Rabok tovább...

Címkék: zene politika koncert ünnep évforduló

2012.03.15. 11:17

Ismét itt a neves nap. Hogy ez alkalomból billentyűzetet ragadtam, több oka volt: tegnap ünnepi műsor volt a Művelődési házban, ahol felléptünk. A fellépés szerintem elég jól sikerült, bár 2 számban közösködni kellett egy önkormányzati dolgozóval, aki nem volt bekalkulálva és egyszer sem próbáltunk vele (ez azért meglátszott). Róla meg is oszlanak a vélemények az emberek között (igazából nem oszlanak meg). A másik 2 számban szerintem tényleg jól teljesítettünk, bár mindenkitől megkaptam, hogy az ének nem hallatszott eléggé, nem értették a szöveget. Hát... szarul hangosítottunk. Majd legközelebb nagyon oda figyelünk rá. A második dal - ami részben saját szerzeményünk volt erre az alkalomra - szerintem kissé keményre sikeredett, én még várom, hogy ez ügyben is kapunk kritikát. Amúgy ezzel a kis koncerttel ünnepeltük 1 éves születésnapunkat. Öregszünk... :-)

A másik dolog ami miatt írok az szintén a tegnapi megemlékezéshez kötődik, az azon elmondott polgármesteri beszéd. Hát... elég mélabúsra sikeredett. Nem sok lelkesedést tudott adni az embereknek. Nagyon jó párhuzamot talált a Habsburg elnyomók és az Európai Unió között, de szerintem ezt nem érzékeltette eléggé - csak hogy egy kis retorikai kritikám is legyen. A tartalmi kritikám az, hogy egyértelműen Fidesz ízűre sikeredett ez a beszéd. Ez a csúnya rossz Európai Unió követel tőlünk dolgokat és hogy a kurva anyját. A görögökkel is ezt csinálják. Sőt őket és minket is gyűlölnek. Én ezt azért nem mondanám. Inkább csak arról lehet szó - de nem értek hozzá -, hogy van két ország, melyből az egyiket Franciá-nak, a másikat meg Német-nek hívnak és ezt a szerencsétlen uniót ők viszik a vállukon. A mi kis országunk benne a sok kis községgel (mint a mienk) állandóan ezekről az uniós pénzekről álmodik és azt keresi hogyan lehetne lehívni őket a legkönnyebben és elkölteni faszságokra. Na már mos ez mind szép és jó a mi és hozzánk hasonló országok számára, de mint minden mérlegnek, ennek is két nyelve van és ahhoz h egyensúlyban legyen (és a későbbiekben is várhassuk a pénzesőt) a másik oldalra is kell tenni pont akkora összeget. Na ezt a másik oldalt finanszírozzák a franciák és főleg a németek. Ha te vagy én vagy a kedves polgármester pénzt adnánk valamire, akkor valljuk be azt nem csak csupa szívjóságból tennénk, hanem azért várunk is valamit cserébe, amitől a tranzakció nekem is hasznos lesz. No, a németek meg a franciák azt várják, hogy a gazdaságunk stabil növekedési pályára álljon mint az övék, mert akkor mi is szerves részei lehetünk ennek a kibaszott uniónak és kielégítően tudnánk kereskedni velük mindenki előnyére és nem csak a pénzt vinnénk meg nem térülő beruházásokra.

Polgármesterünk kiemelte, hogy nagyon kevés politikus van, aki be mer szólni az Uniónak és bírálni meri őket. Hát igen. Ők azok a politikusok, akik tipikusan mindenkinél mindent jobban tudnak. Orbán Viktornak egy nagyon szép jogász diplomája van, de itt alapvetően gazdasági válság van már régóta és ezt a problémát nem hiszem, hogy jogászok fogják megoldani. Meg lehetne azért szívlelni egy-két tanácsot az Uniótól. És el kéne fogadni azt a régóta fennálló rendet, hogy mindig az osztja a lapot, akinek pénze van. Ez valószínűleg sokakat bosszant és ők el is tolódnak a szélsőségek irányába, de sokkal inkább az lenne a helyes, ha végre szakértő emberekre hallgatva megtalálnánk a módját, hogy teremtsük meg magunknak az alapot, ne mástól kérjük kölcsön. Ha ez megtörténne, akkor már jogosan mondhatnánk - és ezért szerintem az Unió sem sértődne meg -, hogy "rabok tovább nem leszünk".


Isten hozott a Földön!

Címkék: nagyvilág

2012.02.20. 22:37

Péter barátom pár napja jelezte, hogy rég írtam a blogomra és szívesen olvasná. Más pedig megjegyezte, hogy az eddig érintett témáim vagy nem érdekelték, vagy nem tudott a véleményemmel egyetérteni, most viszont örömmel veszi a változásomat. Sajnálattal kell tudatnom velük (és a többiekkel is, akiket ez érdekelt), hogy ezúttal sincs határozott, oldalakat megtöltő mondanivalóm, de változásomat konstatálandó posztolok egy videót, melyben talán mindenki meglátja, hogy vannak még szép dolgok a világban.


Ne ábrándozzatok!

Címkék: politika egyetem pénz

2012.01.25. 00:17

Jaj Istenem! Hogy mennyire szemellenzősek az emberek, azt el nem tudom mondani. Kiderült, hogy hány államilag finanszírozott hely lesz az egyetemeken és egyből mindenki hőbörög. Nem tudom, hogy magyar sajátosság-e, de már régen észrevettem, hogy ha valami sérelem éri az embereket, akkor a döntő többségük, mint a megvadult oroszlán nekiront az "ellenségnek" és kritikát nem tűrve hajtogatja az igazát - ha kell az utcán.

Álljuk már meg egy perce és ugyan nézzünk már a talpunk alá: szarból épített váron trónolunk emberek! Legalább az indokait próbáljuk megkeresni annak az illetőnek, aki - ha kellemetlenséget okozva is, de - betonnal próbálja kiönteni és megerősíteni az elcseszett alapzatot. (Mielőtt még bárki félre értené: egyáltalán nem 'elmúltnyolcévezni' fogok, távol álljon tőlem!) Ebben az ócska országban mindenki azt hiszi, hogy az összes politikus minimum a sátán fattya, de az biztos, hogy az ördöggel cimborál és akármit is tesz az csak és kizárólag azért teszi, hogy a saját zsebét dagassza.

Ebből a felfogásból - meg az utcai megmozdulásokból - teljesen kiviláglik, hogy a hangadók között egy könyvelő sincs, de még egy olyan se, aki egy picivel többet tudna a pénzügyekről, mint a saját sárga csekkjei befizetése. Segítségként annyit elárulok, hogy a könyvelésben a legalapvetőbb szabály, hogy a bevételt sose haladja meg a kiadás, vagyis a mérleg legyen egyensúlyban. Ennek nem csak egy cég esetében kell igaznak lennie, hanem egy ország gazdasági ügyeiben is.

Ha most eljátszunk a gondolattal és feltételezzük, hogy nem olyan egyszerű az észjárásunk mint egy botnak, akkor induljunk ki abból, hogy a hiba forrása nem az, hogy a politikusok lopnak. (Ez a legegyszerűbb és egyben legbénább magyarázata a dolgoknak, sőt aligha bizonyítható, mégis közkeletű. Mellesleg a politikus egy okos fajta, nem valószínű, hogy sokat lop. Tudja nagyon jól, hogy a birkát sokszor meg lehet nyírni, de megnyúzni csak egyszer...) Máshol lesz a bibi: sajnos a bevétel nem akkora, mint a kiadás. Ez a helyzet egy darabig fenntartható, az állam görgeti maga előtt az adósságát, de mégsem természetes állapot.

Eljött az a pillanat, amikor be kell látnunk egy két dolgot: maximális szolgáltatást várunk el minimális pénzből és nem vagyunk hajlandóak beismerni, hogy ez hosszútávon lehetetlen. Íme egy-két adat:
- 1980 óta kevesebb gyermek születik, mint amennyi a létszám fenntartásához szükséges (egy párra 1,2 gyerek jut, tehát fogyunk)
- egyre több ember megy nyugdíjba (jelenleg 3 millióan vannak, de ebből csak fél millióan vannak azok, akik tényleg 40 évet dolgoztak)
- 780 ezer rokkan van ma Magyarországon (a fele akkora, 5 milliós Szlovákiában 22 ezer)
- 4 millió ember fizet járulékot --> ebből: 1,8 millió minimálbéres (akik eddig nem adóztak és a mostani adójuk sem túl nagy), valamint 800 ezer közszolgálati dolgozó (akiknek az adója nem konstruktív, vagyis kívülről nagy gyarapszik vele az állam, mivel azt ő adta)

Mindezekből gyors fejszámolással kikövetkeztethető, hogy ma Magyarországon hozzávetőlegesen 1,5 millió ember tart el 10 milliót, vagyis 1 konstruktív adózó magán kívül még 7-8-at. Ennek a másfél millió embernek a befizetéseiből várjuk el, hogy legyen mindenkire kiterjedő:
- társadalombiztosítás (gyengébbek kedvéért: TB), amiből kvázi bárkit bármikor "ingyen" orvosi ellátásban részesítenek
- táppénz
- munkanélküli segély
- gyes, gyed
- nyugdíj
- és persze ingyenes oktatás

Ha valaki mindezt józanul végig gondolja, akkor be kell látnia, hogy szinte csoda, hogy eddig bírta az államháztartás. (Valójában nem csoda: pontosan ezek fenntartására kellettek az ominózus államközi kölcsönök, IMF és barátai, abból lehet finanszírozni... valameddig.) Ezekről persze nem vesznek tudomást azok, akik az államilag finanszírozott helyüket siratják az egyetemen, azt hiszik az alanyi jogon jár nekik közpénzből. Nem! Nem jár! Ez egy szolgáltatás, aminek ára van. Ugyanúgy, mint annak, hogy beülsz a moziba és megnézel egy filmet, vagy felmész az autópályára. Ezeket mind meg kell fizetni. Az, hogy az állam kifizeti a tandíjat egyesek helyett, egy befektetés. Az állam befektet a tehetségekbe, a leendő jó szakemberekbe. Szomorú vagy sem, de ennyi egyetemi végzettségű szakember, mint amennyi eddig termett évente, nem kell. A többlet nem jó befektetés. Mínuszos lesz tőle az egyenleg, amit korábban említettem.

A legvalószínűbb forgatókönyv innentől, hogy eltolódunk a nyugati országok modellje fele és egyszer eljutunk az Egyesült Államok mintájáig, ahol mindenki magának fizeti a képzését és csupán egy-két kivételes ösztöndíj van az abszolút tehetségeknek, akiknek az állam mindent fizet. Erre nem árt ha felkészültök. Nyugaton már túlestek a holtponton, itt még csak most jön. Nem érdemes harcolni ellene. Amire nincs pénz arra csak úgy lesz, ha te kifizeted. Vagyis ha te X év múlva egyetemre akarod járatni a gyerekedet nem árt elkezdened takarékoskodni (a nyugdíjad mellett), mert másképp nem fog odajárni csak ha Einstein-nek született. Körülbelül mai értéken 4-5 millió forintot kell összegyűjtened hogy ki tudj fizetni egy átlagos 5 évig tartó képzést minden járulékos költséggel együtt. Ha már Einstein-nél tartunk, ajánlom figyelmedbe a kamatos-kamat intézményét, amit az öreg a világ nyolcadik csodájának nevezett és egyébként rendkívül megkönnyíti a tandíj összegyűjtését. Ha ma születne a gyereked és 18 éven keresztül félreraknál neki 8.000 (azaz nyolcezer) forintot simán meglenne a kívánt összeg. Szerinted sok? Számold össze mi minden hülyeségre adtál már ki 8 ezer forintot! Szerinted a diploma hülyeség? Ha az, ha nem, ennek ennyi az ára. Ha szerinted az, akkor minek hőbörögsz a tandíj miatt? Ha szerinted nem az, akkor kezd el spórolni. Szerintem havi 8 ezer forint nem nagy áldozat azért, hogy később a gyerekem esetleg 180 ezret keressen, ne minimálbért...

Egyébként ha nem látod racionálisan megmagyarázható értelmét, ne menj egyetemre! Nem kell. Valószínűleg másban vagy tehetséges és könnyen lehet, hogy sikeresebb lennél benne és gazdagabb lennél tőle. Találd meg ezt az egy dolgot és lehet hogy az sem lesz könnyű, de sokkal boldogabb leszel tőle. Még kishazánk sorsán is javítasz vele.


Ha nem akarsz lemaradni, neked is lépned kell!


Azt a mindenit: még egy évet megért a blog! Nagy szó, tekintve, hogy mostanság alig írok valamit. Mondhatni "megöregedtem" vagy mi, kinőttem a blog műfajt. Nincs már igazán megosztanivalóm a világgal, legalább is ezen a módon már nem sok. Szóval megint ott tartok, hogy legyen-e blogom vagy ne. Igazából már eldöntöttem, hogy lesz, de egyfajta dísznek, leginkább a magam szórakoztatására, ha néha napján kedvet kapok az íráshoz. Sajnálom azért azokat a kedves olvasókat, akik esetleg számítottak rá, hogy majd heti rendszerességgel isszák a szavaim, mert tetszettek a gondolatok, de ez van.

Legutóbbi évértékelőben kronológikusan haladtam, most inkább tematikusan szeretnék.

Vallás/hit/filozófia

Azért kezdem ezzel, mert az év elején még ez volt a kedvenc témám és az első bejegyzés is ebben a témában íródott. Az az igazság, hogy kissé szégyenlem bevallani, de némileg azzá váltam, ami ellen pont szót emeltem: bigott voltam. Volt/van egy elképzelésem a világról és annak működéséről és ezt szinte kritikát nem tűrve dörgöltem az emberek orra alá. Ez nem volt helyes. Már csak azért sem, mert vannak olyan dolgok, amelyeket már nem úgy gondolok, mint régen. Talán fejlődök. :-)
Kedvenc téma ide vagy oda, a múlt évben nem született sok poszt ebben a témában. Korábban már elmondtam nagyjából, amit szerettem volna - bár ez koránt sem volt minden, ami a fejemben van. Naivan a blog keletkezésekor azt gondoltam szépen lassan majd mindent leírok, amit gondolok és talán lesznek páran, akik követnek (mint valami modern Jézus... pff). Próbálkoztam egy beszélgetős esttel is, ami sajnos nem a várt eredményt hozta. Ígértem folytatást, de emiatt és hogy megváltozott a hozzáállásom már majdnem 100%, hogy erre nem fog sor kerülni. (Sajnálom.)
Felhívnám a figyelmet, hogy eljött az a bizonyos 2012 is, tehát esetleg vissza lehet olvasni az egyik 2010-es írásom a világvégével kapcsolatban. Én magam már nem hiszek ilyen formában benne, de a blog-statisztikáim azt mutatják, hogy mind a mai napig az az egyik legolvasottabb írásom. Érdekes...

Politika

Nahát erről lehetne rengeteget írni, mivel rendkívül színes téma és a szereplők mindig tesznek róla, hogy izgalmas legyen a folytatás és szétszitkozódjuk magunkat miattuk. Ennek ellenére erről sem írtam sokat: nem kimondottan érdekel már a téma.
Mindenki látja, hogy rossz irányba haladunk és mostanság inkább visszafele fejlődünk. Ennek oka, hogy az egyik párt rendkívüli többségbe került és a dolgok megoldását alapvetően abban látja, ha kemény választ ad a problémákra legyenek azok bármilyenek. Őket szinte az előző kormányzatokkal össze sem lehet hasonlítani. Rendkívüli bennük a cselekvő szándék, de az egészséges határértéket már régen átlépték és nem tudják mit jelent az a fogalom, hogy 'túlzásokba esni'.
A dolog legnagyobb szomorúsága számomra, hogy ha ma - január 1-jén - lenne egy (előrehozott) parlamenti választás még mindig a Fidesz győzne. Nyilván sokkal kisebb fölénnyel, már talán igazi versengés is kialakulhatna, de szerintem még mindig ő győzne. Nem is feltétlen hibáztatnám érte az embereket, mivel nincs igazi alternatíva. Elég direkt helyzetben van maga a világ is és kevés olyan ember van szerintem, aki szinte csak jó döntéseket tudna hozni később is visszaigazolhatóan. Azért remélem - ha nem is Jobbikos köntösben, de - szebb jövő várható.

Egyetem

Egy évvel ezelőtt még a szakdolgozatom sem volt megírva, sőt ekkoriban erőteljesen Pató Pál szerűen fogtam fel a dolgot. A félév vége felé elég nagy bizonytalanságba kerültem, hogy sikerül-e végeznem az alapképzéssel, vagy erre várnom kell egy félévet. Fel is vázoltam magamnak a rosszabbik eshetőség forgatókönyvét 1 évre előre, de végül mégsem volt rá szükség, mert átmentem mindenből és sikerült megvédenem a szakdogámat is. Szeptembertől indult a mesterképzés, amit nagyon rövid idő alatt megutáltam és ha csodálkoznak is a kedves olvasók eljutottam oda, hogy nem tartom valószínűnek az egyetem az egyetem befejezését. Felesleges. Ha elvégezném, tanári képesítést kapnék, de tanár meg - a kapott információim miatt - nem szeretnék lenni. Sok emberrel vitáztam már erről, hogy azért csak fejezzem be, nem árt ha van egy papírom, több lábon kell állni, stb., stb., stb. De ezek engem nem érdekelnek. Nem úgy látom a világot mint ők, ill. nem ugyanazzal a fejjel gondolkodunk.
A jövő félévben még biztosan lesz jogviszonyom az egyetemmel, de nem valószínű, hogy sokat fognak látni a környékén.

Munka

Munkám nem régóta van, körülbelül féléve. Szeretem csinálni és úgy érzem van jövője. Legszívesebben mindenkihez elmennék, aki ezt olvassa, hogy beszéljek róla, mert a legtöbben nem tudják, de szükségük lenne a segítségünkre. Tervezem bejegyzések írását, amelyek ezzel kapcsolatosak, amolyan szemfelnyitósakat, de valójában a legjobb ezek személyesen elmondani.

Magánélet

Hát ez tág fogalom szóval kicsit ezt is bontani kell. Az első amiről ezen belül írok: a zenei életem. Már régóta kellett a magányosfarkas szerepét játszanom és szülőfalumban egyedül fellépnem a különböző rendezvényeken egy szál akusztikus gitárral. Persze a siker így is megvolt, mivel a falusi népek - akinek az internettel és más médiákkal igazán még csak pár éve nyílt ki a világ - ez a műfaj szinte eleve győzelemre van ítélve. Magamnak viszont azért egy idő után unalmas volt, még később pedig meg már nyomasztó is, hogy mindig eljátszok két-három számot - sokszor ugyanazokat - és legyenek vele boldogak. Szinte megváltásként ért, hogy Tamással - aki pár éve költözött a szomszédságomba - és az öcsémmel zenekart tudtunk alapítani. Tamás dobol, tesóm basszusozik és meg énekelek és gitározok. Ennek a műfajnak rendkívül nagy sikere van falunk, mivel szinte sztárként tekintenek ránk. Idegen számukra, hogy a közelükben úgy nyilvánuljanak meg egyesek, mint ahogy a TV-ben látják, esetleg a rádióban hallják. Mostanában mondjuk nem zenéltünk, de tervezzük és reméljük lesz alkalom fellépni is.
A másik altéma: a szűkebb értelemben vett magánélet. Erről bizony szándékosan írok szinte semennyit ide a blogra. Nem gondoltam sose, hogy ez idevaló lenne, de az utóbbi időben olyan változás történt, amit meg kell osszak még ha senkit sem érdekel: párommal lakást vettünk és el fogunk költözni! :-D Bizony! Ez nagy lépés volt, de úgy hiszem, hogy a jelen helyzetben ez volt a leghelyesebb és remélem nem bánjuk meg.

Tervek/tanácsok

Az idei évre igazából egy tervem van, de az komplex: még egy munkát keresni az új helyen, ezzel önállóvá válni és fennmaradni segítség nélkül.
Ajánlanám minden olvasómnak, aki hozzám hasonló korú és egyetemre jár, hogy gondolja végig jelen állás szerint hová vezet az útja és hogy ez az út egyezik-e a vágyaival. Ha nem, akkor éppen itt az ideje, hogy változtasson rajta. Én nem vagyok öreg, de máris van olyan dolog, amit megbántam. Mivel felismertem a hibát még van időm változtatni rajta és nektek is van csak egy kicsit elemezni kell magatokat. Az első lépés persze mindig nehéz, de azt bizony meg kell tenni, hogy lehessen második. Ne félj a változástól!
Még egy tanács az új évre: próbálj meg kedves olvasó befektető fejjel gondolkodni! Ha elégedetlen vagy, ne kívülről várd a segítséget, mert előfordulhat, hogy azt nem nyújt senki. A jövőd alakulásáért elsősorban te vagy aki felelős és te vagy aki tehet. Ha szebb jövőt akarsz, akkor keresd meg azt a módot, amivel a leginkább erre hajthatod a vizet! Mindig csak olyanba fektess pénzt, időt, energiát, amely legalább ennyit vissza is hoz neked, ha nem többet!
 


Az utóbbi napokban a sok gond közepette szakítottam egy kis időt elmélkedésre és rájöttem egy-két dologra. Mindenki azt szeretné, hogy ő és a környezete (szűkebb vagy tágabb értelemben) emelkedjen, fejlődjön, előrehaladjon, jólétben éljen. Ennek mikéntjéről a legtöbb embernek meg van a véleménye: a bátrabbak szavakba öntik, a még bátrabbak pártot is alapítanak hozzá.

Mai írásom nem annyira bírálta lesz, mint inkább egy javaslat. A magyar embereknek nagy sajátossága a problémák analizálása és a megoldási tervek, lépések hanyagolása. Én most kínálok egyet, amit valószínűleg kevesen fognak elfogadni, még kevesebben megfogadni, de egyeseknek talán hasznos lesz.

                                                                          ***

Nemrég hallottam, hogy néhány országgyűlési képviselő indítványt nyújtott be az erkölcsi nevelésről. A tervezet lényege, hogy az iskolákban kötelezően választható tantárgy lenne a hittan, illetve az etika. Nemes gondolat, hogy az egyre radikalizálódó tömeget tartsuk kordában és az elhajlásokat igyekezzünk már minél korábban orvosolni, de biztos, hogy ez a jó megoldás? Erről beszélgettem egyik barátommal Képviselő Károllyal, az országgyűlés egyik független tagjával:

- Szervusz Károly! Meglepett, hogy beszélni akartál velem... rég találkoztunk.
- Tudom, de itt ez az új tervezet és ki akartam kérni a véleményed.
- Nosza, ne kímélj! Milyen tervezet?
- Kövér Laci meg páran a Parlamentben kötelezően választhatóvá akarják tenni az etika- és a hittanoktatást az iskolákban.
- Aha. Akkor ez ha jól sejtem a közoktatási törvény része lenne.
- Így van. Ilyeneket beszélnek, hogy: „Erkölcsös társadalmat erkölcsi analfabétákkal nem lehet építeni." Mi a véleményed róla?
- Nem egyszerű. Már rögtön az elején felvet pár kérdést a dolog: Miért nézik le a magyar embereket? Ezzel a kijelentéssel azt akarják mondani, hogy a mai - a közoktatáson már átesett - emberek tuskók? Ha jól tudom az etika oktatás most is kötelező. Vagy talán a Fidesz a hónalj-pártja miatt szeretne lobbizni a keresztény hittérítésért?
- Valószínűleg az utóbbi. Bár szerintem nem feltétlen kell ehhez a KDNP. A Fidesznek saját magától is késztetése van a kereszténykedésre.
- Igen, ez a koncepció jól beleillik a szellemiségébe. Viszont én érzek ebben egy másik fajta törekvést is. Magyarországon egyre több a szélsőséges, radikalizálódnak az emberek. Szerintem erre is egy válasz lehet ez a lépés. Gyenge válasz, de válasz.
- Ebben is lehet valami. Erre eddig nem gondoltam, de szent igaz, hogy a Jobbikot senki sem komálja a Parlamentben.
- Ha ez a szempont is közrejátszik ebben a tervezetben, akkor elég rossz megoldást választottak a srácok. Na de mit várunk egy olyan gárdától, akinek az egyik legnagyobb gazdasági krízis közepette is a bibliaolvasás az első...
- Azért ez nem igaz! Viktor meg a Matolcsy Gyuri már tett egy jó pár dolgot a gazdaság fellendítéséért.
- Ez igaz, de most őszintén! Szerinted ezek sokat javítottak a helyzeten?
- Ezt nem lehet így megválaszolni. Ezek a dolgok hosszabb távon fejtik ki hatásukat.
- Jó, akkor kezdjük az elején. Először is fel kellene tenni a kérdést: miért radikalizálódik a tömeg?
- Szerintem ez nem igazán függ össze a hittannal...
- Ne aggódj, a két szál össze fog érni. Szóval?
- Rendben, akkor azért radikalizálódnak, mert az életkörülményeik romlását tapasztalják és veszélyben érzik magukat.
- Így van. Akkor mit kellene tenni, hogy ne kacsingassanak a szélsőségek felé?
- Nyilván megszüntetni a problémát, az okot és emelni az életszínvonalukat.
- Úgy van! És ezt hogyan lehet elérni?
- Hát külföldi hitelekkel, de nem mondhatod komolyan, hogy az a megoldásod, hogy verjük adósságba az országot.
- Nem, nem ezt mondom. Ezt már az elődeid megtették korábban. Most is annak isszuk a levét. Az életszínvonal növeléséhez valóban pénzre van szükség, de a kölcsönnél olcsóbb változat, ha az emberek dolgoznak és pénzt keresnek.
- Persze ez lenne az ideális, de most a válság miatt nagy a munkanélküliség, nincs elég munkahely.
- Igen persze a válságra sok mindent rá lehet kenni, meg az előző kormányokra is, ezt meg is teszik, de nem pont ez a mostani kormány tett ígéretet, hogy 1 millió új munkahelyet fog teremteni? Akkor tessék, lehet nekiállni!
- Nem olyan könnyű az!
- Meg ahogy Viktorék elképzelik nem is igen visz előre. Néhol utcaseprő állásokat kínálnak havi 130 ezres fizetésért. Hát ez röhej! Szerinted az a munka ér annyit? És még csodálkoznak, hogy a rezidensek el akarnak menni... Idióták. A magyar állam egyik óriási problémája, hogy nincs elég adóbevétele, mert kevesen adóznak. Szerinted ha azok számát növeli, akiknek az adója nem konstruktív, vagyis olyan fizetésből vonják le, amit ő maga adott, akkor több bevétele lesz, amiből gazdálkodhat?
- Nem hiszem.
- Hát én sem. Magyarul a megoldás: nem a közszférában, hanem a versenyszférában kell munkahelyet teremteni! Viszont szerinted az állam ért a versenyszférához, jelen van benne?
- Nem nagyon.
- Akkor tud ott munkahelyet teremteni?
- Nem.
- Nem tud, csak segíteni tudja azt. Például adókedvezményeket ad nagy cégek, esetleg multik bejöveteléhez. Őket azonban elég sok bírálat éri - részben jogosan. A nagy baj velük, hogy nem tartják itt a pénzüket és hogy gyakran megfojtanak másokat. Végső soron megint oda jutunk, hogy kevesebb adóbevétele az államnak, még a legjobb esetben is ugyanannyi.
- Akkor mi a fenét tudunk tenni?
- Nos, kedves barátom, azt, hogy ti országgyűlési képviselők a hittan helyett olyan tárgyat vezettek be, amely pénzügyi műveltséget ad a gyerekeknek.
- Azt meg minek?!
- A pénzhez való hozzáállást, a pénz kezelését alapesetben a szüleitől tanulja meg az ember úgy, hogy hallja látja miként vélekednek róla, hogyan bánnak vele. A baj itt nálunk az, hogy a tömegek körében rossz a példa. végletesen eladósítják magukat, a jövőre szinte egyáltalán nem gondolnak. Rengeteg hibás döntést hoznak a pénzzel kapcsolatba, amelyekért végül természetesen mindig mások a hibásak.
- Jó értem, ez tényleg hasznos lenne, de azt még mindig nem mondtad meg az állam hogyan tud munkahelyet teremteni.
- Az állam? Az sehogy. Az emberekre kellene ezt bízni. A pénzügyi műveltség oktatásakor ösztönözni kéne az eladható tehetséggel rendelkezőket, hogy vállalkozzanak. Nekik így lenne munkájuk, később pedig a vállalkozás bővítésével (vagy akár már az elején) munkát tudnak adni másoknak. A pénz itt marad, majdnem mindenkinek van munkája, többen adóznak, több jut mindenre és végül mindenki boldog.
- Értem. Ez logikusan hangzik.
- A probléma tudod most az, hogy a legtöbb ember eleve alkalmazottnak készül és a körülményekre bízza magát, mi lesz belőle. A körülmények most sajnos ennek nem kedveznek. Közhellyé vált, hogy "diplomás munkanélküli". Már a képzésük alatt tisztában vannak vele, hogy a diplomájuk értéktelen, nincs piaca, mégis megcsinálják, elvégzik arra hivatkozva, hogy "csak jobb ha van egy papírom". Nyilván nem rosszabb, de hogy jobb-e...? Valószínűleg nem, mert éveket pazarol el az életéből egy értéktelen valamire, a Köz pénzét költve - amiből amúgy sincs sok -, holott ez idő alatt felépíthetne egy vállalkozást és pénz hozna ahelyett, hogy vinne.
- Nagyon érdekes, amiket mondasz.
- Ez barátom már valóban lendítene a dolgokon, de ehhez bizony kell az, hogy valaki "agymosást" végezzen a gyerekeken és felülírja a szülők rossz példáját. El kellene érni azt, hogy a Tömegnél is előnyt élvezzen a megtakarítás a hitelekkel szemben, ne csak nálam, vagy nálad.
- Köszönöm, hogy elmondtad ezeket. Mindenképp megfontolom mielőtt döntök az indítvány ügyében.
- Ahogy gondolod, tégy belátásod szerint.


Movie-Review - Lopott idő

Címkék: ajánló sorozat film pénz

2011.11.02. 16:55

Elég rég jártam már moziban és gondoltam megérdemlünk egy kis luxust Annával. A kínálatból mindketten egyet értettünk, hogy a leírás alapján a 'Lopott idő' lesz a nyerő. Nem is csalódtunk.

Az alap szituáció az, hogy valahol a jövőben járunk, amikor már genetikai úton sikerült elérni, hogy az emberek csak 25 éves korukig öregedjenek. Onnantól kezdve gyakorlatilag örökké élhetnének, de - a túlnépesedést elkerülendő - mindenki karjába bele van építve egy óra, amely folyamatosan visszafele számol és ha lejár a rajta látható idő, akkor az illető meghal. Az óra a 25. életév betöltéskor indul be és innentől kezdve 1 éve van hátra mindenkinek. Az óra azonban tölthető külső forrásokból vagy akár az emberek egymásnak is adományozhatnak, illetve egymástól elvehetnek időt.

Az idő tulajdonképpen átvette a pénz helyét és mindenki időt akar szerezni, hogy gazdag lehessen, illetve hogy minél tovább élhessen.

A világot 'időzónákra' osztották, melyekben a különböző "jövedelemszintű" emberek élnek. A zónák között szabad az átjárás, azonban a zónahatár átlépéskor vámot kell fizetni (általában egy hónapnyi időt). Főhősünk, Will Salas (Justin Timberlake) a gettóban (legkülső zóna) él és gyári munkával keres 'időt'. Ebben a szektorban mindennapos a halál. Az emberek a munkájukkal csak annyit keresnek, hogy átvészeljék valahogy a következő napot.

A rendet az borítja fel, hogy megjelenik a gettóban egy időmilliomos (aki értelemszerűen egy sokkal beljebbi szektorból származik), akinek az óráján több mint egy évszázadnyi idő van. Ingyen piát vesz mindenkinek, ami felkelti a helyi idő-maffia figyelmét és szeretnének szert tenni az idejére. Will megmenti őt, akinek igazából esze ágában sem volt megmenekülni. Beszélgetésükből kiderül, hogy ő több mint 100 éves és ugyan fizikailag semmi baja, de lelkileg megtört a hosszú évek alatt és nem akar tovább élni. Tulajdonképpen azért jött a gettóba, hogy elosztogassa az idejét és meghaljon. Beszélgetésük során arra is fény derül, hogy ahonnan ő jön, a gazdagok, ha akarnak örökké élhetnek és valójában ők irányítják ezt a rendszer az által, hogy szisztematikusan emelik az árakat ezzel előidézve sokak korábbi halálát. A gazdagokat a darwinizmus hajtja, vagyis hogy az erősebb marad életben.

Will-nek - miközben alszik - gazdag barátunk átadja majdnem az összes idejét, mindössze 5 percet hagyva magának. Kiül egy hídra és megvárja míg letelik. Will-t felveszi egy kamera a környéken, így gyilkosság vádjával ő válik az első számú gyanúsítottá.

Will-nek ezután el kell szenvednie - az inkább barátnőjének kinéző - anyja halálát, mivel a nem várt áremelés miatt anyjának elfogyott az ideje. Will emiatt kissé haragos lesz és elhatározza, hogy beutazik valamelyik belső szektorba és majd jól megmutatja a gazdagoknak, valahogy bedönti a rendszert. Meg is teszi, az odaút cirka 1 évébe került a vámok miatt. Kezdetben leginkább csak költi az időt és próbál elvegyülni, de ez gettós viselkedése miatt nehezen megy. (Tudniillik a gettóban élők mindenhova futnak, mivel általában kevés az idejük, a gazdagok ezzel szemben ráérősen csinálnak mindent.) Flangálása közben szemezget egy testőrökkel körülvett lánnyal, akiről egy partin kiderül, hogy a Főgazdag (főellenség) lánya, akinek a családneve stílusosan: Weis. A "véletlen játéka" csupán, hogy Will úgy ismeri meg Weis papát, hogy kártyán - pár másodperc híján - szinte minden idejét feltéve nyer tőle vagy 1000 évet.

Will-t a partin letartóztatja az idő-rendőrség a tisztázatlan haláleset miatt és elkobozza minden idejét összesen 2 órát hagyva neki. Will úgy dönt nem megy a rendőrökkel és leüti őket, foglyul ejti a Weis lányt, Sylvia-t és elmenekül. Innen kezdetét veszi a hajcihő, melynek zanzásítva az a lényege, hogy Will meggyőzi Sylvia-t, hogy apja a rossz fiú és a gazdagok rohadékok (természetesen szerelmesek is lesznek), mindeközben Weis idő-bankokat rabolnak (hogy legyen idejük, amit szétosztanak a szegények között és bedöntsék a rendszert), Will trükkösen leszámol a maffiával és kijátssza a rendőröket. Végül nagyon cselesen a szerelmes pár elfogja Weis papát, akitől miközben magyarázza a szociál-darwinizmust ellopják a saját széfjében összekuporgatott 1 millió évét. Ezt szétosztják a gettóban, ahonnét ezután az emberek elindulnak a magasabban kvalifikált szektorok felé. Weis papa és a rendőrök meg a képernyőn és a tévében nézik, hogy elkezdett összeomlani a rendszer.

A történet végére Will és Sylvia meg már mivel annyira belejöttek a rablásba, hogy elindultak még nagyobb bankokat kirabolni (mi konkrétan csak azt látjuk, hogy egy bazi nagy lépcsős épületbe mennek kivont fegyverrel), de ennek folytatása már a soha el nem készülő második rész témája lehetne.

Kritika: Összességében szerintem jó film. Erről mondjuk legnagyobb részt az alapötlet tehet. Rendkívül éles kritikának mondható a világ felé szerintem az alapszituáció, amit felvázol. Idő=pénz. Gazdagoknak sok van, szegényeknek kevés. Az általános felfogás szerint a gazdagok még azt a keveset is elveszik, ami a szegényeknek van (ez szerintem nem igaz). Nem tudok szó nélkül elmenni amellett, hogy a főgonosz családneve (Weis) zsidó. Ezzel a választással egyértelmű utalást tett a történetíró a karvaly-tőkére. Állítólag a zsidók a legnagyobb hitelezők. Ez a filmben sincs másképp, ráadásul folyamatosan emelkedik az uzsorakamat. A film az idő-zónákkal szerintem azt a társadalomkritikát akarja mondani, hogy egyfajta kasztrendszerben élünk, amelyből gyakorlatilag lehetetlen kitörni (ezzel sem értek egyet). Will-nek is egy valószínűtlen véletlennel sikerült csak, ami így sem tartott soká.

A film legnagyobb hibájának azt tartom, hogy a szereplők egy részéről elég nehéz elhinni, hogy 25 éves. Utánanézve kiderül, hogy van köztük 35 éves is... Maga Timberlake is több mint 30 (bár róla elhinném hogy 25). Erre odafigyelhettek volna jobban.

Feltűnt, hogy mostanában elég sok filmben alkalmazzák Justin Timberlake-et ahhoz képest, hogy eredendően énekes vagy mi. Ez nem vont le a film élvezeti értékéből, mert szerintem játszott annyira jól, mint akármelyik másik színész. De ezt döntse el mindenki maga. Nézzétek meg!


"Magyarországnak egy rettenetesen nyitott, toleráns országgá kéne válnia. Ahol senki nem hisz a saját kizárólagosságában. Mindig azt láttam, hogy Magyarország akkor működött a legjobban, amikor békén hagyták az embereket. És a magyar embereknek egymást is békén kellene hagyniuk. Nem kell a vásárlók könyvébe naponta hatszor beírni dühből. Én egy nyitott, kicsi, de lendületes, nyelveket beszélő, megújuló országot vizionálok. Ehhez minden adottságunk megvan. Ha a történelemben visszatekintünk, látszik, hogy mindig a kiegyezések után tudott igazán sikeresen működni ez az ország, akkor tudtak nyugodt körülmények között élni és dolgozni az emberek.

[...] Én csináltam például 2007-ben egy olyan összeállítást, amelyben összeszedtem a világból több olyan kiegyezés példáját, például Írországét, ahol félre tudták tenni a „mi is volt húsz évvel ezelőtt” témát. Nálunk meg ezzel ellentétben itt van egy húszas évei közepén járó generáció, akiket azzal hergelnek, hogy ki komcsi, ki nem, és ezek alapján kellene állást foglalniuk, pedig még iskolába sem jártak a rendszerváltás idején, nem röhejes?

Ráadásul nálunk tökéletesen keveredik az apáskodó állam képe, az ingyenes közszolgáltatások igénye az erőteljes konzervatív világnézettel. Nekem ne kelljen magas adót fizetnem, viszont legyen ingyen egészségügy, oktatás, miegymás, mindezt 20 évvel a rendszerváltás után. Még mindig tömegével gondolkodnak így az emberek, 20 év alatt nem jutottunk el oda, hogy ez változzon. Ingyen sajt nincs, csak az egérfogóban. Ha ezt nem sikerült megváltoztatni az kritika ránk nézve is. Hibáztunk, mi újságírók, mert nem sikerült ezt rendesen elmagyarázni. A politikai vezetőknek is lehetne persze erről beszélniük és nem pedig rájátszani, de ha még rá is játszik és ezzel nyer választásokat valaki, akkor én csomagolok, mert egyetlen életem van."

Részlet Bihari Ádám Frei Tamással készített interjújából (fn.hír24.hu)

 


"Maradj éhes, maradj bolod!"

Címkék: egyetem elmélkedés

2011.10.24. 12:48

Büszke vagyok, hogy itt lehetek a felavatási ünnepségeteken, a világ egyik legjobb egyetemén. Az igazat megvallva, sosem szereztem diplomát és életemben most vagyok a legközelebb egy diplomaosztóhoz. Ma három történetet szeretnék elmesélni az életemből, ennyi, semmi extra - csak három történet.

Az első történet a pontok egymáshoz kapcsolódásáról szól.

Kiestem a Reed főiskoláról az első hat hónap után, de utána kb. másfél évig maradtam még mielőtt ténylegesen otthagytam volna. Hogy miért estem ki ?

Még azelőtt kezdődőtt, hogy megszülettem. Biológiai anyám egy fiatal hajadon főiskolás lány volt. Úgy döntött, hogy örökbefogadó szülőknek ad. Úgy érezte, diplomásoknak kell adni a gyermekét. Már minden elő volt készítve, hogy egy ügyvéd házaspár örökbe fogadjon. Ám amikor én előbújtam, ők az utolsó pillanatban úgy döntöttek, hogy egy kislányt szeretnének örökbe fogadni. Így esett, hogy a várólistán lévő szüleimet, felhívták az éjszaka közepén azt kérdezve: "Született egy nem várt kisfiú - elfogadják őt?" Mire ők azt felelték: "Természetesen!". A biológiai anyám később rájött arra, hogy az anyám sosem diplomázott le, és az apám sosem tett le egy érettségit. Ezért megtagadta végül az örökbefogadó iratok aláírását. Csak pár hónappal később egyezett bele, mikor a szüleim megígérték neki, hogy főiskolára fognak járatni.

Így kezdődőtt az életem.

17 évvel később főiskolára mentem. De a főiskola akkor majdnem olyan drága volt, mint a Stanford s a munkásosztálybeli szüleim összes spórolt pénze az én tanításomra ment el. Hat hónap után nem láttam benne az értéket. Fogalmam sem volt, hogy mit kezdek az életemmel és a főiskola sem segített abban, hogy ezt kitaláljam. És ott álltam úgy, hogy elköltöttem a szüleim egész életében spórolt összes pénzét. Ezért úgy döntöttem, hogy kiesek és bíztam abban, hogy jól mennek majd a dolgok. Akkor ez eléggé ijesztő volt, de visszatekintve életem egyik legjobb döntése. Attól a perctől kezdve, hogy kiléptem, nem kellett foglalkoznom az engem nem érdeklő, de kötelező dolgokkal és elkezdhettem foglalkozni azokkal melyeket sokkal érdekesebbnek találtam.

Nem volt túl egyszerű! Mivel nem volt szobám a kollégiumban, a barátaim szobáiban aludtam a földön. Öt centes kólásüvegeket váltottam vissza, hogy a betétdíjból ételt tudjak venni. Minden vasárnap este hét mérföldet gyalogoltam a városon át, hogy heti egyszer rendes ételt egyek a Hare Krisna templomban. Imádtam. Sok dolog amibe belebotlottam kiváncsiságomat és ösztöneimet követve, később megfizethetetlen értéknek bizonyult. Hadd említsek egy példát.

Abban az időben ez a főiskola kínálta talán a legjobb kaligráfia oktatást az országban. Az egész campus mindenhol gyönyörő kézírással készült poszterekkel, címkékkel volt tele. Mivel kiestem és így nem kellett foglalkoznom a normál tárgyakkal, úgy döntöttem, hogy felveszem a kaligráfia tárgyat és megtanulom hogy kell ezt csinálni. Tanultam a serif és a sans-serif betűtípusokról, a különböző betűkombinációk között használható különböző betűközökről és mindarról, hogy mi teszi a tipográfiát igazán nagyszerűvé. Csodálatos volt és történelmi, művészien megalkotott és a tudomány által nem értelmezhető módon - magával ragadónak találtam.

Reménytelennek látszot, hogy mindennek valódi haszna lesz valaha az életemben, de tíz évvel később, az első Macintosh computer tervezése során ez a tudás visszaköszönt. Mindezt beleterveztük a Mac-be! Az első gyönyörű tipográfiával megáldott számítógép volt. Ha nem veszem fel ezt az egy tárgyat akkor, a Mac talán sosem kap sok-sok proporcionális font-ot. És mivel a Windows a Mac-ről másolódott, talán a személyi számítógépekre sosem jut el mindez. Ha nem esek ki, sosem veszem fel ezt a tárgyat, és a személyi számítógépeknek talán nem lennének meg a napjainkban ismert csodás tipográfiai képességeik. Természetesen lehetetlen volt főiskolás koromban a pontok ilyen kapcsolatát látni. De a kapcsolat nagyon tisztán látszik 10 év távlatából visszatekintve.

Még egyszer, nem tudod egymáshoz kapcsolni a pontokat a jövőt fürkészve. A kapcsolatok csak a múltból visszanézve látszanak majd. Ezért bíznod kell abban, hogy a pontok valahogy összekapcsolódnak a jövődben. Valamiben bíznod kell: Isten, sors, élet, karma vagy bármi más is a neve. Mert abban bízva, hogy a pontok összekapcsolódnak majd, bizalmat ad, hogy hallgass a szívedre még akkor is ha eltérít a jól kitaposott útról. És ez az igazi különbség.

A második történetem a szeretetről és veszteségről szól.

Én szerencsés voltam: már az életem elején megtaláltam azt amit szeretek csinálni. Woz és én az Apple-t a szüleim garázsában kezdtül mikor 20 éves voltam. Keményen dolgoztunk - s 10 év alatt az Apple egy két személyes garázsból induló cégből 2 millárd USD-s, 4000 alkalmazottat foglalkoztató céggé nőtte ki magát. Kilenc év után adtuk ki a legkitünőbb termékünket, egy Macintosh-t s ezután lettem 30 éves. Ezután kirúgtak. De hogy rúghatnak ki egy cégtől, melyet Te kezdtél el ? Nos, ahogy az Apple nőtt, mi felvettünk valakit, akiről én úgy gondoltam, nagyon tehetséges, és velem építi majd a céget. Az első évben a dolgok jól alakultak. De ezután a jövőre vonatkozó elképzeléseink nagyban eltértek, s végül összekülönböztünk. Mikor ez megtörtént, az igazgatótanács neki adott igazat. Így 30 évesen hoppon maradtam. Amire egész eddigi életemet koncentráltam, az elmúlt. Lehangoló volt.

Pár hónapig fogalmam sem volt, mihez kezdjek. Úgy éreztem, hogy hagytam, hogy az előző generáció lerombolja a vállalkozást - miközben leengedtem a karmesteri pálcát, ők lehagytak engem. Aztán találkoztam David Packard-dal és Bob Noyce-szal és megpróbáltam elnézést kérni tőlük. Nagyot hibáztam és legszívesebben otthagytam volna a Szilicíum völgyet, de aztán lassan kikristályosodott valami bennem: még mindig imádom amit csinálok! A helyzet nem változott az Apple-nél: ugyan visszautasítottak, de még mindig szerelmes voltam a munkámba. Ezért elhatároztam, hogy újrakezdem.

Akkor még nem láttam - de az, hogy kirúgtak az Apple-től, a lehető legjobb dolog ami velem valaha történhetett. A sikeresség súlyát felváltotta az újrakezdés öröme - kevéssé biztosnak lenni újra mindenben. Szabaddá tett, hogy megkezdhessem életem legkreatívabb periódusát.

Az elkövetkező 5 évben megalapítottam a NEXT-et és a PIXAR-t, és beleszerettem abba a csodálatos nőbe aki ma a feleségem. A PIXAR-ral megalkottuk a világ első computer-aminációs filmjét, a Toy Story-t s mára ez a világ legsikeresebb animációs studiója. Jelentős fordulat volt, mikor az Apple megvásárolta a NEXT-et, s én így visszatértem az Apple-hez s a technológia amit a NEXT-nél kifejlesztettünk az alapja az Apple mai reneszánszának s Laurene-nel családot alapítottunk.

Egész biztos vagyok abban, hogy mindezek nem történnek így ha nem rúgnak ki az Apple-től. Szörnyű ízű orvosság volt ez, de úgy gondolom, a páciensnek szüksége volt rá. Az élet néha fejbevág egy téglával, de ne veszítsd el a hited! Meg vagyok győződve arról, hogy az egyetlen dolog ami hajtott az a munkám szeretete. Meg kell találnod azt amit szeretsz és ez ugyanúgy igaz a munkádra, mint a szeretteidre! A munkád az életed nagy részét kitölti, s csak úgy lehetsz vele elégedett, ha tudod, hogy amit csinálsz az nagyszerű! S csak úgy tudsz nagyszerű munkát végezni ha szereted azt amit csinálsz. Ha nem találtál még rá, keress tovább és ne állapodj meg! A szíved majd tudatja ha megtalálta amit keresel. S mint bármely nagyszerű kapcsolat, ez is időről időre egyre jobb lesz majd. Szóval keress és ne állapodj meg!

Harmadik történetem a halálról szól.

17 éves koromban olvastam egy idézetet ami valahogy így hangzott: "Ha minden napot úgy élsze meg mintha az az utolsó lenne, egy napon feltétlenül igazad lesz." Ez nyomot hagyott bennem. És azóta az elmúlt 30 évben a tükörbe nézve reggelente azt kérdezem magamtól: Ha ma lenne az életem utolsó napja azt csinálnám ami ma csinálni akarok? És amint a válasz egyre többször lett "NEM", tudtam, hogy valamin változtatnom kell.

Emlékezni arra, hogy nemsokára mind halottak leszünk, az általam valaha látott legfontosabb eszköz ami abban segít, hogy nagy válaszútak előtt döntsünk az életben. Mert szinte minden, minden külső elvárás, minden büszkeség, félelem, szégyen és kudarc - ezek a dolgok mind eltünnek a halállal szemben, meghagyva csak azt ami igazán fontos. Emlékezni arra, hogy meghalsz, a legjobb módszer amit ismerek, hogy elkerüld a gondolat csapdáját, mely szerint valamit elveszítesz. Már pucér vagy, nincs okod nem a szívedre hallgatni.

Kb egy évvel ezelőtt rákot diagnosztizáltak bennem. A reggel 7:30-kor elvégzett vizsgálat egy tumort mutatott ki a hasnyálmirigyemben. Azt se tudtam, mi az a hasnyálmirigy. Az orvosok azt mondták, ez nagy valószínűséggel az a fajta rák amely gyógyíthatatlan és nem élek tovább 3-6 hónapnál. Az orvosom azt javasolta, menjek haza és tegyem rendbe az ügyeimet. Ez az orvosi törvény, elő kell készülni a halálra. Ez azt jelenti, hogy megpróbálsz elmondani a gyermekeidnek mindent amit az elkövetkező 10 évben akartál, mindezt pár hónap alatt. Be kell fejezned mindent, megkönnyítve a családod dolgát, amennyire csak lehet. El kell köszönnöd.

Egész nap ezzel a diagnózissal éltem. Még aznap este elvégeztek egy biopsyát mely során levezetnek egy endoszkópot a torkomon át a gyomron át a beleimbe, hogy egy tűvel sejtmintát vehessenek a rákos sejtekből. Le voltam szedálva, de a nejem aki ott volt, elmesélte, hogy amint megpillantották a sejteket a mikroszkóp alatt, az orvosok sírva fakadtak, mert kiderült, hogy a hasnyálmirigy-rák egy nagyon ritka fajtájával van dolguk mely műtéti úton gyógyítható. Megműtöttek és már jól vagyok.

Ekkor voltam a legközelebb a halálhoz, és remélem ez így marad még pár évtizeden át. Átélve mindezt, biztosabban beszélhetek róla, mint amikor a halál egy használható, de csupán elméleti koncepció volt.

Senki nem akar meghalni. még azok sem akik a mennyországba akarnak jutni, sem akarnak meghalni, hogy odaérjenek. A halál az úticél, amely mindannyiunknak kijut egyszer. Ezt senki sem hagyhatja ki. Ez úgy van ahogy lenni kell: mert a halál nagy valószínűséggel az élet legjobb találmánya. Ő az élet változás ügynöke: eltakarítja a régi dolgokat, hogy utat adjon az újak születésének. Jelenleg az újak Ti vagytok. De egy napon, nem túl sokára, Ti lesztek az öregek akiket el kell takarítani. Bocs ha túl drámai vagyok, de ez így igaz.

Az időtök limitált, szóval ne vesztegessétek avval, hogy valaki másnak az életét élitek! Ne essetek a dogmák csapdájába mely más emberek gondolkodásából táplálkozik. Ne hagyjátok, hogy mások véleményének zaja elnyomja a saját belső hangotokat! És a legfontosabb: legyen meg a bátorságotok a szívetekre hallgatni és a megérzéseiteket követni! Ezek már valahogy tudják, mivé akarsz válni valójában. Minden egyéb másodlagos.

Mikor fiatal voltam, volt egy csodás kiadvány "Az egész Föld katalógusa" címmel. Ez a generációm egyik bibliájának számított. Egy Stewart Brand nevű fickó készítette, nem messze innen, Menlo Park-ban, és művészi érzékével életre keltette. Ez még a 60-as években történt, a személyi számítógépek és a kiadvány-szerkesztés előtti időkben, így az egész kiadvány írógépek, olló és Polaroid kamerák segítségével készült. Egyfajta Google volt ez papír formában, 35 évvel azelőtt, hogy a Google létrejött. Idealista volt, megrakva ügyes eszközökkel, és nagyszerű elképzelésekkel.

Stewart és csapata több kiadást jelentetett meg a The Whole Earth Catalog-ból s végül kiadtak egy utolsó változatot. Mindez a 70-es évek közepén történt, én ekkor Veletek egykorú voltam. Az utolsó szám hátoldalán egy kora hajnali vidéki útról készült fotó volt, arról a fajtáról amivel találkozni szoktunk, országúti stoppolás közben, ha kalandvágyóak vagyunk, alatta pedig ezek a szavak: "Maradj éhes, maradj bolond!" Ez volt az ő búcsúzó üzenetük, tanácsuk : "Maradj éhes, maradj bolond!" Mindig ezt kívántam magamnak. És most ezt kívánom Nektek, frissen végzetteknek, akik valami újat kezdenek majd.

Maradj éhes, maradj bolond!

Egy ember, kinek élete rendkívül inspiráló. Egy olyané, aki sosem fejezte be az egyetemet (főiskolát), éppen hogy csak belekóstolt és mégis sokra vitte. A sok buktató ellenére sikeres életet élt és szerintem boldog is volt. Nevetségesnek találom az ő példája mellette azt, hogy ma (pl. Magyarországon) olyan piacra termelünk, ami nem létezik, vagy csak korlátozott mértékben. Mára már közhellyé vált az a kifejezés, hogy: "diplomás munkanélküli". Mindenki tudja, hogy a most végzettek nagy részéből ez lesz mégsem tesznek ellene. Rengetegen járnak egyetemre és egyre többen szeretnének. Kérdem én: minek? Nem kell, nincs rá szükség. Ha boldogulni akarsz az életben, akkor - a közhiedelemmel ellentétben - az nem feltétlen itt kezdődik. Sajnos kevesen látunk az orrunknál tovább és amikor valamit szeretnének valamit fenntarthatóvá tenni, akkor a rövidlátók sértve érzik magukat és pl. olyan hülyeségbe kezdenek, mint az éhség-szrájk.

Gondolj a jövődre és képzeld el benne magad: olyannak látod mint szeretnéd?


Tutira nem blöff!

Címkék: humor szégyen parasztvakítás

2011.10.18. 19:58

Nem rég a következő üzenetet kaptam e-mail-ben:

Attól tartok, hogy nem blöff!

Szeretettel, hogy vigyázzatok magatokra!

Ruff Béla

Egy újabb bizonyíték a lakossággyérítésre!
Bifidusszal ölik a joghurtot fogyasztókat!

Brit és amerikai tudósok egymástól függetlenül jutottak arra az eredményre, hogy a Danone termékeiben található Bifidusz eszenzisz függőséget okoz. Négy hét folyamatos fogyasztás után a Bifiduszos joghurt elhagyása -főleg a gyermekekre, öregkorúakra és legyengült szervezetűekre nézve- akár halálos eredménnyel is járhat. Először egy baltimore-i gyermekorvos figyelt fel rá, hogy hirtelen sok kis betege lesz. Először influenzára gyanakodott, de később a gyermekek hallucinálni kezdtek, depresszióba estek, elvonási tünetekkel küzdöttek. Sok kutatás után derítette csak ki, hogy egy franciaországi fuvarossztrájk miatt a Bifiduszos joghurtot szállító kamionok nem jutottak el időben a baltimore-i boltokba, így jutott eszébe, hogy alighanem a Bifiduszos joghurt, illetve annak hiánya lehet a baj okozója.

A National Healthcare kutatói patkánykísérletek során kizárólag Bifiduszos joghurtot etettek az egerekkel. Amikor a joghurt adagolását teljesen abbahagyták, az egerek idővel láthatóan egyre idegesebbek lettek, kis mancsukat könyörögve nyújtogatták a Bifiduszos tálka felé. Négy hét után már egy patkány sem volt közülük életben. EZ BIZONYÍTÉK! arra, hogy nemcsak a cigaretta- és kólagyárak, hanem már a tejipar is függőség létrehozásával kényszerít bennünket az ő termékeinek fogyasztására! Azt is bebizonyították, hogy a Bifiduszt E3423-mal, E3.14-gyel és E666-tal stabilizálják és színezik, mert egyébként csak marhavérből és -nyálból készített táptalajon lehet tenyészteni! EZEK TÉNYEK!

És nem csak Amerikában! Jakupcsek Gabriella a reklámban szájába vesz ugyan egy kanál Bifiduszos joghurtot, DE NEM LÁTSZIK, HOGY NYEL! Azt már bezzeg nem mutatták, ahogy az "Ennyi!" elhangzásakor azonnal kiköpte az egészet! Bódi Sylvi is csak lóbálta a Bifiduszos kanalat. ŐK TUDJÁK! Mert elmondták nekik! Mert nagyon nagy botrány lett volna, ha Jakupcsek a Bifiduszhiány miatt összeesett volna a Milliomos adásában!

NE ÖLD MEG MAGAD! NE EGYÉL BIFIDUSZT!

Üdvözlettel : Kovács Kálmán

Hát ezen jót nevettem! :D Egy újabb összeesküvés-elmélet. Akkor lássuk az elemzést:

Franciaországnak köztudottan nagy hatása van Baltimore-re. Ha Franciaországban egy darabig nem járnak a kamionok, akkor az szinte megbénítja az amerikai gazdaságot és szegény pici baltimore-i gyerekeknek elvonási tüneteik lesznek.

"...kis mancsukat könyörögve nyújtogatták a Bifiduszos tálka felé." Ez annyira aranyos. Szinte a szemem előtt van a látvány és sajnálom őket. Valószínűleg a halál megváltás lehetett a számukra, bár azon, hogy ez 4 hét után bekövetkezett nem csodálkozom, ha nem adtak nekik semmit (még ezt a szar bifiduszt se)...

Van ilyen, hogy E3,14?! Nem tudtam, hogy a tartósítószerkódokban tört számokat is használnak. Azt meg pláne nem, hogy a π (pi) értékét. A kör is mint jelkép biztos valami nagyon rosszat jelent. (Lásd horror film is készült ezzel a címmel) Az E666-on már meg sem lepődök. Sejtettük, hogy a sátán is beletette a magáét ebbe a joghurtba.

Ez a rohadék Jakupcsek meg átvert minket! Nem lehet igaz! Egy kiskanálnyitól már függőséget lehet kapni és még reklámozza is! Hihetetlen! (Nem azért, de ki lenne az a barom, akinek ha elmondják, hogy káros hatású a dolog, akkor még hajlandó a szájába venni... Nevetséges.)

Szóval kedves olvasóim gondoljátok meg mivel tápláljátok magatokat, mert "EZEK TÉNYEK", tutira lehet nekik hinni. Már csak annyit nem tudok kinek kellene ezeket az információkat megköszönni? Kálmánnak vagy Bélának?

 


Úgy gondolom ebbe a témába úgy a leghelyesebb belemélyedni, ha előbb egy kis alapozást tartunk. Vagyis legelőször magáról a pénzről fogok beszélni, hogy mi is az és mire való. Talán ezzel sok embernél máris teszek egy nagy lépést afelé, hogy megszüntessük a pénz egyik csúnya tulajdonságát - amit már a felvezető bejegyzésben is említettem - nevezetesen, hogy a közelsége éget.

Legcélszerűbb egy meghatározással kezdeni: pénz minden olyan meghatározott értékkel bíró tárgy, amely a kereskedelmi forgalomban hosszabb-rövidebb ideig mint állandó fizetési eszköz használatos, amelynek átadásával dolgokat lehet megvásárolni illetve adósságokat törleszteni. Vagyis a pénz alapvetően egy csereeszköz, mely rendkívüli módon megkönnyíti a különböző javak (jogilag érvényes) megszerzését. Ezen tulajdonsága miatt már nagyon régóta használatos. Tulajdonképpen csak az őskorban nem volt, de akkor még nem is volt rá szükség, mivel nagy családokba, nemzetségekbe szerveződtek az emberek, amin belül mindent megosztottak. Ez azért volt lehetséges, mert teljesen önellátóak voltak. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom a technológiai szint nem volt túl magas, így a javak előállítása nem igényelt szaktudást, a hozzájutás pedig kereskedelmet. Ezt az időszakot követően már folyamatosan jelen van a pénz - mivel megjelenik a kereskedelem - és elég szép utat futott be.

A pénz történetében (fejlődésében) több szakasz különíthető el:

1. Árucsere

Az őskor végén, ókor elején megjelent a szakosodás, ami annak a következménye volt, hogy az egyes javak, termékek előállítását egyre inkább csak azok végezték, akik a legjobban értettek hozzá. Ők idővel mással már nem is foglalkoztak csak az adott dologban fejlesztették magukat. Ez azzal járt, hogy az előállított termékek egyre jobbak lettek, egyre jobban szolgálták a szükségletek kielégítését. Tulajdonképpen végbement egy munkamegosztás a gazdaságban, de - az utópista szocialista nézetűek nagy bánatára - az előállított termékek már nem a közösbe mentek (bár a folyamat mindenképp a köz javát szolgálta), hanem megjelent a magántulajdon. Mivel már nem mindent maguk csináltak az emberek amire szükségük volt, valahogy meg kellett oldaniuk azt, hogy a birtokukba vegyék a mások által termelt javakat. Ennek legkézenfekvőbb (és akkoriban egyetlen) módja, hogy elcserélik egymással a saját termékeiket.
E rendszernek voltak elég nagy hátrányai: egyrészt nem volt könnyű olyan embert találni, akinek kellett az illető áruja és cserébe azt adta, amire neki szüksége volt; másrészt nehézkes volt a különböző árukat azonos értékben elcserélni.

2. Árupénz

A cserekereskedelem említett problémáit idővel felismerték és igyekeztek haladóan reagálni rájuk képzeletük határain belül. A következő megoldás született: a cserélendő áruk közé beiktattak csereeszközöket, melyek tulajdonképpen maguk is áruk voltak, viszont olyanok, amelyeket könnyen lehetett cserélni. Ahhoz, hogy valami 'árupénzzé' váljon, különböző kritériumoknak kellett megfeleljen: legyen értékálló, osztható, egynemű, szállítható és mindenki által elfogadott. Ilyen volt például: a só, szarvasmarha, teve, kagyló, kövek, bálnafog, réz/bronzöntvények, fűszerek, rum, nemesfémek. (Manapság a börtönökben a cigaretta szolgálja ezt a célt.)

3. Fémpénz

Mivel a nemesfémek rendelkeztek legjobban az árupénz szükséges tulajdonságaival, egy idő után általánosan elfogadottá váltak. A mérhetőség kedvéért érme formát adtak nekik. Ez hatalmas előrelépés volt, mivel a pénzérmével létrejött egy olyan tárgy, melyet kifejezetten a pénz funkcióinak betöltésére készítettek. Könnyű megismerni, szállítani és az értékét is jól tartja. Ez a találmány annyira jól sikerült, hogy kb. 2000 évig a pénzérme jelentette a pénzt a világban.

4. Pénzhelyettesítők

A hosszú idő azonban csak letelt és a világ odáig jutott, hogy a nemesfémek mennyisége már nem tudta fedezni a pénzszükségletet, illetve ahogy az arany kézről-kézre járt, folyamatosan kopott és veszített értékéből. Emellett szállítása nagy mennyiségben nehézkes és túl költséges volt, illetve feltűnő is, tehát jó kis rablási célpontnak számított. A kereskedők a nemesfém hiányt váltók kibocsátásával próbálták megoldani, amelyekkel tulajdonképpen hitelesítették fizetési ígéretüket, amíg pénzhez nem jutottak. Idővel már egymás váltóival kereskedtek, azonban az ismeretlen váltóinak beváltása gondot okozott. Ezt oldotta fel, amikor a bankok kezdtek el váltókat kibocsátani, amiket innentől 'bankjegyeknek' neveztek. Az országok úgy döntöttek egységesítik államuk fizetőeszközét és a bankjegykibocsátás egyedüli jogát a saját kezükbe vették. A pénzhelyettesítők alapja az volt, hogy az állam és a pénzintézetek vállalták, hogy a bankjegyek nemesfémre válthatók át, vagyis a pénz értékét aranyalapra helyezték. Mára erről a szabványról mindenki letért (legtovább 1971-ig az Egyesült Államokban állt fen.) Tehát mai pénzünk értéke tulajdonképpen közmegegyezésen alapul, névleges.

A lecke végére szántam a legfontosabb részt, ami leginkább meg fogja világítani, hogy a pénz miért is nem gonosz. A pénz funkcióiból meg fogjuk érteni, hogy azok a dolgok amiket rossznak találunk, szimplán csak lehetőségek, amelyekkel egyesek élnek

Értékmérő: a pénz közvetíti a cserét, méri az áru értékét, vagyis a termékek árai a pénzen keresztül határozódnak meg.

Forgalmi eszköz: az áruk forgalmában a tranzakciók a pénz segítségével bonyolódnak le.

Fizetési eszköz

Felhalmozási eszköz: a vagyon felhalmozódásának egyik formája a pénz tartalékolása.

Láthatjuk, hogy a pénzre a fejlődés okán volt szükség (tehát ha ki akarod kerülni a pénzt, akkor elég sok mindenről le kell mondanod) és olyan lehetőségek rejlenek benne, amit - ha jót akarsz magadnak - érdemes kihasználni. Sosem szerettem, ha valaki panaszkodott, hogy kevés van belőle. Tegyen érte, hogy ne úgy legyen!


Állítólag az ilyenek hozzák majd el a "Szebb Jövőt!"... Győződj meg róla magad is:

Ha már szétröhögted a fejed, akkor itt a kegyelemdöfés (ráadás):

Ez a két videó elérhető az illető Facebook adatlapján. A feltöltések tanúbizonysága szerint több mint 2 évesek (a Fidesz dicséretekor ezt vegyétek figyelembe). Jó szórakozást!


Ezzel a rövid videóval szeretném megnyitni következő bejegyzés sorozatomat, mellyel egy kicsit nevelni szeretném az olvasóközönséget a pénzük megfelelő kézéléséről.

Azt tapasztaltam, hogy az emberek egy részének maga a pénz szó olyan, mint a tűz és igyekszik a vele való foglalkozástól távol tartani magát, így a rendszeresen felmerülő gondok megoldását elintézi azzal, hogy "nekem ez a sorsom, de jobb is így, mert a pénz ördögtől való, én pedig nem cimborálok vele". Na ez hülyeség! Egyszerűen fejben kell átrendezni dolgokat, kezdve ott, hogy a jelenlegi világrend szerint pénz nélkül nemigen lehet élni és lásd be, hogy te is azért kelsz fel nap mint nap, hogy pénzt keress. Ennek tudatában máris ott tartunk, hogy a pénzzel való érintkezést nem lehet kikerülni. Ha viszont ez a nagy büdös helyzet, miért ne akarnád ezt jól csinálni?

Másik részének a pénz nem annyira idegen viszont csak egy hajszálnyival van több fogalma róla, hogy mit is kéne kezdeni vele. Ők általában a rossz (illetve a legjobbtól a legtávolabb eső jó) megoldásokat választják és a "bizonytalanságra" hivatkozva nehezen is tesznek le tévképzeteikről.

Célom, hogy az elkövetkezendőkben egy kis felvilágosítást nyújtsak és logikus gondolkodásra késztessem olvasóimat 'A pénzről - okosan'.


Videómánia: Magyar Vándor

Címkék: film humor videómánia

2011.10.09. 13:41

Egy talán nem is annyira rossz film:


Régen ostoroztam már a szélsőjobbot, de mostani munkásságuk és törekvésük mellett nem megyek el. A Délmagyar.hu-n olvastam egy cikket tegnap, mely arról szólt, hogy a szegedi Jobbik több utca- és intézmény nevet megváltoztatna Szegeden.

A hír szerint a Jobbik egyik képviselője indítványt nyújtott be a mars téri óvoda bejáratánál található Marx-dombormű lebontásáról, de a közgyűlés nem vette napirendre a kérdést. A jobbik szerint "az MSZP-LMP liberálbolsevik(!?) koalíció összeállt ennél a szavazásnál" és nem voltak hajlandóak tárgyalni az indítványról. Azonban a Jobbik nem adja fel a dolgot (mi sem úgy ismerjük őket...) és az oktatási és kulturális bizottságot fogják megkérni, hogy vizsgálja felül a közterek neveit Szegeden (pl. Dáni János utca, Somogyi Béla utca), amire alapozva fognak beadni egy komplex névváltoztatási csomagot. Ezenfelül azt is szeretnék, ha az egyetem is felülvizsgálná egyes épületeinek nevét, mint például a Ságvári Endre Gyakorló Gimnázium és a Károlyi Mihály Kollégium.

No, hát hol is kezdjem? Szerintem azt kellene eldönteni legelőször, hogy mennyire is fontos ez a névváltoztatós kérdés a jelen helyzetben. Az mondjuk világos, hogy pár éve már a nemzeti érzelműség reneszánszát éljük, tehát akinek ez egy belső érték, annak az is egy lényeges kérdés, hogy mondjuk egy szép nyári napon bakancsban, trianonos-pólóban békésen sétálva milyen utcanév táblákat olvasgathat az utcán. Nekem személy szerint tök mindegy, de a régi, bevált neveket nem tartom szerencsésnek lecserélni. Ez a mostani tervük kb. akkora hülyeség, mint hogy Budapesten a jó öreg Moszkva térből Széll Kálmán tér lett.

A Marx-dombormű sokak szemét bántja, de igazából nem kellene senkinek se, hogy útban legyen. Egy emlék. Marx volt aki volt. Az ő nyomán kialakult rendszer lehet, hogy nem volt a legtökéletesebb, de akkor is a múltunk része. Véleményem szerint egyébként ma nem teljesen ítélik meg jól az ő személyét. Nem akart ő rosszat és valószínűleg az elsők között lett volna aki felszólal az ellen, hogy miket csinálnak rá és a filozófiájára hivatkozva. Persze voltak dolgok, amiket rosszul látott vagy legalább is nem vagyunk egy véleményen róla, de azért mondott okosakat is.

Az átnevezési hisztériájuk alaptézise meg egyértelműen az, hogy olyan nevek sehol sem legyenek, akik baloldaliak voltak, vagy közük volt a baloldalhoz. Ez elég demagóg. Mintha a szélsőjobb csak is rózsás dolgokat hozott volna a világba és az országba. Például pont a szélsőjobboldali különítményesek tették el láb alól Somogyi Bélát, akinek kb. egyetlen bűne, hogy bírálni merte a fehérterrort.

Károlyi Mihály megítélése nem egyszerű, szóval rá nem térnék ki, de azt nem gondolom, hogy kimondottan baj lenne, hogy egy kollégium viseli a nevét (sőt Károlyi jellemzői szerintem részben illenek is az odajárókra). Ságvári Endrén viszont már én is elgondolkodtam korábban, mivel ő egy elég kemény vonalas kommunista volt. Az életét sem fejezte be valami szépen, mivel az általa provokált tűzharcban csendőrök lőtték le, akik közül egyet magával is vitt a túlvilágra. (Róla már szinte megérné filmet forgatni.) Szóval ő lehet, hogy tényleg nem a legmegfelelőbb személy ma egy iskola névadójának, de szerintem az idők folyamán elég emblematikussá vált ez a név és ha itt Szegeden vagy környékén azt mondjuk 'Ságvári', akkor mindenki egyből az elit gimnáziumra gondol és szinte senkit nem érdekel ki volt Endre.

Nem meglepő, de szomorú, hogy a Jobbik mire fecsérli az erejét. Mondjuk még mindig jobb, mint hogy ha az gondolkodnának és ügyködnének, hogy hogyan változtassák meg és basszák el az életünket "nemzeti alapon". Az meg hogy a vele közel sem egy követ fújó pártokat 'liberálbolseviknak' nevezi egyszerűen nevetséget. Igazán szomorú, hogy ez az ország eljutott oda, hogy egyesek szerint szégyen baloldalinak lenni és hogy ezek az 'egyesek' pont a parlamentben, illetve annak környékén ülnek. Nekik kéne a legjobban tudni mit jelent a többpártrendszer és miért jobb az ha színesebb a paletta, illetve miért nem baj ha vannak másként gondolkodók. De azt hiszem mégis csak én vagyok a hülye, hogy logikus gondolkodást feltételeztem a szélsőjobbról...


Hoppá, hoppá! A tegnap előtti bejegyzésemet úgy tűnik egy picit elkapkodtam. A mai napon új információk láttak napvilágot, melyek már konkrétabb dolgokat tartalmaznak. Ezek alapján már kicsit megfontolandó mennyire is állok az új felsőoktatási törvény mellé. Félreértés ne essék: a múltkori véleményemet még mindig tartom, de a megvalósítást illető tervekkel nem nagyon értek egyet.

Szóval a konkrétumok: 29 helyett (a korábbi 26-tal ellentétben) csak 12 állami felsőoktatási intézmény marad; 42 ezer helyett 25 ezer államilag finanszírozott hely (egyes szakokon az állami finanszírozás mértékének megtartása, másokon jelentős csökkentése vagy teljes megszüntetése); összesen 5 tudományegyetem és minden más főiskola.

Ha az első adatot nézem, máris mosolyognom kell: 29-ből hogy a fenébe tudnak csinálni 12-t? Ez kevesebb mint a fele az eddigieknek! Nem vagyok szakértő ebben és nem is vizsgáltam meg nagy mélységeiben a kérdést, de még így is be tudom látni, hogy ez elképesztően nagy változtatás - szinte irreálisan. Ezek alapján arra tudok következtetni, hogy egész intézményeket fognak megszüntetni vagy beolvasztani egy másikba. Az utóbbi megoldás esetén ezt szerintem elég nehéz lesz kezelni.

Az államilag finanszírozott helyek csökkentésével egyetértek (a minőségjavítás elkél), de legutóbbi értesüléseim szerint több lépésben jutottak volna el a jelenlegi 54 ezerről 30 ezerig. Ezek szerint máshogyan lesz és semmi átmenet. A dolog érdekessége, hogy ez a csökkentés nem arányosan fog megtörténni, hanem erősen szelektálva és csak azokat a szakokat támogatva, amelyekre a kormány szerint szükség van. Így például az orvos és tanárképzés változatlan, a természettudományos, mérnöki és informatikus szakok pedig némileg kevesebb támogatást élveznének. Ezzel szemben a bölcsészképzést minimális mértékben, a jogász és közgazdász szakokat pedig egyáltalán nem finanszíroznák. Ez azért nem semmi! Ilyen még szerintem nem volt, hogy valamit semennyire se támogassanak. Én a kormány helyében ezt újragondolnám. Nagy törést tud majd okozni egyesek életében, hogy nem tudnak bejutni a vágyott helyre. Persze tisztában vagyok vele, hogy pl. a jogászok egy külön kasztot képeznek a magyar társadalomban - meg gondolom máshol is. Vagy ahogy András barátom fogalmazott a blogján: "»Mi mán' a tizenhatodik századba' is mán' üdvégyek vótunk...« újgazdag, tatamellényes, kihaénnem hülyegyerekek gyülekezete, akik inkább a fater kapcsolataira, mint a szellemi tőkére építenek." Vagyis nekik valószínűleg nem lesz nehéz bejutni, mert az ügyvéd dinasztia meg tudja fizetni.

A 'tudományegyetem' meg 'főiskola' titulusokkal való vacakolás viszont nem értem. Számít ez valamit is? Körülbelül annyit jelent, hogy 'nagy egyetem' meg 'kis egyetem'. Ezzel a hülyeséggel most oda jutottunk, hogy az ország legnevesebb orvosi egyeteméből is úgy néz ki főiskola lesz, mert a 'tudományegyetem'-hez legalább 8 kar kell és a Semmelweis Egyetemnek "csak" 6 van. Vicces lesz majd 'Semmelweis Főiskolaként' emlegetni... Viszont szegény Corvinus egyetemet baszogatják a legjobban. Valamiért a kormányzatnak böki a csőrét az az intézmény és ha módjában állna eltörölné a Föld színéről is, de azt mégsem teheti, mert nem tudná megindokolni és nagy is lenne az ellenállás, ezért először csak leépíti a tekintélyét és nem vesz tudomást a nemzetközi elismertségéről. Mondjuk nem lepődök meg rajta, mert a közgazdászképzést - ami mellesleg a Corvinuson a legjobb - úgy ahogy van szeretné elkaszálni. Azonban nem értem a logikát... A mai válságos helyzetből szerintem pont hogy a jó gazdasági szakemberek tudnának kiutat találni és kivezetni. Lehet megköveznek ezért, de Szlovákia azért tart ott ahol tart - kevesebb gonddal jóval előrébb mint mi -, mert egy kiváló elméleti közgazdászra hallgattak és fogadták meg a tanácsait, akit történetesen Bokros Lajosnak hívnak. Nem vagyok gazdasági szakértő, de nem lehetséges, hogy ha érzelmi és politikai alapon hozunk döntéseket, akkor előfordulhat, hogy visszafele haladunk? Nekem nagyon úgy tűnik. El kéne már nagyon jutni oda, hogy szakértőkre bízzuk a szakmai kérdéseket.


Kedves kormányunk sosem pihen és gőzerővel dolgozik az átalakításon. Most a felsőoktatási törvénnyel izgatja a jó népet, melynek koncepcióját már el is fogadták. Tartalma röviden: a jelenlegi 29 felsőoktatási intézményből 26 maradna, az államilag finanszírozott képzésben tanulókkal pedig úgymond "szerződést kötnének" arról, hogy az állami támogatás fejében a végzett hallgatók kötelesek itthon kamatoztatni tudásukat egy bizonyos ideig. Ezen felül az intézmények státusza is változik, ugyanis az "egyetem" kategória helyett a "tudományegyetem" és a "főiskola" besorolás lesz a mérvadó.

Az egyetemen járva ma hallottam, hogy a hallgatók igen csak elégedetlenek a tervezettel és most már kétségtelennek tartják, hogy döntéshozóink 8 általánosnál többet nem végezhettek. Én nem ítélem el ennyire a jogalkotókat és nem is feltétlen látom rossznak ezt a koncepciót.

A probléma a következő: van egy (felsőoktatási) rendszer, mely sok ezer embert foglalkoztat (potenciálisan olyanokat, akik várhatóan részt fognak venni a jövő építésében és a gazdaság működtetésében), ehhez mérten rengeteg pénzt és energiát ölünk bele - és a számok csak egyre nőnek -, de a végeredmény közel sem a várt hasznot hozza.

A probléma megoldásához az első helyes kérdés: miért van ez? Válasz: Egyrészről, a világ(gazdaság) körülményei és az emberek elvárásai úgy alakultak, hogy egyre többen és többen szeretnének részt venni ebben a rendszerben, ami bizonyos ágazatokban odáig jutott, hogy túlkínálat jött létre és amit a helyi (magyar) gazdaság nem tud már felvenni. A kimaradottak - nyilván a boldogulást keresve - más gazdaságok működtetéséhez járulnak hozzá, ahol igényiknek megfelelő helyzetet találnak. Másrészről, mivel sosem voltak kiegyenlítettek a jövedelmi és munkaviszonyok, más ágazatokban - az érdektelenség miatt - hiány keletkezett, amit ez a rendszer manuálisan igyekezne feltölteni engedmények tételével. Ez szinte törvényszerűen hozza ezekben az ágazatokban a színvonal és a munka(erő) minőségének csökkenését.

Egyszerűbbre lefordítva: a jóléti állam hanyatlása miatt egyeseket nem tudnak megfizetni (pl.: orvosok, tanárok), másoknak meg könnyen lesz munkájuk ahhoz képest hogy hülyék ahhoz a feladathoz.

További probléma még - ami tulajdonképpen az eddig tárgyaltak származéka - hogy mivel sokan szeretnének felsőfokú képzettséget, létrehoztak rengeteg "elitnek"/speciálisan szakmainak hangzó szakot, amelyeknek gyakorlati haszna nemigen sok van és emiatt kétségeim vannak az elhelyezkedési lehetőségeiket illetően is. (OKJ)

Az emberek többségével az a baj, hogy egy probléma kapcsán általában csak egy szempontot vizsgálnak meg: a sajátjukat. Egy jogalkotó nem cselekedhet így - bár gyakran megteszik. Nyilván egy egyetemistának az a személyes érdeke, hogy minél könnyebben tudjon ingyen tanulni és azt szeretné ha nem kellene fenyegetve éreznie magát azzal hogy időben és jól végezze el az adott szakot. Pedig ez nem egy nagy és teljesíthetetlen elvárás, ami miatt vérben kelljen forogjon a szeme.

Sajnos ez a rendszer ebben az állapotban nem túl kifizetődő. Szerintem jogos elvárás, hogy itthon szeretnénk tartani a szakembereket. A kétkedőknek ajánlanám, hogy fordítsák le a helyzetet úgy "mintha" a következő lenne a helyzet: vállalkozó vagy és a vállalkozásod felfuttatása érdekében befektetsz emberekbe (magyarul pénzt adsz nekik arra hogy gyarapítsák a tudásukat, amit majd a vállalkozásban kamatoztathatnak), ezek az emberek kiokosításuk végeztével úgy döntenek nekik nem felel meg ezen vállalat nyújtotta keret és máshol szeretnének dolgozni; te nem kérnéd vissza a pénzed? Dehogy nem! És az a helyzet, hogy a "vállalat" nem más, mint a Magyar Állam, ami engem, téged, apádat, anyádat (és jelen esetben mindenkit, aki Magyarországon adózik) testesíti meg. Most mondhatnád, hogy: na de minek kérjem vissza a saját pénzem ha magamra költöttem? Azért mert az NEM A TE pénzed, hanem a MI pénzünk, nincs jogod kisajátítani semekkora részt sem belőle.

Egyetlen dolgot kell még fejben helyre tenni: a felsőoktatás egy szolgáltatás. Ez már - mint a neve is mutatja - nem a közoktatás kategóriájába esik és mint ilyen: ára van. Mivel magyarnak születtél szerencséd van, mert ennek anyagi terhét nagy eséllyel az állam (vagyis MI) átvállalja tőled, de ezért cserében - hogy erkölcsileg rendben legyenek a dolgok - másfajta áldozatot kellene vállalnod, vagyis hogy egy darabig itthon kamatoztatod a tudásod. Nem feltétlen kell ezt elfogadni, vagyis hogy az állam bekorlátoz, illetve elvárásokat támaszt, de akkor szerintem ne várja azt el senki, hogy kifizet neki ingyen egy szolgáltatást csupán jófejségből a 'jóléti' jelzőre hivatkozva.

Nyilván sokkal szerencsésebb megoldás lenne, ha az állam más eszközökkel érné el a maradást, viszont aki mostanság kicsit is nyitva tartotta a szemét-fülét az könnyen beláthatja, hogy a közeljövőben ennek megvalósítására - vagyis a gazdaság igazi fellendítésére - nem igen lehet számítani. Más megoldás kellett: ez volt az egyetlen. Nyilván voltak, vannak és lesznek ettől eltérően gondolkodók - sőt ha belegondolok a többség valószínűleg ilyen -, de ők tulajdonképpen szembeköpik magukat és honfitársaikat. Én nem szeretnék ilyen lenni.


Egy nappal megkésve, de szeretnék egy érdekes cikket közölni  egy figyelemreméltó embertől az Egyesült Államokat ért terrortámadás 10. évfordulója alkalmából:

"Szeptember 11. A dátum, amelyet mindenki ért, de mindenki mást ért rajta. A New York-i Világkereskedelmi Központ elleni al-Kaida-terror­tá-ma­dás óta kereken tíz év telt el, és közben annyi min­den megváltozott körülöttünk, hogy lassan már fel sem tűnik, ha megint történik valami.

A repülőtereken a világ megszokta a sorban állást, a biztonsági átvilágítást, de már mi, magyarok is – valljuk be – egyre unottabban nézzük az esti híradókban az épp aktuális iraki, vagy afgán, vagy szír, vagy ki tudja, ma épp a világ melyik pontján elkövetett merénylet áldozatairól szóló tudósítást.

Közben viszont egyvalamit észre sem veszünk. Szeptember 11. talán legnagyobb és a mindennapi életünk­re leginkább kiható változását. Hogy egyre jobban meg­figyelnek minket… Kamerák az utcasarkokon és auto­ma­ta követőprogramok a világhálón. Szép lassan felépül körülöttünk egy globálissá összeálló lehallgató-rögzítő- mindent felvevő rend­szer. Ránk borul az orwelli háló. Mi, magyarok elhessegetjük ezt a problémát, mert alig halljuk meg, amikor a távoli Amerikából vagy épp Londonból véletlenül eljut hozzánk a személyiségi jogainkat féltő mozgalmakról egy-egy hír. Pedig sokak szerint szeptember 11-nek talán az a legsúlyosabb következménye, hogy a biztonságunkért cserébe odaadtuk a szabadságunkat.

Mert akkor jó alkunak tűnt. De biztos az volt? Salt Lake City mellett az amerikaiak százezer négyzetméteres digitális megfigyelőközpontot építenek. E-mailek milliárdjait, telefonbeszélgetések százmillióit fogják rögzíteni a terrorfenyegetettségre hivatkozva – bárhol a világon. Hasonló épül Texasban, San Antonióban is. 24 nullával kell leírni azt a számot, az egykvadrilliót, amennyi szöveges adatot ezek a rendszerek képesek lesznek tárolni. Például évekre visszamenőleg a telefonbeszélgetéseink hanganyagát, mert mi van, ha kiejtettünk egy szót, felhívtunk valakit, gyanúsan fizettünk, vagy épp furcsa szavakra kerestünk rá az in­ter­neten.

Attól tartok, hogy mire felocsúdunk, és esetleg majd tiltakozunk, hogy mi nem ilyen biztonságot akartunk, akkor már késő lesz Oszama bin Ladenre kenni a dolgot. Mert nem is neki köszönhetjük. Rá és szeptember 11-re csak hivatkoznak azok, akik most a félelmünket meglovagolva körénk szövik ezt a hálót." 

Frei Tamás
Metropol Budapest 2011. szeptember 9. péntek


Meghalt Andy Whitfield

Címkék: sorozat nagyvilág

2011.09.12. 12:54

"39 éves korában meghalt a Spartacus: Blood and Sand (Vér és homok) című sorozat főszereplője, Andy Whitfield. A színész Walesben született 1972-ben, 1999-ben költözött Ausztráliába, ahol ezt követően élt. A Spartacus előtt ausztrál sorozatokban szerepelt, egy kisebb szerepe a nálunk is bemutatott McLeod lányaiban is volt. A nagy áttörést a Spartacus hozta meg neki, amiben a címszereplő trák rabszolgát alakította. Az első évad végén derült ki, hogy Whitfield non-Hodgkin kórban szenved, ezért a producerek elhalasztották a második évad előkészületeit, hogy felgyógyulhasson."

"A kezelése az első hónapokban sikeresnek tűnt, még pár fotózáson is megjelent és elkezdte az edzéseket, hogy formába lendülhessen a forgatásra. A 2010-es Comic Con-ra egy újabb kemoterápiás kezelés után érkezett már, a rajongók felállva, vastapssal köszöntötték. Akkor még úgy tűnt, szervezete megbirkózik a kórral, de hamarosan visszaesett, és jelezte a Spartacust vetítő Starz-nak, hogy nem tudja elkezdeni a második évadot. (A helyére Liam McIntyre érkezett.) Amikor az újabb kezelések nem hoztak eredményt, Whitfield úgy döntött, szeretné életét családja körében befejezni. Tegnap este, felesége karjaiban halt meg. Legyen neki könnyű a föld."

from: comment:com


- Vagy berakod a táskádba a fornettit, vagy átbattyogsz... nézd csak oda a büfébe a túloldalra, mert ez egy ruhatár - mondta Bunkó Biztonsági Őr 007-es jelentőségteljeset csapva a ruhatár hátsó pultjára. Hősünk visszazárva üdítős palackját kissé meghökkenve konstatálta, hogy ily kedvesen megszólították.
- Megváltoztak a szabályok? - kérdezte.
- Nem változtak meg csak kicsit sokat engedtek meg magatoknak... Nézd csak - mutatott felfelé a biztonsági kamerára - ha nem én szólok, akkor küldenek valakit.
- Na és akkor mi van...? - mondta hősünk már elfordulva és útját a szekrények felé véve, mert igencsak elment az étvágya...

Ez a pár sor lehetne éppen egy készülő regény részlete is, de nem. Ezt a furcsa közjátékot nekem kellett megélnem ma a TIK-ben. Furcsállottam már a héten, hogy rendkívül megsokasodtak a biztonságiak az épületben és már látom az értelmét: "Rendszabályozzuk meg a hallgatókat vaskézzel, mert nagyon elkanászodtak!"

Ugyan kit zavart eddig, hogy a hallgatók ott hátul a hátsó ruhatár sosem használt pultját igénybe véve ettek? Miért gondolják azt, hogy könyörületet nem ismerő tekintettel és magatartással eredményesebb lesz a kommunikáció? Honnan veszi az alapot egy egyetemet csak így látott ember, hogy beszóljon az egyetemistáknak? Még jobb kérdés, hogy honnan veszi az alapot ugyanerre úgy, hogy nem is ismer? Kérdések sokasága, mely ágyúként rombolja az amúgy is jelentősen leromlott szimpátiámat az egyetem iránt.

Sok mindent megengedek magamnak... Hmm. Nem gondolnám. Mondjuk attól függ, hogy mi számít soknak. Megengedem magamnak például, hogy egyek ha éhes vagyok, de mocskos szemét módon még azt is, hogy kedves legyek az emberekkel, ha tehetem. ...Most, hogy így belegondolok: dögöljek meg! Ez már tényleg túl van egy pár határon! Ilyen böszmeséget hogy engedhettem meg magamnak?! Ígérem megváltozok... amint orvosoltam az éhezés problémáját


Hát elkezdődött. Megint. Vicces... Van egy diplomám, mégis itt vagyok. Hmm... Mit is keresek itt? Azt hiszem a helyes válasz: munkaképes végzettséget, amivel 2-3 év múlva én is csatlakozhatok elkeseredett társadalmunk szélmalomharcához, melyet a jobb(?) és véglegesen öneltartó élet reményében vív. Ez azt hiszem - leendő végzettségemmel - lehetséges is. Jobban mondva: ha hagyom magam és engedem a dolgokat sodródni az árral, akkor nagyon könnyedén egy besavanyodott, elcsigázott, hónapról hónapra élő alkalmazott lehetnék a mókuskerékben.

Ma kezdődött az egyetem és a mai (ill. korábbi) tapasztaltok alapján mit ne mondjak rengeteg ember fordul meg majd ezen a héten a TIK-ben. Az ETR szokásos baszakodása miatt úgy döntöttem tökéletesen felesleges beállnom a kilométeres sorba a diákigazolványomért és a bérletemért, mert 99%-os valószínűséggel elküldenek a számítógép elé nézni mikor válok aktívvá. Itt szúrnám közbe a cím magyarázatát, mely akkor keletkezett, mikor a TIK számítógépes kabinetjéből tűnődtem a már hosszan kialakult soron és leült velem szembe három friss keltezésű egyetemista, akik nem tudták használni a gépeket, mert nem voltak tisztában a felhasználónévvel és a jelszóval. Egyik társuk rájött, hogy nagyon egyszerűen a felhasználónévnél csak meg kell hagyni az eleve beírt 'User' kifejezést és Enter-t ütni. Az újoncok elsőre nem fogták mit mond és lúzernek értették, ami láss csodát: ezúttal sem működött, de végül megoldották. Ezt a kis jelenetet egyszersmind viccesnek és ötletesnek is találtam, mivel jól jellemzi hozzáállásomat újabban az egyetemhez és annak világához.

Történelemtanár-földrajztanár szakon folytatom tanulmányaimat, ami még február táján jó választásnak tűnt. Azonban már az első nap bevezető órái megmutatták, hogy ez az évkezdés rendkívüli lesz és az elkövetkezendő 2 év iskolai részét a hátam közepére sem fogom kívánni. Ezzel összefüggésben a következő gondolatok foglalkoztatnak mostanság erőteljesen:

1) Tárgyaim között ismét a földrajz kap nagyobb hangsúlyt, ahol a tanárok döntő többségének vajmi kevés tehetsége van az oktatáshoz.

2) Amellett, hogy nem tudnak tanítani, rájöttem, hogy kurvára nem érdekel és nincs is szükségem arra, amiről beszélnek.

3) Rendkívül bosszant, hogy az előző tények ellenére ők és az emberek többsége úgy állítja be a tárgyakat, magukat és az egész egyetemet/képzést, mintha ettől függne a sorsom és hogy milyen ember leszek.

4) Miért nem szarom én le az egészet és hagyom ott?

Őszintén szólva nem volt jó érzés visszatérni az egyetemre, mert itt egy olyan közeget tapasztaltam meg, ami nekem már túlhaladott. Az idejáró emberek többsége felnőttnek tartja magát (én is annak tartottam), pedig még messze áll tőle. Fogalmuk sincs mit kezdjenek magukkal. Találkoztam olyannal, aki idén szerzi meg harmadik képesítését, de még esze ágában sincs dolgozni, hanem még szeretne elvégezni egy negyediket - annak ellenére is, hogy azért már biztosan fizetnie kell -, aminek valószínűleg ugyanannyira nem lesz haszna, mint az előző (komolytalan) háromnak, de mindenképp elmondhatja, hogy fenntartja a több lábon állás látszatát. Ennek mi értelme? A nagyvilágba csak úgy beleélni szeretne vagy megélni?

Nevetséges a mai egyetemista réteg: olyan emberek ülnek ma a padsorokban, akiket évekkel ezelőtt ezen intézményeknek még közelébe sem engedtek volna. Lássuk be: ennek a rétegnek a többsége léhűtők gyülekezete. A magyar ember értetlenül áll a jóléti állam hanyatlása előtt és nem veszi észre, hogy például a feleslegesen elvégzett OKJ-s, főiskolai, egyetemi képzésével ő maga is hozzájárul ehhez. Az állam százezreket, milliókat dob ki "WC" papírra. Ez valószínűleg lendít a gazdaságon nem keveset(?) Szerintem joggal merül hát fel a kérdés: a mai egyetemista user (ingyenpénzt felhasználó) vagy lúzer? Az a véleményem, hogy igazából mindkettő egyszerre. Én azonban egyik sem szeretnék már lenni. Ideje felelősségteljesen gondolkodni!


Ember a Marson

Címkék: szégyen sztorizás

2011.08.09. 21:28

Már jó pár hete nem mentem busszal Szegedre, ma mégis rákényszerültem. Szomorúan konstatáltam, hogy a mars téri felújítás a 2-es kocsiállást is elérte, ahonnan az én buszaim közlekednek. A felújítás miatt nem lehet a megszokott helyen fel/leszállni, kijelöltek helyette egy ideiglenes, alumínium oszloppal "megerősített" megállót. Felmerülhet a kérdés, miért szomorún tekintek erre a dologra, miközben a felújítás jó dolog? Valóban, azt hiszem senki sem tagadhatja, hogy elég ramaty állapotban volt/van a mars téri buszpályaudvar, mely már jó ideje statikus pontja Szegednek. Nem is csoda, hiszen 1965 - épülése - óta kisebb változtatásoktól eltekintve nem is igazán változott semmit. Ezt mindenki meg is nézheti a saját szemével:

1965-ben:

Ma:

Ennyi idő alatt szinte műemlékké vált a hely, aminek én tényleg szívből örülök, de mégsem tetszik, hogy a felújítást elrendelő illetékesek a ráncfelvarrás taktikáját választották, mivel korábban nem erről volt szó. Nem tudom hány szegedi/szeged környéki olvassa az írásom, de nekik nyilván nem mondok újat (ha mégis, akkor meg király :D ) ezzel a cikkel, mely lassan 4 éve jelent meg és arról szól, hogy "rövidesen" új távolsági buszpályaudvara lesz Szegednek. Meg is pályáztatták és néhány látványterv is napvilágot látott:

A tervezett létesítmény - aminek már nem is szimplán buszpályaudvar, hanem buszport lenne a neve - véleményem szerint egy kissé flancos. Nem vagyok biztos benne, hogy erre van szüksége a szegedi és szeged környéki népnek, viszont cseppet sem lepődök meg rajta, mert manapság uniós pénzből 'kicsit, de hasznosat' nem is lehet csinálni, főleg nem Szegeden. Azonban még erre is azt mondanám, hogy egye fene jó lesz az, ha már egyáltalán épülne. De nem. Egy nyamvadt kapavágás sem történt a választott területen (Vásárhelyi Pál utca - Móravárosi körút sarka) leszámítva a nagy csinnadrattával végrehajtott alapkőletételt. Ezen kívül semmi.

Minderre mondhatnánk, hogy: hát igen, van ilyen, a dolog eltűnt valahol a bürokrácia útvesztőjében (halkan jegyzem meg a szegedi Fidesz fúrta meg), de legalább történt helyette más és az illetékesek gondolnak a szegedi utazóközönségre, felújítják a meglévő helyet. Valóban, jobb híján oké, de kérdem én: 4 év alatt (ami igazából 33, mert 1978 óta gondolkodnak az új hely lehetőségén), hogy a picsába nem jutott eszébe senkinek megsürgetni a dolgot, hogy történjen már valami, ahelyett, hogy nézték hogyan szoronganak/tolonganak az emberek és még inkább - az idők folyamán egyre nagyobbá vált - buszok a kinőtt pályaudvaron? Egy mai értelemben vett normális busz alig tud megfordulni, vagy legalább leparkolni ott. Ezen mi értelme van toldozni-foltozni? Egyszerű a szitu: kell egy nagyobb hely - ami már meg is volt.

Persze az ilyen horderejű akcióknál mindig akadnak károgók. A legalapvetőbb problémája az ilyeneknek, hogy a Mars tér központi helyen van a belváros része, könnyű az onnan való továbbközlekedés. Ezzel szemben az új hely távolabb van a város közepétől, helyi közlekedéssel nehezebb bejutni a központba. Én erre azt mondom, hogy két kilométer nem a világ, illetve a Mars tér központi jellegét nagyon nagy részben pont a buszpályaudvar adja, aminek elköltözése új központot alakít ki. A bejutás sem hiszem sokkal nehezebb lenne, mert két villamos- és legalább négy buszvonal fut jelenleg is ott, másrészt a közlekedést tervezők - akik hatáskörébe tartozik részben a buszpályaudvar is - nyilván számolnak az új központi hely létrejöttével és ehhez igazítják a járatokat. A tömegközlekedés súlypontja nyilván a Nagykörútról át fog tevődni a "harmadik" körútra. Ez a város fejlődésének azt hiszem természetes velejárója.

Persze a logikus érvek hangoztatása már csaknem 4 éve megy mégsem történt semmi. Remélem a város vezetősége egymás basztatása helyett feléri ésszel lassan, hogy az emberekért is ideje lenne tenni valamit, mert így pontosan ilyen kényszermegoldások fognak születni, mint a Tisza Volán részéről a meglévő buszpályaudvar felújítása egy új és korszerű létesítése helyett.


Visszatértem! Majdnem 2 hónap telt el a legutóbbi bejegyzésem óta és már érett valamit írni, de most éreztem úgy, hogy van is hozzá kedvem. Az elmúlt két hónapban azon is gondolkodtam, hogy talán végleg befejezem a blogírást, mert már nem éreztem szükségét. Ez kicsit olyan, mint mikor Forrest azt mondta, hogy "egyszer csak elmúltak a futós napjaim". Én is valami ilyet éreztem: nem láttam értelmét a további írásnak. Vezet ez valahova? Irányt mutat? Érdekel egyáltalán valakit? Olvassák egyáltalán? Kérdések sora és mindegyiknél hajlottam a nem felé. Valójában még most sem döntöttem el, hogy folytatom-e a dolgot. Lehet, hogy ez csak egy hirtelen fellángolás a régi idők emlékére, vagy csak éppen unatkozok. :)

Na, de hogy végre valami értelmeset is írjak: a Figyelőnet oldalán a következő rövid cikket olvastam (mivel nem hosszú, így a megszokottaktól eltérően bemásolom, de itt a linkje is):

Nyelvoktatási stratégia készül

 
Minden középiskolában legalább két idegen nyelvet kell tanítani, megszűnnek a nyelvi előkészítő osztályok, és csak középfokú nyelvvizsgával lehet főiskolára vagy egyetemre jelentkezni. Ezt tartalmazza az oktatási államtitkárság heteken belül a kormány elé kerülő új nyelvoktatási stratégiája - írta a Magyar Hírlap.
A stratégia szerint a középiskolákban két, a speciális, nyolcosztályos gimnáziumokban három idegen nyelv lesz kötelező. A felsőoktatási felvételit 2015-től kötnék egy középfokú komplex nyelvvizsga meglétéhez.
Az oktatási államtitkárság közlése szerint a felsőoktatási intézményekben várhatóan négy-öt éven belül teszik felvételi követelménnyé a középfokú nyelvvizsgát.

Ez már stratégia! Nyerni nem lehet vele, de stratégia. Komolyan mondom bennem már nem először merül fel a gondolat, hogy kedves, nagy tekintélyű és szakértelmű politikusaink mintha nem is ebben az országban élnének. Nem értem nekik helyesnek miért az ellenkezőjét dobja ki a gép a megoldások keresésekor, mint a józan gondolkodású embereknek. Az persze világos, hogy kezdeni kell valamit ezzel a helyzettel, mert a magyar emberek nyelvtudása európai viszonylatban elég gyér, de biztos, hogy így?

A nyelvvizsga, mint követelmény rendben van, de nem értem például, hogy ha minden középiskolában két idegen nyelv lesz a kötelező, akkor az miért is fogja a fejlődést szolgálni? Nálam okosabb embertől hallottam az egyetemen, hogy a gimnáziumokban sem feltétlen okos dolog két nyelvet tanítani párhuzamosan. Sokkal eredményesebb lenne egy nyelvre helyezni a hangsúlyt, de arra igazán. Arra meg, hogy a 8 osztályos gimnáziumokban 3 nyelvet akarnak oktatni már nem tudok mást mondani, mint hogy ezeknek nyilván nem volt gyerekszobájuk. Egyáltalán ezt hogy akarják kivitelezni? Erre az egyik kommenttel válaszolnék: "Heti 2-2 órában fognak idegen nyelvet tanítani, ez majd felkészít a nyelvvizsgára? Vagy akinek nincs pénze magántanárra, hogy nyelvvizsgázhasson, nem is érdemes egyetemre, főiskolára? Szóval aki szegény, de tehetséges, okos nem kell az országnak? Mert ha nyelvvizsgázni akar valaki iskolában tanult nyelvvel, akkor heti 5-6, sőt akár 8-10 nyelvóra is kellene. Szorozzuk be 2-3-al, majd adjunk hozzá naponta testnevelést és lassan kijön a diák heti óraszáma. Akkor most csak nyelv meg tesi lesz, vagy az óraszám közelíteni fog a 40-hez, ami nem biztos, hogy a gyereknek jó, hiszen 6-18 évig talán nem 40 óra iskola+20 óra tanulás + 10 óra utazásból kellene hogy álljon az élete!"

Nem feltétlen látom ennyire borúsan a helyzetet, mint a kedves kommentelő és a nyelvi előkészítő osztályok megszüntetéséhez nem tudok érdemben hozzászólni (mert nem tudom mik velük kapcsolatban a tapasztalatok), de az biztos, hogy ennek a tervezetnek a megvalósítása egy akkora fatális hiba lesz a kormány részéről, hogy azt elég nehéz szavakba önteni. Viszont tökéletesen illeszkedik majd eddigi tevékenységükbe és újabb strigulát húzhatunk a mennyiségi megoldások oldalára a minőségiekkel szemben.


Videómánia: Kis Vuk

Címkék: film humor szégyen videómánia

2011.06.07. 23:11

Na mire fizették az adót anyádék? Most megtudhatod:


Az azt hiszem egyértelmű, hogy napjainkban egyre inkább radikalizálódik a magyar népesség. (Egyébként ez egész Európában tendencia.) Ennek ékes bizonyítéka, hogy legutóbb nem kevés támogatással egy szélsőjobboldali párt is bejutott a parlamentbe. Róluk már írtam. Elmondtam mennyire nem értek velük egyet és hogy óva intem Magyarországot tőlük, ill. attól, hogy nagyobb befolyást szerezzenek.

Szűk látókörűség volt azonban azt feltételezni, hogy csak abból a 4 parlamenti pártból - és azokból, akik az időközben kikoptak onnan - áll a politikai paletta. A Facebook böngészése közben egy nagyon érdekes dologra bukkantam: létezik egy olyan párt is ma Magyarországon, melynek az a neve, hogy Magyar Kommunista Munkáspárt. Ezen felettébb meglepődtem, mert azt hittem, hogy a rendszervált(oz)ás leszámolt a kommunistákkal. Az MSZMP-nek köztudottan az MSZP a jogutódja, de ideológiailag sokkal inkább ez a párt. A párt atyja és több mint 20 év óta elnöke Thürmer Gyula kommunista politikus, aki hajdan az MSZMP tagja volt, de megszűnése után rögtön annak feltámasztásába kezdett. Ennek terméke lett végül a Magyar Kommunista Munkáspárt.

Éppen jókor bukkantam rájuk, mert a párt felé "többen jelezték, hogy átláthatóbb módon nyomtatható pártprogramra lenne szükségük" és ez a napokban elérhetővé is vált. Vettem hát a bátorságot és belenéztem. Találtam is pár elég meredek gondolatot. A program első felében azt vázolja fel Thürmer, hogy a hajdan a világban és Magyarországon fellehető szocializmusok, kommunizmusok miért voltak jók és miért rosszak. Persze inkább pozitívumokat talált bennük, de ez azt hiszem természetes, mert ha nem így lenne, akkor nem alapította volna meg a Munkáspártot és nem nevezné magát kommunistának. Ezen a ponton szeretném eszmecserére invitálni történész kollégáimat (elsősorban Mátéra és Gáspárra gondolok), mert a 20. század nem kimondottan az én korszakom és lehet, hogy rosszul emlékszek dolgokra. Annyi azonban biztos, hogy több ponton nem értek egyet a Munkáspárt gondolataival és ezek közül néhányat ki is emelnék:

"A szocializmus megvalósította a nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás régi munkásmozgalmi követelését."

És akkor mi van a 'kommunista szombattal'? "Önkéntes" ingyenmunka mi? (Valójában a tervteljesítésben lévő lemaradást igyekeztek vele behozni.)

 "A szocializmus biztosította a tanulás, a kulturális felemelkedés lehetőségét a korábbi rendszer elnyomott rétegei számára. A szegény ember gyereke tanulhatott, a tehetség számított, nem a vagyon."

Valóban, aki elég tehetségesen adta vissza a kommunizmus tételeit az gyorsan mehetett fel a ranglétrán és akár varrónői képesítéssel is lehetett népjóléti- vagy egészségügyi miniszter.

"A szocializmus mindenki számára hozzáférhetővé tette az egészségügyet. Nem volt olyan ember, akit azért ne kezeltek volna időben, mert nem volt pénze."

Azért ma sem hagyják meghalni az embereket. Egyébként meg nem hiszem, hogy fair dolog elvárni az orvosoktól, hogy mindenkit kezeljenek örömmel, majd ők maguk pedig ne kapjanak elegendő bért.

"A szocializmus először a történelemben nyugdíjat adott a társadalom legszélesebb rétegeinek, beleértve a parasztságot is." 

A nyugdíj dolog egy nehéz kérdés. Azért azt ideje lenne belátni, hogy az ész nélküli osztogatás nem visz sok jóra. Szép dolog ez, hogy felemeljük a szegényebb rétegeket, de nem mindegy hogy hogyan.

"A szocialista világrendszer léte nélkül a gyarmati országok csak később szabadultak volna fel, vagy talán ma is küzdenének a gyarmatosítók ellen." 

Na ez azért egy kicsit túlzás. A gyarmatok nem szerették uraikat, de erre nem a szocialisták miatt jöttek rá. Egyébként is ez a mondat úgy állítja be pl. a Szovjetuniót, mint a megtestesült jóságot, aki senkit sem tartott soha befolyása alatt. Cöh...

"A tőkés országok dolgozói számára segítség volt a szocializmus léte. Másként senki sem kényszeríthette volna a tőkés köröket azokra a szociális engedményekre, amelyeket a jóléti állam jelent. A szocialista világ példája nélkül nem lett volna »svéd csoda«, nem jött volna létre a »jóléti társadalom«."

Ez ismét túlzás és téves következtetés. Ez az állítás azt feltételezi - ami nem meglepő a kommunisták részéről -, hogy a kapitalistákat csak a hirtelen haszonszerzés hajtja. Ez nem igaz, mert pl. Németországban a munkáltató magától ad/adott juttatásokat és egyéb dolgokat a dolgozóknak (nem szakszervezeti vagy más nyomásra), mivel felismerték, hogy az dolgozik jól, aki jól is érzi magát. 

"A szocializmus nem tudott olyan politikai rendszert létrehozni, amely automatikusan kizárja a demokrácia mindenfajta megsértését, de ennek leglényegesebb feltételét megteremtette: a hatalom a nép kezében volt."

Hát tudjuk mennyire nem tudott olyan politikai rendszert létrehozni. Kérdés, hogy ők most hogyan tudják garantálni azt, hogy ne legyen ilyen? Szerintem sehogy. Az utolsó részben pedig én kicserélnék egy szót: "a hatalom a PÁRT kezében volt."

"Nem sikerült azonban olyan hatalmi struktúrát kialakítani, ami biztosította volna a dolgozók közvetlen részvételét a hatalom gyakorlásában, és megakadályozta volna a kontraszelekciót, párt- és állami nomenklatúra kialakulását, amiből az új tőkésosztály lett." 

Na ez az! Nem sikerült. És ez tetszett is nekik.

"A szocializmus bizonyította, hogy az emberért van, míg a kapitalizmus a tőkéért, a tőke gazdagodásáért."

Gondolom erről a kommunizmus áldozatainak is ez a véleményük...

"A tőke éppen azért, hogy végezzen a Szovjetunióval, a kommunistákkal, rászabadította a világra a fasizmust."

Micsoda? Hm... Én ezt nem így tanultam, de nyilván félreértettem valamit. (Tudtommal az valóban igaz, hogy pl. Hitler megnyerte magának a nagybirtokosokat és egyéb pénzeseket, de ez nem jelenti azt, hogy azok uszították Hitlert. Szerintem fordítva volt.)

"1956-ban a szocializmus erői Magyarországon és Kelet-Európában megvédték a munkás-paraszt hatalmat. Ennek jelentőségén mit sem változtat az, hogy ez a Szovjetunió, a szovjet fegyveres erők segítségével történt."

Mit sem változtat... Nem érdekes, hogy a nép nem kért belőlük. Megoldották. 

"1968-ban a tőkés erők újabb vállalkozásba kezdtek a szocializmus megdöntésére. A cél a szocialista Csehszlovákia megdöntése, és ezen keresztül az egész szocialista világra kiterjedő láncreakció elindítása volt. […] 1968-ban azonban ismételten sikerült megvédeni a szocializmust."

Csúnya dolog azért mindent a kapitalistákra kenni. Miért nem feltételezhető csak simán az, hogy az emberek maguktól egy kicsit mást akartak? Mindenesetre az biztos, hogy a Szovjetunió koncepciójába nem fért bele a külön utas fejlődés (még a szocializmus berkein belül sem), ezért ismét erőszakkal oldotta meg a dolgot. Erre büszkék is lehetnek a komcsik...

"[Az USA-val szembeni] katonai erőegyensúly gazdasági hátterét a szocialista országok gazdasági sikerei, népeik önfeláldozó erőfeszítései jelentették. [...] A katonai erőegyensúly nem azért szűnt meg, mert a Szovjetunió és a szocialista világ nem bírta a fegyverkezési versenyt. Bírta volna tovább is…"

Önfeláldozó erőfeszítés... az hát. Inkább kierőszakolt. Annak tudatában, hogy enyhén defektesen és torz módon működött a szovjet gazdaság, én nem mondanám, hogy bírta volna tovább a versenyt. Tőlük ennyire futotta.

"Az 1989-91-es tőkés rendszerváltások[kor] […] az imperialista erők […] Tanulva 1956 és 1968 tapasztalataiból, az embereket nem állították választás elé, nem kellett kapitalizmus és szocializmus közül választani, nem voltak barikádok, csak békés rendszerváltásnak nevezett ellenforradalmak."

Ismét a kapitalistákra van kenve a saját cselekedeteik terméke. Sok lesz már az ilyen.

"A szocialista rendszer idején felvett kölcsönöket a gazdaság fejlesztésére és az életszínvonal fenntartására fordították. A hitelek az állami vagyont gyarapították, gyárak, lakótelepek épültek. A rendszer tudatosan nem hárította át a lakosságra az energia-árak emelkedését, s a különbséget a hitelekből fedezte."

Én inkább azt mondanám, hogy az életszínvonal fenntartására fordították. Pont ez az, hogy ha lett volna fejlesztés, akkor nincs probléma. Így azonban gyorsan elment a pénz és nem jött vissza belőle semmi. Az utolsó mondat pedig leleplezi saját magát: hitelekből csak megtérülő dolgokat szabad finanszírozni. Az embereknek akkor éppen ez jó volt, de később szívás.

"A tőkés ellenforradalmakat nem, vagy csak nagyon nehezen lehetett volna végrehajtani, ha az egyes szocialista országokban nem lettek volna belső okok is. A döntő belső okot abban kell keresni, hogy a szocialista országok vezetésében kialakult egy reformista-opportunista szárny, amely fokozatosan feladta a szocializmus pozícióit."

Vicces, hogy pont azokra keni a felelősséget, akik a tarthatatlan rendszert igyekeztek megreformálni, hogy még életben maradjon (igaz már későn). Nem gondolnám, hogy okos hozzáállás Marx műveit minden körülmények között követendőnek tartani csak azért, mert azok tartalmazzák a szocializmus/kommunizmus alapelveit, tételeit. Az idő keményen megmutatta, hogy bizony ő sem volt mindentudó. Nagyon nem.

"Sztálin bűnössé nyilvánítása döntően nem a szocializmus további fejlődését szolgálta, hanem Hruscsov, illetve az általa képviselt szocializmus-felfogás győzelmét. Sztálin jogos és helyes bírálatát arra használták, hogy életműve pozitív elemeit is elvessék, megfosszák a szocialista országok társadalmát a biztos történelmi tudattól. […] Később a gorbacsovi peresztrojka, a glasznoszty, a korszerűsítés, az Európához való közeledés címén bevezették a többpártrendszert, engedélyezték, sőt támogatták a szocializmussal szemben fellépő pártok működését."

Mondjatok egy dolgot, ami pozitívum volt Sztálin alatt! (A NEP-et nem ér, mert nem ő találta ki és csak kényszerűségből vezette be.) A második részt pedig nevetségesnek tartom, hogy negatívumként értékeli.

"Európában kialakultak az eurókommunista pártok, amelyek elutasították a Nagy Október forradalmasító hatását, a szocialista országok tapasztalatait, abszolutizálták a nyugat-európai országok sajátosságait, és revízió alá vették az alapvető marxista tételeket. Ezek a nézetek mind a mai napig károsan hatnak az európai kommunista mozgalomra, akadályozzák a munkásság harcát, azt az illúziót keltik, hogy a polgári demokratikus rendszerbe való integrálódás útján el lehet jutni a szocializmusba, azaz egy szép napon polgári demokratikus választások útján be lehet vezetni a szocializmust."

Ez megint az a dolog, amikor a kommunisták egy része rájön, hogy a marxizmus nem olyan király és hibátlan, mint hitték és változtatni próbálnak rajta, míg mások lehurrogják őket ezért. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom meg nem volt nagy, nem októberben volt, nem volt szocialista, de még igazából forradalomnak se nevezhető.

"A Nyugat a hálózatok felhasználásával tőkés pártokat hozott létre, az MDF-et, az SZDSZ-t, az MSZP-t, de a Fideszt, majd később a Jobbikot és az LMP-t is."

Hú, na erre nagyon kíváncsi vagyok mit mondtok! Meredek kijelentés. Nem kicsit. 

"Az Európai Unió […] Nem tudja kezelni a cigányproblémát, a migrációt, a szélsőjobboldali jelenséget, az antiszemitizmust, az idegenellenességet."

Ők bezzeg tudták kezelni. Lebontották a cigány putrikat a városok mellől és "száműzték" őket olyan helyekre, amelyek az ő életvitelükhöz nem megfelelő. Migrációt megszüntették az utazás tilalmával. A szélsőjobboldalt (meg minden más pártot) betiltották és ezzel látszólag megoldódott az antiszemitizmus és az idegenellenesség problémája is.

"A válság következményeként számos arab országban indultak népi mozgalmak. Ezek is azt jelzik, hogy lehetőség van változásokra a spontán népi mozgalmak hatására. Ez akkor is igaz, ha az arab országokban történt események egy részét éppen az imperialista körök, az USA és Izrael szervezte." 

Erre is nagyon kíváncsi vagyok mit mondtok. Szerintem amúgy az egész arab-tavasz csak egy éhséglázadás volt.

"[Követelés:] Az Alkotmánybíróság megszüntetése. Az Alkotmánybíróságot a tőkés hatalom arra használja, hogy megakadályozza a népi kezdeményezéseket, és a függetlenség látszatát keltve „szuperpártbíróságként” érvényesítse a tőkésosztály akaratát."

Szerintem az alkotmánybíróság eddig éppen hogy az embereket védte a parlamenti "önkénytől". Oda bárki fellebbezhet. 

"A rendőrséget a gyors, kényelmes és biztonságos közlekedés elősegítésére kell ösztönözni. A rendőrség nem lehet gazdaságilag érdekelt a büntetésekben. Meg kell szüntetni a lesben álló, kizárólag pénzbeszedést szolgáló sebességmérést, és az állampolgárok más zaklatását."

Na ezzel az eggyel kurvára de egyetértek! :D 

"A felsőoktatás ne munkanélkülieket termeljen, hanem elégítse ki az ország szakemberszükségletét. Ennek érdekében átfogó tervezést kell bevezetni. A felsőoktatási intézmények finanszírozásában ne a diáklétszám, hanem a minőségi munka legyen döntő."

Akkor hogy is van ez? Nem szeretjük a piacot, de igazából a megtermelt termékeket és munkaerőt a szükséglet szerint állítsuk elő, vagyis a keresletnek megfelelő legyen a kínálat. A piacnak is ez az egyik alapelve nem? 

"A fiatalok pályaválasztásának elősegítésére korszerű rendszereket indokolt bevezetni. Szakképzést csak állami-önkormányzati iskolák folytathassanak. A hibás döntések elkerülésére lehetővé kell tenni egyszer egy év „próbaegyetem” elvégzését."

Ez a "próbaegyetem" dolog nagyon érdekes felvetés. Kétségeim vannak azonban, hogy eredményes lenne. Valószínűleg akik kipróbálják az egyetemet, azok ott fognak maradni, mert jobban tetszik majd nekik, mint X bérért gürizni. Ha lesz is egy papírja végül, utána még mindig csinálhat teljesen más munkát, mint amire az oklevele feljogosítja. Én nem ebben látom a megoldást: eleve ki kell szűrni azokat, akik nem oda valók. 

"A magyar kormány jelentse be: nem fizeti a külföldi adósságok kamatait. A Munkáspárt követelje: tekintsük kifizetettnek az adósságot, tekintettel a külföldi tőke elmúlt 20 éves óriási hasznára."

Hahaha. Ezt megnézem melyik politikus vállalja be. Egy Hitler kaliberű esetleg, az olyan embertől viszont az ég óvjon minket! Elvileg egyébként lehetséges, de ettől a pillanattól kezdve teljesen magunkra vagyunk utalva. Gondolom külföldön (nyugaton) nem is látnának minket szívesen.

Szóval ez lenne kivonatolva a Munkáspárt mondanivalója. (Egy csöppet hosszú lett tudom, bocsássanak meg érte a kedves olvasók.) Az egyértelműen látszik, hogy ők sok ponton másképp értékelik a történelmet. Alapvető hozzáállásuk az, hogy történtek hibák a múltban és még azt is elismerik, hogy nem kicsik, de úgy vélik ez nem a szocializmus/kommunizmus, mint ideológia hibája. Azok alapvetően jók, járhatók, kivitelezhetők és meg is kell őket valósítani, hogy jól éljünk. Sajnos én nem bízom a kommunistákban. Eljátszották már a lehetőségeiket. Lehet, hogy csak a név teszi (amit végletesen elhasználtak) és ezek a mostani vörösök tényleg jól tennék a dolgukat, azonban nekem ez kevés. Egy tökéletes társadalomhoz - már ha létezhet ilyen - elsősorban egy nagyfokú szemléletváltásra van szükség. Ez a politikai rendszer megváltoztatásával nem érhető el, csak feszültségeket okoz. Valahogy másképp kell. Emellett a munkásokat tenni a hatalomba felelőtlenség. Többségük - jobboldali rokonaikhoz hasonlóan - képzetlen és nem ért rengeteg dologhoz. A néhány értékelhető gondolatuk megvalósításához viszont sok sikert kívánok!


süti beállítások módosítása