Üdvözlet ismét! Az már igen jó jelnek tekinthető, hogy eljutottam a második bejegyzésig. Úgy tűnik megmarad a blog.
Most muszáj vagyok, hogy arról írjak, ami tulajdonképpen meghatározta az elmúlt másfél hónapomat. Ez egy kicsit sem vidám dolog és akik közelebbről ismernek azok látták is ezt rajtam. Igencsak megviselt testileg és főleg lelkileg. Részben ez az esemény váltotta ki, hogy ez a blog létrejött. Ez a történet nem szól másról, minthogy szakítottam életem nagy szerelmével. Nem szeretnék a részletekbe belemenni, mert nem az a lényeg, hanem a dolog tanulsága. A lényeg az, hogy másfél hónapig tépelődtem, szenvedtem és majdnem teljesen kikészültem, mert nagyon szerettem volna visszakapni. Igazából a végén már nem érdekelt, hogy velem mi lesz, hanem csak az, hogy legalább a választottamnak jó legyen. De sajnos neki sem lett jobb, mert bűntudata volt és próbálta elérni, hogy utáljam meg őt és hogy ezzel együtt felejtsem el, segítve a továbblépésem. Nem jött be, mert én ahhoz túlságosan szeretem őt mint ember, mintsem el tudná űzni a gondolatát a fejemből. Most másfél hónap szerencsétlenkedés után úgy tűnik dűlőre jutottunk egymással és én ennek felettébb örülök. Főleg annak, hogy nagyon jóban vagyunk továbbra is. Ha egy másfajta minőségben is, de mindenképp nagyon sokat jelent ő a számomra.
Utólag szemlélve a dolgot egyrészt nagyon bánt, hogy szeretetből ugyan, de bántottam azt, akit szeretek és többször összevesztem vele gyakorlatilag a semmin. Tényleg nagyon sajnálom, mert abszolút nem ezt akartam. Másrészt szánalmasnak is tartom ezt az egészet, ami lejátszódott ebben az időszakban. Hamarabb fel kellett volna ismernem a helyes utat, de a remény ott volt a zsebemben és elhomályosította a látásom. De talán ezt is meg kellett élnünk, mint ahogy az ezt megelőző bolgod két évet. Most már kíváncsian várom mit hoz a jövő...
Végül egy valamennyire ideillő dal az egyik kedvenc együttesemtől:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ann(gyalk)a · http://anngyalka.blog.hu 2010.03.30. 18:44:39
"Ne sírj, mert vége lett! Mosolyogj, mert megtörtént!" (Gabriel Garcia Márquez)