Az a helyzet, hogy ma majdnem nem írtam semmit, mert nem volt igazán miről. De ebből a szempontból egy szerencsés "véletlen" - konkrétan egy találkozás - folytán mégis lett témám, nem is akármilyen.

Megtudtam, hogy nem a semminek írom a blogom, igenis elég sokan olvassák rendszeresen - még ha nem is bevallottan. Az írásaimon egyesek jót nevetnek, mások körében viszont olykor nagyobb port kavarnak, mint elsőre gondolnám. Erről az érdekes helyzetről egyik nagy elődöm jut eszembe, aki körülbelül pont 170 évvel ezelőtt kapta meg a Pesti Hírlap - az akkori legnépszerűbb magyar szócső - indulásával annak szerkesztői állását. Ez a folyóirat formájában is újnak számított, mert volt benne egy olyan rovat, amely az addigi magyar viszonyokig soha. Elődöm se a saját ujjából szopta ezt ki, hanem mint a nemzetközi viszonyokban is járatos ember az angoloktól vette át és 'leading article'-ről honosította 'vezércikk'-re. Ez a fő helyet elfoglaló rész az újságban arra szolgált, hogy egy átlagos hírbe becsomagolva mondja el véleményét, kritikáját a politikai helyzetről. Nagy elődöm emlékére most én is megpróbálkozom egy ilyennel, bár a téma sajátos lesz és az egész inkább válasz rosszindulatú kritikusaimnak. Íme:

Vezércikk. (A regionális törésvonalról.) Van nekem egy hasznos, bár kevésbbé izgalmas órám az egyetemen, amelyre Máté kollégámmal együtt járunk. 20. századi társadalomtörténetről tanulunk és legutóbb a társadalomban található törésvonalakról volt szó. A törésvonal azt jelenti, ahol a társadalom egyes csoportjai összeütköznek, érdekellentétbe kerülnek. Ez lehet vallási, osztály, vagy manapság leggyakrabban etnikai. Volt még egy törésvonal, amelyet megemlítettünk, de nem beszéltünk nagyon róla, ez pedig a regionális volt, amelyet saját életem szempontjából mégis fontosnak tartok. Ez a város és a vidék (ha tetszik falu) ellentétét foglalja magában. A gazdasági erő például törvényszerűen a városokba vándorol, ami a falusiakban frusztrációt okoz. A városban több a munkahely, több a munka, több a pénz és szinte összehasonlíthatatlanul több az elérhető, beszerezhető dolgok aránya. Ez persze mind a falu ellen hat és szépen lassan az emberek költöznek befelé a városba. Egy kiemelendő előnye azonban a falunak is van, legalább is ezidáig azt hittem. Én szerettem a falumban, hogy viszonylag kisebb közösség, ahol az emberek többsége szükségszerűen ismeri egymást és minden további nélkül számíthatnak egymásra, ami feltételez egyfajta szeretetet. Nos, ez egy naiv elképzelés és a valóság ezzel szemben az, hogy a faluban minden további nélkül a szájukra vesznek akárkit és kifelé - ha kell - álságosak. Külön nevetséges, amikor szent meggyőződésüknek adnak hangot, miszerint ők sokkal életrevalóbbak a városiaknál és jobban is tudják náluk a dolgokat. Az utóbbinak elenyésző esetben lehet igazságtartalma, de mégis elképesztő, hogy mennyire el vannak rugaszkodva ezekkel a gondolatokkal, kijelentésekkel a valóságtól, amikor a modern világ olyan eredményeivel sincsenek tisztában, mint a gondolat és véleménynyilvánítás szabadsága és például egy blog-írót (történetesen engem) megszólnak az írásáért. Nem túl jogos kérdésük: mit képzelek én magamról? Nos, a válaszom az, hogy semmi olyan légből kapottat, földtől elrugaszkodottat, mint ők, vagy mint a kedves polgármester-jelöltjük, akit én csak 'a minősíthetetlen'-ként emlegettem. Őszintén szólva nem vall túl racionális gondolkodásra, amikor valaki fél hónap helybenlakás után és csak elenyésző ember (1 család!) támogatását bírva egy általa alig ismert múlttal rendelkező közösséget akar vezetni. Azt a megfontolást, hogy lesz egy jól tejelő munkája, el tudom fogadni (bár távolról sem értek vele egyet), de azt azért ő sem gondolhatta komolyan, hogy reális esély van a megválasztására. Ezeket végig gondolva nem értem miért a blog-írónak címzik a második kérdést, "Hogy meri ezt?", mivel Mr. Minősíthetetlennek szerintem sokkal nagyobb bátorság kellett a racionális alapokat nélkülöző polgármester-jelöltséghez, mint a blog-írónak a valóság/igazság megírásához. Mondjuk utólag végig gondolva ez nem is biztos, mert ugye az igazság mindig jobban fáj és az igazság által "elnyomottak" fellázadhatnak az elnyomó blog-író ellen és akár el is hallgattathatják azt. Ezeket számba véve most minden bizonnyal meg kellene ijednem, de mit tegyek... ez a makacs önbizalom nem enged. E cikk olvasóinak két dolgot ígérhetek: belső késztetésemre az igazságot továbbra is szókratészi módra keresni fogom és megírom, illetve a regionális törésvonal ily otromba falusi visszatükröződése miatt, amint lehet beköltözök a városba.


A bejegyzés trackback címe:

https://adamsmind.blog.hu/api/trackback/id/tr462468480

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ann(gyalk)a · http://anngyalka.blog.hu 2010.11.23. 22:18:09

Hát én nem vagyok szakértő a sajtóműfajokban, de úgy tudom, hogy ma a vezércikk az a cikk az újság elején, aminek egyszerűen szólva a legnagyobb a címe, a legtöbb kép tartozik hozzá, és később a legtöbbet írnak róla, ergo a legfontosabb üzenet, a tartalmához én úgy tudom nem tartozik megkötés.
Az, amiről te beszélsz, mint vezércikk, azt szerintem kommentárnak hívják, egy apró hírból kiindulva kifejti a szerző véleményét. Ha ez a legfontosabb üzenet, akkor az van a főoldalon - mint ahogy Kossuthéknál ezt elképzelhetőnek tartom- de nem attól vezércikk, mert kommentár.
Egyébként ettől függetlenül igazad van, a blog a te blogod, nem az ásotthalmiaké, a te véleményedet kell, hogy tükrözze, a te céljaidat kell, hogy szolgálja. Ha ez másoknak nem tetszik, ne törődjenek vele, ne olvassák, ne beszéljenek róla, és kész. Nekem tetszik, én olvasni fogom és bátorítalak hasonló témájú "vezércikkek" írására. :)

EdemLegend · http://adamsmind.blog.hu/ 2010.11.23. 22:31:16

@Ann(gyalk)a: Nos, egy politikai napilap 170 éve nem egészen úgy nézett ki, mint ma. A sajtóműfajok is nagyot fejlődtek. A vezércikk akkor is az újság elején volt, de nem volt díszes címe, sőt - talán helytakarékosság végett - nem is vált el a többi cikktől (egybefolyt az egész), képet meg például egyáltalán nem tartalmazott a folyóirat. Szinte az egyetlen dolog, amiben ma hasonlít a vezércikk korábbi önmagára, hogy a legfontosabb mondanivalót tartalmazza.
Nyilván nekem itt a blogon nehéz lenne most egy újság mintájára írnom, szerkesztenem a dolgokat, mert például egyszerre csak egy dologról írok hosszabban (olykor rövidebben). Célom mindezzel a vezércikkesdivel az volt - még ha ez az írás konkrétan nem is tekinthető annak -, hogy Kossuth mintájára burkoltan jelenítsem meg a véleményemet (mert ő így írta a vezércikkeit).

Gali Máté · http://hetimate.blogspot.com/ 2010.11.26. 14:47:28

"Van nekem egy hasznos, bár kevésbé izgalmas órám az egyetemen, amelyre Máté kollégámmal együtt járunk. 20. századi társadalomtörténetről tanulunk és legutóbb a társadalomban található törésvonalakról volt szó."

Hát, én azt hittem, hogy hasznos lesz, de csalódnom kellett. Úgy gondoltam, hogy majd választ kapok társadalmunk problémáinak gyökereire, megnézzük, hogy miben térnek el a fejlettebb társadalmak a miénknél, erre kaptam egy száraz, unalmas, adathalmaz-szerű sz*r órát. :-/

Szs 2010.11.26. 19:36:10

kilépve a netről olvastam ezen írásodat, s újra beléptem, hogy hozzászóljak.
Először is , ha felkavarod a vizeket, akkor bárhol is vagy, várható lesz a támadás, akár falun, akár városban. Másodszor pedig: hajrá Ádám! Mégha sok mindenben teljesen eltér véleményémen, de örülök annak, hogy írásaid által még így távolságokból is megismerhetlek, talán jobban mintha a szomszédban laknék ;-)
süti beállítások módosítása