Na ez a mostani bejegyzés sem a saját gondolatokról fog szólni, de a mai Metropolban olvastam egy cikket, ami nagyon tetszett és gondoltam közlöm. Íme:
"Kata nem törődött azzal a két vihorászó lúddal, akik valamivel arrébb matattak a ruhák közt. Egy bevásárlóközpontban nem meglepő jelenség két efféle plázacica, ő meg aztán különösen hozzá van szokva az idétlen kamaszokhoz. Lábbal odébb lökte nagy bőrtáskáját, ami a férje szerint ormótlan egy ilyen törékeny alkathoz, mint az övé. Hja, de ha egyszer csak ebben fér el a 10.B témazáró dolgozata...
Aztán meglátott egy helyes kis blúzt a szemközti ruhatartón. Álomszép! - állapította meg, miközben a nyitott táskáról megfeledkezve keresni kezdte saját méretét: XL, L, M, de hol lehet az S-es? - aggodalmaskodott magában, mert rendszerint az ő mérete fogy ki elsőként. Naná, hogy most is ez történt. Csalódottan indult kifelé. Ekkor ékleten csilingelésbe kezdett a biztonsági kapu. Két biztonsági őr ugrott oda, egyikük csuklón ragadta, a másik a táskát kitépve a kezéből tessékelte az iroda felé. A boltvezető diadalmas arccal emelt ki egy pár női szandált a táskából. Kata hiába bizonygatta, hogy ő sosem látta ezeket, ráadásul két számmal nagyobbak, mint a lába, a boltosok csak szajkózták, hogy hallottak már ennél cifrább mesét is... Amikor hátrabilincselt kézzel kellett végigmennie a kíváncsiskodó vásárlók sorfala előtt, térde remegett a megaláztatástól.
A Gyorskocsi utcában csak egyszer engedték telefonálni, de férje akkor nem vette fel. Később már nem adhatott életjelet magáról senkinek. Bevágták a fogdába egy prosti mellé. Tőle tudta meg, hogy egy régi trükk áldozata lett: az a két liba csempészte a táskába a szandált, hogy amíg vele vannak elfoglalva a biztonságiak, ők kereket oldhassanak egy sokkal értékesebb zsákmánnyal.
Katát férje másfél nappal később a rendőrséggel próbálta kerestetni. Ekkor derült ki (úgy mellesleg), hogy előzetesben van bolti lopásért. Péntek volt. Tárgyalás hétfőn. Addig már nem lehet csinálni semmit. Holott a bolt a kamerája mindent látott. Hétfőn azt tanácsolta egy jogász: ismerje el a lopást, akkor kifizeti a büntetést és már távozhat is. Ha azonban tisztázni akarja magát, előzetesben kell maradnia még pár napig. Mondani se kell, a jog és az igazság közül az előbbit választotta. De miért mindig az S-es méret hiányzik? Ezt máig sem érti."
Bertók T. László
Metropol 2011. Február 10. Csütörtök
Azért ezen elgondolkodik az ember. Én mindenképp.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ann(gyalk)a · http://anngyalka.blog.hu 2011.02.10. 15:55:25
Ann(gyalk)a · http://anngyalka.blog.hu 2011.02.10. 16:08:59
Erről eszembe jutott az APEH vizsgálat és a tisztességtelen cégek esete: A vizsgálat előtt a cég feltűnővé tesz valami hibát, az APEH (ami mellesleg már nincs :) ) csodák-csodájára megtalálja és "jól" megbünteti a céget, ami így az alapos vizsgálatot elkerülve egy csomót megtakarít, az APEH is örül, mert nem kellett sokat dolgoznia és kap egy csomó pénzt. De ne aggódj, ha az adóbevalláson van hiba, azt rendesen megbüntetik. :) Szóval sokkal egyszerűbb megbüntetni valakit, akit marha egyszerű, mint megnézni a bizonyítékokat és elkapni az igazi tettest vagy leleplezni az igazán nagy csalást... szégyen. Mo.=Mutyiország...
Mellesleg ez a beismerés dolog csak akkor működik, ha az embernek nincs szüksége az erkölcsi bizonyítványára, ellenkező esetben bukta van. Lekváros.
EdemLegend · http://adamsmind.blog.hu/ 2011.02.10. 20:08:58