Hát elkezdődött. Megint. Vicces... Van egy diplomám, mégis itt vagyok. Hmm... Mit is keresek itt? Azt hiszem a helyes válasz: munkaképes végzettséget, amivel 2-3 év múlva én is csatlakozhatok elkeseredett társadalmunk szélmalomharcához, melyet a jobb(?) és véglegesen öneltartó élet reményében vív. Ez azt hiszem - leendő végzettségemmel - lehetséges is. Jobban mondva: ha hagyom magam és engedem a dolgokat sodródni az árral, akkor nagyon könnyedén egy besavanyodott, elcsigázott, hónapról hónapra élő alkalmazott lehetnék a mókuskerékben.

Ma kezdődött az egyetem és a mai (ill. korábbi) tapasztaltok alapján mit ne mondjak rengeteg ember fordul meg majd ezen a héten a TIK-ben. Az ETR szokásos baszakodása miatt úgy döntöttem tökéletesen felesleges beállnom a kilométeres sorba a diákigazolványomért és a bérletemért, mert 99%-os valószínűséggel elküldenek a számítógép elé nézni mikor válok aktívvá. Itt szúrnám közbe a cím magyarázatát, mely akkor keletkezett, mikor a TIK számítógépes kabinetjéből tűnődtem a már hosszan kialakult soron és leült velem szembe három friss keltezésű egyetemista, akik nem tudták használni a gépeket, mert nem voltak tisztában a felhasználónévvel és a jelszóval. Egyik társuk rájött, hogy nagyon egyszerűen a felhasználónévnél csak meg kell hagyni az eleve beírt 'User' kifejezést és Enter-t ütni. Az újoncok elsőre nem fogták mit mond és lúzernek értették, ami láss csodát: ezúttal sem működött, de végül megoldották. Ezt a kis jelenetet egyszersmind viccesnek és ötletesnek is találtam, mivel jól jellemzi hozzáállásomat újabban az egyetemhez és annak világához.

Történelemtanár-földrajztanár szakon folytatom tanulmányaimat, ami még február táján jó választásnak tűnt. Azonban már az első nap bevezető órái megmutatták, hogy ez az évkezdés rendkívüli lesz és az elkövetkezendő 2 év iskolai részét a hátam közepére sem fogom kívánni. Ezzel összefüggésben a következő gondolatok foglalkoztatnak mostanság erőteljesen:

1) Tárgyaim között ismét a földrajz kap nagyobb hangsúlyt, ahol a tanárok döntő többségének vajmi kevés tehetsége van az oktatáshoz.

2) Amellett, hogy nem tudnak tanítani, rájöttem, hogy kurvára nem érdekel és nincs is szükségem arra, amiről beszélnek.

3) Rendkívül bosszant, hogy az előző tények ellenére ők és az emberek többsége úgy állítja be a tárgyakat, magukat és az egész egyetemet/képzést, mintha ettől függne a sorsom és hogy milyen ember leszek.

4) Miért nem szarom én le az egészet és hagyom ott?

Őszintén szólva nem volt jó érzés visszatérni az egyetemre, mert itt egy olyan közeget tapasztaltam meg, ami nekem már túlhaladott. Az idejáró emberek többsége felnőttnek tartja magát (én is annak tartottam), pedig még messze áll tőle. Fogalmuk sincs mit kezdjenek magukkal. Találkoztam olyannal, aki idén szerzi meg harmadik képesítését, de még esze ágában sincs dolgozni, hanem még szeretne elvégezni egy negyediket - annak ellenére is, hogy azért már biztosan fizetnie kell -, aminek valószínűleg ugyanannyira nem lesz haszna, mint az előző (komolytalan) háromnak, de mindenképp elmondhatja, hogy fenntartja a több lábon állás látszatát. Ennek mi értelme? A nagyvilágba csak úgy beleélni szeretne vagy megélni?

Nevetséges a mai egyetemista réteg: olyan emberek ülnek ma a padsorokban, akiket évekkel ezelőtt ezen intézményeknek még közelébe sem engedtek volna. Lássuk be: ennek a rétegnek a többsége léhűtők gyülekezete. A magyar ember értetlenül áll a jóléti állam hanyatlása előtt és nem veszi észre, hogy például a feleslegesen elvégzett OKJ-s, főiskolai, egyetemi képzésével ő maga is hozzájárul ehhez. Az állam százezreket, milliókat dob ki "WC" papírra. Ez valószínűleg lendít a gazdaságon nem keveset(?) Szerintem joggal merül hát fel a kérdés: a mai egyetemista user (ingyenpénzt felhasználó) vagy lúzer? Az a véleményem, hogy igazából mindkettő egyszerre. Én azonban egyik sem szeretnék már lenni. Ideje felelősségteljesen gondolkodni!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.