezt mondom, de a kurva anyjukat már ezeknek! Elképesztően képmutató banda. Azt merik követelni, hogy az Országos Választási Bizottság elnöke mondjon le a szavazáskor felmerülő problémák miatt. Ez röhejes. Egyrészt szerintem ez nem volt egy akkora dolog, ami miatt bárkinek is le kéne mondania. Másrészt bele kéne gondolni előbb, hogy miért is alakult ki ez a helyzet. Nos, nem más miatt mint, hogy egyes szavazóhelyeket összevontak (elvileg a csalások kiküszöbölésére), ergo kevesebb hely maradt ugyanannyi voksolóra. És ez az egész nem más javaslatára történt, mint a kedves és fedhetetlen Fidesz... Nekem nagyon úgy tűnik, hogy ha felelősöket akarnánk keresni, akkor nem biztos, hogy az OVB-nél kéne kezdeni. Amúgy meg nem is ezzel kéne foglalkozni, hanem végre már tényleg az ország rendbe rakásával. Annyira fidesz ez a helyzet... Ezen én tényleg csak nevetni tudok már.

Annak ellenére, hogy most sem dícsértem meg a Fideszt, én nagyon bízom bennük. Szeretném azt hinni, hogy megérdemelték ezt a nagy bizalmat, amit a néptől kaptak. Viszont ez csak a jövőbeni tetteikből fog kiderülni. Eddig nagy pofájuk volt, most "itt az idő" bizonyítani. Azonban nem szeretnék álomvilágban élni. Őszintén szólva én arra számítok, hogy még vagy jó pár hónapig - jó szokásukhoz híven - azzal fognak takarózni, hogy mekkora szart hagyott maga után az MSZP kormány és hogy ők ezt nem is gondolták. (Persze...) Ez egy darabig be is jöhet nekik, de ha sürgősen nem kezdik el azon törni a fejüket, hogy csináljanak valami értelmeset és hasznosat, akkor ezt is meg fogja elégelni a nép és megint csak oda lyukadunk ki, hogy továbbra is "lendületben az ország"... hátrafelé. De adja az ég, hogy ne legyen igazam.

Most egy nappal a szavazás előtt beköszöntött a kampánycsend. Szóval a választásról én sem fogok hosszasan beszélni. Már megtettem itt. A Wikipédia szerint: "A kampánycsend gyakorlati haszna, hogy a szavazók befolyásolása ne történhessen meg közvetlenül a szavazás előtt. A rendelkezés erkölcsi szándéka, hogy amikor a választópolgár a szavazatát leadja, már biztos, korábban kialakult preferenciákkal rendelkezzen, így képviselve szavazatával egy felelős döntést." Hát igen. Valami ilyesmi. Valójában nem is értem azokat, akik megszegve a törvényt még az utolsó pillanatban is képesek kampányolni. Komolyan azt hiszik, hogy azzal elérnek valamit (a büntetésen kívül)? Tegyük fel, hogy néhány gyenge jellemű szavazót még megfognak, de azzal már nagyon nem valószínű, hogy sokat segítettek magukon, ill. a pártjukon. Lehet arra számítanak, hogy az emberek azt fogják gondolni, hogy: "Nézzétek! Miattunk még képesek a szabályokat is megszegni. Ez nem semmi! Szavazzunk rá!" Hát én kurvára nem ezt gondolom. Na de nem is ezzel kell foglalkozni, hanem azzal, hogy eldöntsük melyiknek hisszük el jobban, hogy anyánkból hajadont csinál...

Én már döntöttem, szóval a kampánycsendben nem is ezzel foglalkozom. Mostanában elég sokat volt a gitár a kezemben és rájöttem, hogy bizony hiányzik a csoportos zenélés. Szóval azon töröm a fejem, hogy bandát kéne alapítani. Ez itt most a reklám helye: ha a kedves olvasók között van olyan, aki játszik basszusgitáron, dobon vagy esetleg énekel és szívesen csinálna egy zenekart alapvetően rock zenei stílusban, az bátran jelentkezzen itt a kommenteknél, vagy az e-mail címemen (adambarsi@citromail.hu). A részletekben később megállapodunk, ill. egyeztetünk.

Néha eszembe jut egykori gimnáziumi bandám (The Jet Sam), aminek olyan érdekes vége lett részemről. Gondoltam mondjuk, hogy nem tart majd örökké a tagságom, de azt hittem valamivel tovább. Azonban az emberek változnak és mondhatni kinőttük egymást a bandával. Azt az egyet bánom benne, hogy ezzel a szakítással gyakorlatilag félbe maradt a zenei pályafutásom. Azóta nem volt semmi komoly próbálkozás. Mindig csak kezdemények, amik nem jutottak sehová. Pedig fénykoromban elég jól ment ez az ipar. És azóta már lámpalázam sincs. Vicces, de eltűnt. Nem gond ha ki kell állnom valaki(k) elé. Ennek örülök és csak növeli az elhatározást bennem, hogy komolyabban zenélni akarok. Jó volt tartozni egy ilyen kis közösségbe és azt csinálni, amit mindannyian szeretünk. Ez persze együtt járt néhány más dologgal is: valamelyest bekerültünk a köztudatba és népszerűek lettünk. Nem volt sok fellépésünk, de amikor volt azt mindig megbecsültük. Persze volt egy csomó problémánk (az egyik legnagyobb, hogy olyat játszunk, ami mindannyiunknak tetszik), de jó volt. Zenei mentorunkat mondjuk néha szerettük volna elküldeni a francba, hogy ne basztasson már annyit minket, megy magunktól is a dolog. De mindenképp nagyon nagy köszönettel tartozunk neki. Nélküle nem valósulhatott volna meg még az sem, hogy én gitározzak valaha az életben. Szóval kösz mester! :D Ezen kívül több haverja is lett az embernek, ami tetszett. Valamint az ellenkező nemet is könnyebben lehetett hódítani ezzel a tevékenységgel. (:P) No de ennek már több mint másfél éve vége és azóta nem vagyok menő. Most talán, hogy újra eldöntöttem akarok így komolyabban kedvtelésből zenélni, ismét lehet ilyenekben részem. Jó lenne...

Végül íme két szám, amiket ezekben a megboldogult időkben nagy sikerrel játszottunk:

Elég sok visszajelzést kaptam mostanában, hogy olvassák a blogom és jónak tartják. Ennek én - minek is tagadjam - szívből örülök. :) Ezek szerint az elején felmerült kétségekkel nyugodtan leszámolhatok és kijelenthetem: megéri folytatni. Egyre több kommentet írtok, ami nagyon jó, mert szeretem a vélemény cserét. Elvégre részint ezért indítottam a blogot.

Sokat gondolkodtam, hogy a mai bejegyzésbe mit is írjak. Rájöttem azonban, hogy sokkal könnyebb írni, ha csak úgy jön a téma. Szóval a mostani szimplán egy elmélkedés lesz. Témám egy örök kérdés: az élet értelme. Lehet kemény fába vágom ezzel a fejszém, de ez az én blogom és lesz ami lesz, én leírom mit gondolok erről.

Szóval az élet érteme. Vajon mi is lehet az? A legtöbb ember szerint a boldogság keresése és - egy kis szerencsével - a megtalálása. Madách szerint viszont a küzdés. Hmm... Ez a két nézőpont elsőre nem nagyon egyeztethető össze. Normális ember valószínűleg az első verziót jelölné meg helyes válaszként. Nos, lehet viccesnek tűnik, de én - bár nem teljesen ebben a formában - inkább Madách-csal értek egyet. Nyilván nem vagyok normális ember. Ezen nem lepődnék meg. Én abból indulok ki, hogy az embernek, mint teremtett lénynek nem ez az alap állapota, hogy itt legyen a Földön. Szerintem az emberek valójában egy sokkal magasabb létformában élnek. A kérdés ugyebár, hogy akkor mit keresünk mégis itt? Ez nagyon egyszerű: az ember valamikor a múltban hibázott, amivel letaszította magát eredeti helyéről és ezen a helyen (a Földön) esélyt kapott a javulásra/fejlődésre. Ezt egyesek ügyesen és helyesen ki is használják, mások viszont még tovább rontanak az amúgy sem rózsás helyzetükön. A javulás viszont nem megy olyan könnyen. Rengeteg próbát kell kiállni és még több feladatot elvégezni. Ezek elég megeröltetőek. Biztosan mindenki tapasztalja ezt a saját életében. Azonban felmerül még egy kérdés: honnan tudjuk, hogy jó irányban haladunk-e a fejlődésben? Onnan, hogy vannak pozitív visszacsatolások, amiket belül érzünk. Első lépésként mindenkinek azt ajánlom, hogy próbálja meg a magáévá tenni azt a gondolatot, amivel én kezdtem, vagyis hogy itt most ez nem az igazi valóm és hogy ez a földi életem csak egy átmeneti állapot. Aki ezt eléri, annak máris sokkal könnyebb elviselni az életben ezután rá váró dolgokat. Tudom ez nem könnyű, mert rengeten gondolják, hogy csak ez az egy életük van. Ezzel a felfogással együtt jár, hogy a lélekben és szeretetben való fejlődés kerül előtérbe, mivel ez az egy út vezet a célhoz. Valamint felhagyunk az itteni javak halmozásával. Nincs rá szükség, mert azt senki sem viszi magával a halál után.

A mondottak ellenére nem állítom, hogy nem szabad keresni a boldogságot. Törekedni szabad rá. Sőt, én azt mondom, hogy valamilyen szinten kell is, hogy boldog legyen az ember, de szerintem akkor sem ez az (itteni) élet értelme, hanem a belső, lelki fejlődés és közvetve - ahogy Madách tartja - a küzdés. A végcél tulajdonképpen mégis csak a boldogság a szeretetben való kiteljesedés által, de nem itt.

P.S.: Mindenkinek ajánlom, hogy olvassa újra Madách művét (Az ember tragédiája), mert szerintem abban az életkorban, amikor az kötelező olvasmány, még tuti, hogy nem sokan értették meg mit akar mondani. Ezen felül, aki vevő az elvontabb angol humorra, az nézze meg a Monty Python társulat Az élet értelme című filmjét. (Ez adta a bejegyzés címét.) Lehet, hogy tanulságosak lesznek...

Most, hogy túl vagyunk rajta, ideje szólnom erről is. Hát az idei Húsvétot az "elmegy" kategóriába rakom. Nem voltam sok helyen, de mindenhol nagy sikert arattam. Ennek oka, hogy egy pár éve bevezettem azt a szokást, hogy gitárral megyek locsolkodni. Nem vagyok profi a dologban, de tudok pengetni és még talán a hangom is a hallgatható tartományba esik. Ezt annyival dobom fel, hogy előveszek egy ismertebb számot és annak dallamára írok egy Húsvét-közeli szöveget. Idén Kispál és a Borz Ha az életben c. népszerű dalát használtam fel. ("Ha eljön Húsvét másnapja..." címet adtam az én verziómnak.) Nos, ahhoz képest, hogy gyakorlatilag éjfélkor kezdtem hozzá és 8-kor már keltem nem lett olyan rossz, de ha több időt szántam volna rá még jobb is lehetett volna. Főleg, hogy begyakorlásra egyáltalán nem maradt idő. Ennek ellenére sok dícséretet kaptam és ezt köszömön szépen. :) Természetesen, ha már a kezemben volt a hangszer, egyértelmű volt - mind a közönség számára mind számomra -, hogy játszok még egy s mást. Főleg angolnyelvű volt a repertoár, de ez senkit sem zavart. Szóval ez a része príma volt, de valahogy most nem voltam húsvéti hangulatban. Valamelyest ennek is megvan az oka, de ez most nem lényeg.

Úgy általában van egy pár észrevételem a Húsvéttal kapcsolatban:

1. Ahhoz képest, hogy elvileg egy vallási hátterű ünnep, nem sok szó van mostanság Jézusról meg arról ami vele történt.

2. Elszörnyedve nézem, hogy a nők mennyire a hátuk közepére se kívánják már ezt az egészet.

3. Az egyik legnagyobb hülyeségnek tartom, hogy szinte mindenhol pénzt adnak a locsolkodóknak.

A legnagyobb baj, hogy kiveszett ebből az ünnepből a vallási tartalom. Sok ember szerintem azt se tudja, hogy miért indul el évente egyszer erre a körútra. Kb. azt gondolhatják, hogy: "Há' bele van írva a naptárba pirossa' úgy hogy mönni köll..." Szörnyű, hogy mivé vált ez az ünnep... Sokaknak nem más, mit egy szesztúra. Ez szerintem undorító. Ledegradálja az ünnep jeletőségét teljesen. Ha én részegen állítanék be valahova, hogy "na szasz, jöttem locsókodni"... hát nekem leégne a pofámról a bőr. (Másnap.) A másik baj, hogy a nők már nem igazán igénylik a Húsvétot. Szerintem pont azért, mert nem látnak már ők se mögötte normális tartalmat csak azt, hogy ezek a balfasz férfiak idejönnek, szar verset modanak, leöntenek valami büdös vízzel aztán meg kiisznak a vagyonomból. Így nekem se kéne a locsolás. A harmadik meg ez a pénzes dolog. Ez is csak ront az ünnepen valójában. Legalább is a kis gyerekeknek - tapasztalatból modom - ennyi marad meg a Húsvétból: "Te hány forintot gyűjtöttél?" És ezen versenyeznek a suliban. A csóróbja irigykedik, a kulákok meg hencegnek a tetejébe. Ezért valóban megéri pénzt adni... Marhaság.

Én egyébként nagyon szeretem a Húsvétot. Arra használom, hogy egy évben egyszer elmegyek a nagyon kedves női ismerőseimhez és beszélgetünk egy jót. Szórakoztatom őket és ők ámulnak. Beszélünk rólam és róluk. Megkóstolom mit sütöttek, megdicsérem és jól érezzük magunkat. Nem tukmálom magam és ha látom, hogy teher vagyok, akkor emelem kalapom és tovább állok.

Szerintem mindenkinek érdemes lenne végig gondolni, hogy tisztában van-e ezzel az ünneppel. Illene. Na de mit is vár az ember egy elvtelen, hitét vesztett, értékválságban lévő társadalomtól...

Ebben a témában még nem publikáltam, de ha erre várt valaki, akkor örülhet, mert ennek is eljött az ideje. :) Most arról fogok írni, hogy szerintem hogyan érdemes „választani”:

Mostanság az emberek között gyakorta képezi beszéd tárgyát a közelgő parlamenti választás. Ez jó, mert kiemelt fontosságú, hogy foglalkozzunk vele. Legalább is ez lenne a helyes, hogy így gondoljuk. De mégis akadnak olyanok – még az ismerőseim között is –, akik azt mondják, hogy ők nem értenek a politikához és nem is érdekli őket. Ez szerintem a lehető legrosszabb hozzáállás.

1. Én sem értek a politikához mégis beszélek róla (és lám még blog bejegyzést is írok vele kapcsolatban). Szerintem kevesen is vannak, akik azt merik állítani, hogy értenek hozzá. (Ők általában tanulták a dolgot).

2. A politika mégiscsak közügy. Ebből kifolyólag egy egészséges felfogású, valamilyen szinten művelt honpolgár nem teheti meg azt, hogy nem foglalkozik vele. Nem azt mondom, hogy akkor uccu alapítson mindenki pártot, de legalább magában gondolkodjon a politika címszó alatt tárgyalt dolgokról. Azok őt is érintik. Még ha nem is vesz róluk tudomást.

Mindezekből kifolyólag egy választókorú ember nem teheti meg azt, hogy nem megy el szavazni. Illetve megteheti, de azzal gyakorlatilag a saját fejére szart. Az meg hát… ha jobban belegondolunk elég kellemetlen. De pont ez az! Sokan nem is gondolnak bele. Szavazni azért kell elmenni, mert egy átlagos felnőtt embernek (aki nem parlamenti képviselő) tulajdonképpen 4 évente ez az egy lehetősége van, hogy beleszóljon abba, hogy mi történjen a feje fölött. Nem tudom ki hogy van vele, de én nem szívesen puskáznám el ezt az esély csak azért, mert mondjuk nincs kedvem felkelni (egész nap) vagy éppen valami huszadrendű más dolgom van.

Ha végre ezek után rászánja magát az ember, hogy elmegy leadni a voksát, mert úgy is arrafelé van dolga, akkor már csak azt kell útközben kitalálni, hogy hova húzza be az X-et. Nos, ez a látszattal ellentétben elég komoly döntés. Az ember szerintem felelősséggel tartozik a szavazatáért, még ha névtelen is. (Ha más nem a saját lelkének.) Éppen ezért bölcsen kell mérlegelni, megfelelő elvek/érvek alapján. Általános hiba, hogy az emberek többsége arcokra szavaz. Ez azért nem előnyös, mert például egy mosolyt nehezen lehet számon kérni, plusz a választás maga arról szól, hogy – a jobb élet reményében – elmegyünk szavazni azokra az emberekre, akik nekünk szimpatikus intézkedések véghezvitelét ígérik. Ha nem vagyunk tisztában vele, sőt fogalmunk sincs arról, hogy egy párt vagy egy képviselő-jelölt mit szándékozik véghezvinni, akkor könnyen szavazhatunk bizalmat egy olyan embernek, akiről később kiderül, hogy nem annyira azt csinálja, mint amire mi számítottunk. Rosszabb esetben ez még káros is lehet nekünk. Ennek kivédésére nem kell mást tennünk, mint tájékozódni. Legeredményesebb módja, ha elolvassuk az egyes pártok programját.

Parlamentbejutásra esélyes pártok programjai (ABC sorrendben):

FIDESZ-KDNP program2010.fidesz.hu/

Jobbik jobbik.hu/sites/jobbik.hu/down/Jobbik-program2010OGY.pdf

LMP lehetmas.hu/upload/9/9/201003/LMP_Program_2010_1.pdf

MDF mdf.hu/media/statikuskepek/mdf_valasztasi_program_2010.pdf

MSZP mszp.hu/public/downloads/pdf/mszpprogram.pdf

Szóval a lényeg az, hogy mindenki arra szavaz, akire akar. Sőt! Szavazzon is arra, akire akar. De mindenképp tudja megindokolni, hogy miért lett az a választása, aki. És ez a indoklás legyen ésszerű. Engedjétek meg, hogy idézzek egyik kedvenc (már sajnos megboldogul) humoristámtól: "Volt olyan képviselő, aki ész érveket hozott fel és volt olyan, aki politikait... Amíg ez a kettő nem egy, addig ez nem olyan nagyon jó." :) Hát ez ennyi. Mindenkit ez vezéreljen, ne az, hogy ki mond népszerűbbeket, meg hogy melyik párt hol hibázott a múltban. Ezeket is persze valamilyen szinten figyelembe kell venni, de egyrészt közel sem biztos, hogy anno  az az adott dolog egy másik párttal jobban alakult volna, másrészt meg az a fontosabb jelenleg, hogy a dolgok javítása érdekében mit szeretnének elérni az egyes jelöltek. Ez pedig a programokban van egyértelműen (már ahol) leírva és azt kell mérlegelni, hogy egyetértünk-e vele, avagy nem.

Na akkor kb. egy hét múlva remélem mindenki lelkiismeretének megfelelően dönt és elmegy szavazni. Jó lenne.

P.S.: Ja és hallgassatok/nézzetek Hofit! Megéri. Meglepően aktuális még mindig.

Fura egy szak ez a földrajz... Én már majdnem egy éve járok rá - minorosként -, de úgy érzem ez sosem lesz igazán az én világom. Nagyon különbözik az általam megszokott bölcsész légkörtől. Az az igazság, hogy ez az egész több sebből vérzik.

Ezen a szakon ill. karon azt tapasztaltam, hogy egyfajta tömegképzés folyik. Ez nem is meglepő, mert a médiából is egyre csak azt hallani, hogy a természettudományos szakok vannak előnyben részesítve (nagyobb keretlétszám, alacsonyabb ponthatárok), mivel a piacon állítólag ezeket keresik jobban. Ez még rendben is lenne, csakhogy ezek a manuális intézkedések előre nem látott következményekkel járnak: hülyéket képeznek és sokat. Ezen a szakon az előadások mellett a gyakorlatok dominálnak, amiket jóval kisebb létszámban tartanak mint egy előadás, de így is vagyunk egy órán kb. 40-en. Ez szerintem sok és össze sem lehet hasonlítani a BTK-s szemináriumokkal... Hírül sem ad olyan képzést mint például egy történelem szak.

Van egy anekdota, miszerint a MOL, amely elég súlyos pénzekkel támogatja a geológus képzést itt Szegeden, igen csak meglepődött az első frissen nála kezdő munkaerőn, mivel nem igen értettek a szakmájukhoz. A MOL persze nem hülye és gyorsan szólt a tanszékvezetőnek, hogy egy kis minőséget várnának el a pénzükért és ha azt nem kapják meg, akkor volt pénz, nincs pénz. Így hát azóta igencsak meg kell szenvedni a földtan vizsgán (amit én is tapasztaltam) és sokan el is véreznek. Nem győzik kihasználni a pótvizsgákat.

A másik, amit bizonyos embereknél észrevettem az a messianizmus. Egy félévig volt például földtanom, ahol a tanár igen csak felmagasztalta a geológusokat, a földrajzosokat meg lenézte. Állította, hogy nem olyan soká majd a geológusok olyan dolgokat fognak kitalálni - például a légszennyezéssel kapcsolatban -, ami megmenti a Földet, meg még egy csomó dolgot, ami miatt hű de jó lesz nekünk. Én azért ezt nem így gondolom. Erőlködhetnek itt a geológusok, de előbb az emberiségnek kéne egy teljes szemléletet váltania. Amíg ez nem lesz meg, addig szerintem itt maximum csak toldani-foldani lehet a rendszert. Enélkül viszont határos időn belül összeomlik.

Nagyon kellemetlennek érzem továbbá, hogy nagy ívben leszarják a minorosokat. Ugyanaz a bánásmód. A legtöbb órán úgy veszik, hogy oda csak főszakosok járnak. Azon sem lepődnék meg, ha néhányan még a minorról, mint fogalomról se hallottak volna ott. Én nem tudom hogy van ez, de töri szakon mintha más lenne az eljárás. Makk Feri például plusz pontot írat rá a minorosok vizsgájára...

Végül azt is meg kell említenem, hogy szerintem sok olyan embert vesznek fel manapság az egyetemre - pont a fentebb említett intézkedések miatt -, akik valójában nem oda valók. És a TTK-n van szerintem ilyenekből a legtöbb. Sajnos. Pedig pont ezt a kart tekintik szűken véve az igazi tudomány fellegvárának. Hmm... Biztos így van ez?

Nagyon belejöttem ebbe a blogírásba. Nem tervezem valójában, hogy ilyen sűrűn írok, de jelen témának most van aktualitása plusz ilyenkor hétvégén mégiscsak jobban ráér az ember.

Vasárnap dél körül mit is csinálhat az ember ha még nincs kész az ebéd, minthogy kapcsolgatja a TV-t és válogat a szarabbnál-szarabb műsorok és reklámok között. Én sem tettem másképp, de ezuttal egy érdekes csatorna érdekes műsorára bukkantam. Nevezetesen a Magyar ATV Vidám Vasárnapjára. Ha nem ismerné valaki, akkor elmondom, hogy ez arról szól, hogy egy manus, aki nagyon okosnak gondolja magát, osztja az észt a hitről, Istenről meg ehhez hasonlókról. (Frappánsan Hit Gyülekezeté-nek hívják magukat...) Nos ezzel még alapjáraton nem is lenne baj (leszámítva azt a részt amikor énekelnek és zenélnek, mert az egyszerűen nevetséges), de ahogy néztem egyre inkább az jött le, hogy ez nem más mint egy hatalmas nagy "agymosoda". A fickó órákon keresztül nyomja a rizsát, ami meggyőződésem szerint tele van tévtanokkal. Ennél már az is jobb, ha valaki a vallási igényét a katolikus egyházzal elégíti ki, bár én úgy gondolom nem az a legtökéletesebb út. A mostani műsorban egyébként Jeruzsálemről volt szó és azt hangsúlyozta a szónok, hogy az egy kiválasztott hely és csak ott lehet igazán tisztelni az urat. Nos, azt én sem tagadom, hogy Jeruzsálem fontos földrajzi hely volt a történelemben és még ma is az. De akkor ő most azt mondja ezzel, hogy mindannyian tóduljunk oda, ha jót akarunk magunknak? Ha van Isten - márpedig szerintem van - nem hiszem, hogy ilyen dolgokat tartana lényegesnek, sőt ha így lenne a világ más részeinek emberei igen nagy hátrányból indulnának. Én úgy gondolom a zsidó nép kiválasztottsága csak abban nyilvánul meg, hogy azt a nagy "felemelési munkálatot", ami az egész emberiséget érinti el kellett kezdeni valahol, de ezek a kezdeményezések kis időbeli elcsúszással máshol is megjelentek (lásd: az araboknál Mohamed). Jézus Krisztus pedig szerintem többek között pontosan azért jött el, hogy ezt a tévképzetet is eltörölje és azt mondja, hogy nincs itt szó semmiféle kiválaszottségról, nektek mindenkit szeretnetek kéne, ne törődjetek azzal, hogy a másik ki fia-borja, melyik nép tagja.

 (Csak hogy mindenki tudja kiről/miről van szó.)

Egyébként a Hit Gyülekezetével kapcsolatban személyes tapasztalatom is van. Valamelyik nyáron öcsémmel sétáltunk napfényes Szeged városunk Tisza Lajos körútján mint két tisztességes honpolgár. Egyszercsak egy nálam egy fejjel magasabb rapper fazon megállított és feltett szándéka volt, hogy megmenti a lelkemet. Nos, én először csak néztem ki a fejemből és nem tudtam mit tegyek, de úgy döntöttem talán nem lesz ez olyan hosszú, meghallgatom. Hát nem így lett. Vagy negyedóráig nyomta nekem a showder-t, melyben mesélt Istenről meg a Bibliáról és hogy az ő életét is a Hit Gyülekezete mentette meg, mert rapper kultúrából jön és bizony drogozott is. Mondtam neki, hogy ez nagyszerű, de már 5 perce lejárt a parkolójegyem szóval mennék ha nem bánná. Bizony bánta és nem is engedett, hanem rám mordult és azt mondta, hogy most fontosabb megmenteni a lelkemet; ha megbüntetnek jöjjek vissza ide és ő majd kifizeti. Mit volt mit tenni, maradtam még picit. Kánonban elmondatott velünk egy imát és végül adott egy névjegykártyát. Pluszban még közölte, hogy a Deák Ferenc Gimnáziumban - egykori szeretett iskolámban - szombatonként gyűlést szoktak tartani, menjek el. Na akkor már nagyon csúnyán néztem rá és leszartam mit akar még; köszöntem és eljöttem. Ideges lettem és haragudtam magamra, hogy minek álltam én meg neki. Csórikám többet tanulhatott volna tőlem, mint én tőle. (Rögtön hozzáteszem semmi újat nem todott mondani számomra.) Szerencsére nem büntettek meg, de azért a kocsiban káromkodtam egy sort. A vicc kedvéért elgurultam autóval arra, hogy megnézzem tényleg állta-e a szavát... Nos, elég ha annyit mondok, hogy egy peches napon saját zsebemből lettem volna rövidebb pár ezer forinttal.

Összegezve azt tudom mondani, hogy kb. ezek a Hit Gyülekezete típusú emberek lehetnek azok, akikre azt mondták a Bibliában, hogy hamis próféták. Én azt ajánlom, hogy: "Kételkedjetek! Mert ha mindent elhisztek, amit nektek mondanak, akkor nem Isten bárányai lesztek, hanem birkák..."

Végezetül egy nagyon idevágó videóklipp (figyeljetek a szövegre!):

Üdvözlet ismét! Az már igen jó jelnek tekinthető, hogy eljutottam a második bejegyzésig. Úgy tűnik megmarad a blog.

Most muszáj vagyok, hogy arról írjak, ami tulajdonképpen meghatározta az elmúlt másfél hónapomat. Ez egy kicsit sem vidám dolog és akik közelebbről ismernek azok látták is ezt rajtam. Igencsak megviselt testileg és főleg lelkileg. Részben ez az esemény váltotta ki, hogy ez a blog létrejött. Ez a történet nem szól másról, minthogy szakítottam életem nagy szerelmével. Nem szeretnék a részletekbe belemenni, mert nem az a lényeg, hanem a dolog tanulsága. A lényeg az, hogy másfél hónapig tépelődtem, szenvedtem és majdnem teljesen kikészültem, mert nagyon szerettem volna visszakapni. Igazából a végén már nem érdekelt, hogy velem mi lesz, hanem csak az, hogy legalább a választottamnak jó legyen. De sajnos neki sem lett jobb, mert bűntudata volt és próbálta elérni, hogy utáljam meg őt és hogy ezzel együtt felejtsem el, segítve a továbblépésem. Nem jött be, mert én ahhoz túlságosan szeretem őt mint ember, mintsem el tudná űzni a gondolatát a fejemből. Most másfél hónap szerencsétlenkedés után úgy tűnik dűlőre jutottunk egymással és én ennek felettébb örülök. Főleg annak, hogy nagyon jóban vagyunk továbbra is. Ha egy másfajta minőségben is, de mindenképp nagyon sokat jelent ő a számomra.

Utólag szemlélve a dolgot egyrészt nagyon bánt, hogy szeretetből ugyan, de bántottam azt, akit szeretek és többször összevesztem vele gyakorlatilag a semmin. Tényleg nagyon sajnálom, mert abszolút nem ezt akartam. Másrészt szánalmasnak is tartom ezt az egészet, ami lejátszódott ebben az időszakban. Hamarabb fel kellett volna ismernem a helyes utat, de a remény ott volt a zsebemben és elhomályosította a látásom. De talán ezt is meg kellett élnünk, mint ahogy az ezt megelőző bolgod két évet. Most már kíváncsian várom mit hoz a jövő...

Végül egy valamennyire ideillő dal az egyik kedvenc együttesemtől:

Hosszas töprengés után úgy tűnik végre belevágok ebbe is. Remélem van értelme. Első posztnak nem szántam sokat, de azért szólok pár szót.

Kérdezgettem ismerőseimet, hogy szerintük a blogírás jó dolog-e. Nos, jött válasz ilyen is, olyan is. Egyesek azt mondták nyugodtan írjak, mert véleménye mindenkinek van a dolgokról és ezt miért ne oszthatná meg szélesebb közönségben. Mások azt mondták írhatok ha gondolom, de szerintük a blog olyanoknak való, akik nem tudják megbeszélni a dolgaikat másokkal, mert mondjuk nincsenek barátaik. Én ezek után úgy gondoltam mégis adok esélyt ennek a dolognak, mert ha nem jön be még mindig abba hagyhatom. Szerintem fontos, hogy esélyt adjunk a dolgoknak, még akkor is, ha félünk a harmadfokú égési sérülésektől. Annyi biztos, - ahogy szokták mondani - "most ugrik a majom a vízbe."

Nos, hirtelen ezt szántam első bejegyzésnek. Igyekszem majd rendszeresen irogatni és próbálok bizonyos témákban aktuális lenni, de biztosan lesznek örök kérdések is. Szóval fogyasszátok egészséggel az elkövetkezendőket! :)

Maradok tisztelettel: B. Ádám