Éljen május elseje!

Címkék: ünnep elmélkedés sztorizás

2010.05.01. 21:01

Ma éppen 120 éve ünnepeljük a munkát. Ilyenkor szokták elsütni azt a viccet, hogy: "Nem tudom ki találta fel a munkát, de a többi ember miért nem verte rögtön agyon?" A legtöbben azt hiszik, hogy ez az ünnep a kommunizmusból ered, de ez téves. Valójában a "mocskos" kapitalistáknál indult a dolog és a dátum is az USA-hoz köthető, ahol ezen a napon érték el sztrájkkal a 8 órás munkanapot. A kommunizmusban a munkásosztály preferálása nyomán ez az ünnep igencsak felerősödött és divat lett napjainkig tartóan a majális.

 

Idén is volt és ezt ezuttal széphazámban, Ásotthalmon töltöttem. Az az igazság, hogy elég béna volt. Most még a nagy hagyománnyal rendelkező és tömegeket mozgósító roncs-derby is elmaradt. Nem vállalta senki se a megszervezését, mert az előzőn az egyik versenygép kisodródva nekiment egy a pálya szélén parkoló normális autónak és peres ügy lett belőle. Meg is látszott, hogy nem volt. Negyed annyi ember volt csak kint és volt hajlandó nézni a gyér műsort. Én is tulajdonképpen hívásra mentem, mivel többen azt hiszik, hogy tudok gitározni és arra gondoltak, hogy feldobhatnám a fiatalság hangulatát egy kis élőzenével. Én meg úgy voltam vele, hogy miért ne? Fél 10-re ígértem a megjelenésem, de "javíthatatlanságom" miatt fél 12 lett belőle. Miután odaértem beszélgettem a barátokkal, ismerősökkel és vártam, hogy az úszógumis-hastáncosnők ráhagyják a csípőrázást. Sajnos ez nem volt olyan egyszerű, mert egyszer lemez fennakadás miatt újra kellett kezdeniük. :) Azért a látvány valamennyire vicces volt. Ezután unalmas eredményhirdetés következett a korábbi versenyekről. Egy-két versenyszám elég gagyira sikeredett, de családos embereknek lehet, hogy jó volt. Mindeközben én nem győztem magamról hajtani a kurva idegesítő kislegyeket, mert a pénz híjján nem lelégyírtózott erdőben lett megrendezve az esemény. A kis rohadékok még csíptek is... Miután vége lett a színpadi résznek, hosszú semmittevés következett. Vártuk, hogy kész legyen a pörkölt, beszélgettünk és hajtottuk a legyeket. Én gitároztam volna már ekkor is, de délután 2 óráig szólnia kellett a közmuzsikának is a hangszóróból a plebs szórakoztatására, így vártam még, mert nem hallatszottam volna rendesen meg amúgy is zavaró lett volna. Időközben kész lett a pörkölt - amit egyébként szintén megversenyeztettek -, és végre elkezdtünk enni. A kaja elég finom volt. Az én szám ízének kissé erős volt, de jót ettem belőle. A zabálás után közkívánatra elővettem a hangszert és a kottákat, hogy csináljak egy kis hangzavart. Nem volt az igazi, mert volt pár szám, amit ugyan kinyomtattam magamnak, de nem ismertem jól őket. De nem búsulok, mert bízom benne, hogy egyszer majd megtanulok gitározni. Ami miatt szomorú vagyok az csak az, hogy a szerelmem nem tudott ott lenni velem. :(

Az egész esemény kapcsán megfigyelhető volt, hogy kis községünk éppen leszálló ágban van. Elég kicsi az érdeklődés a helyi dolgok iránt és sokakat igazából nem is érdekel, hogy mi folyik a településen. Bevallom sokáig én is ilyen voltam (néhány dologban még talán most is). Volt olyan periódusom, amikor gyakorlatilag csak aludni jártam haza. És ezt látom sok helyi emberen is, hogy ők csak ott laknak, de nem ott élnek. Ezt az is alátámasztja, amit reggelenként tapasztalok: a fél falu gyakorlatilag elbuszozik a városba. Az emberek nagy részének Szegeden vagy Mórahalmon van munkája, a diákok többsége Szegeden tanul, a nyugdíjjasok meg mennek - leginkább hasztalanul - szintén Szegedre a szakorvosokhoz. Mondjuk nem vagyok meggyőződve róla teljesen, hogy utóbbiak egy része nem-e csak utazgat, ha már ráér és ingyen van...

Szóval hőn szeretett lakhelyem az urbanizáció azon szakaszában van, amikor rossz neki. Lassan elnéptelenedik, mert nincs ott semmi különös, ami maradásra bírja az embereket. Aki jobban akar élni, annak elég csak a 10 km-re lévő szomszédos településre, Mórahalomra költöznie, mivel az a kistérség (Homokhát) központja. (Nem mellékes, hogy Mórahalom polgármestere, a fideszes Nógrádi Zoli lett szavazókörzetünk országgyűlési képviselője.) De ha igazán nagyot akar előre lépni az ember, akkor kicsit távolabb (32 km) a régió központjába, Szegedre kell mennie. Jelenleg a környéken ezeken a helyeken megy jól a szekér és az a szomorú, hogy ez még egy ilyen eseményen is nagyon jól meglátszik, mint május 1-je.


A bejegyzés trackback címe:

https://adamsmind.blog.hu/api/trackback/id/tr491967281

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szs 2010.05.02. 09:36:23

hat igen, ismerosek a dolgok... sajnos... olyannyira, hogy szamomra se a kedvenc lakhelyeim koze tartozik, megha szeretem is a falusi eletet, de kihalt es begyepesedett az egesz... s ezt nem megvetessel, inkabb csak szomoruan mondom, az a jo, hogy legalabb van egy ket jofej akikert erdemes megis Asottra ellatogatni! :-) meg persze az erdeje sem eldobni valo...
süti beállítások módosítása