Elég sokat hallgattam mostanság. Ennek oka, hogy nyaraltam egyet és csak most nem rég értem belőle haza. Ezek után azt hiszem evidens, hogy kunfehértói élményeim következnek:
Csütörtökön virradt fel utazásunk kezdőnapja. Autóval mentünk, amit nem éppen első szóra kaptam meg szüleimtől. Megértem tulajdonképpen az ő álláspontjukat is, mert a család autója mégis csak érték, valahol a ház után foglal helyet. Na de ha nincs használva olyankor, amikor egy hosszabb távú utazásnál fényévekkel kényelmesebb lenne, akkor nem ér annyit, mint amekkora értéket tulajdonítunk neki. Szóval lehet attól félni, hogy történik vele valami (összetörik, feltörik, ellopják), de nem sokat haladunk pozitívan előre ha mindig csak a rosszat feltételezzük és abból indulunk ki.
Ennek kapcsán fogalmazódott meg bennem, hogy ideje lenne vennem magamnak egy egyszerűbb olcsó verdát. Ez egyrészt megoldaná a már régóta fennálló és engem nagyon idegesítő problémát, hogy ki kell imádkozni az autót magamnak, másrészt ez egy újabb lépés lenne az önállósodásom felé. Ha lenne egy saját autóm, akkor azzal oda és akkor megyek ahova és amikor akarok. Ha lesz vele valami az csak az én károm és nincs probléma a felelősséggel. Ez így nagyon szép gondolat, de mindehhez pénz kellene, amivel ekkora mennyiségben nem rendelkezem egyelőre. Megoldás egy fasza állás, de azt nehezebb találni, mint egy megfelelő árú, jó autót.
Na de visszatérve a kirándulásra végül megkaptam az autót és miután felvettem Annát indultunk Szegedre felvenni a többieket is. Némi késéssel meg is érkeztünk Edithez, ahol már ott voltak a srácok. Mint kiderült jobb is volt, hogy nem siettünk, mert Edit még nem pakolt össze teljesen, de az is hamar megvolt. Bepakoltunk és indultunk. Szegény autó csomagtartójába nem fért be minden, így a hátul ülők ölébe is került cucc, és igen csak lejjebb került a súlypontja. Miután megtettünk pár métert érdekes hangot hallottam, ami aggodalomra adott okot. Megálltam és körbenéztem az autót és arra gyanakodtam, hogy túl sok cucc került hátra és valami súrlódik, ezért javítani kéne a súlyelosztáson. Egy pár cuccot előre vettünk és megpróbáltunk megint elindulni, de már alapjáraton is kiadta a hangot és rájöttem, hogy a motortérből jön a zaj. Benéztem a motorháztető alá, de nem láttam semmi furcsát, ezért ráhagytam a vizsgálódást. Edit felajánlotta, hogy menjünk el az autószerelő apjához, aki majd ránéz. Így is lett, de útközben megszűnt a hang és a szerelőnek már csak szóban tudtam elmondani mit tapasztaltunk. Ő azt mondta, hogy azért menne a kocsival egy próbakört. Az az igazság, hogy jól meghajtotta és sejtésem szerint ezzel az akcióval elég sok benzint megevett, de sebaj, mert legalább egy szakértő mondta ki fölötte az áment, hogy rendben van. (Az a hang azóta is rejtély, de valószínűleg egy kissé megerőltette magát és az okozta.)
Szóval harmadik próbálkozásra csak elindultunk végleg és meg sem álltunk a kiskunhalasi Tesco-ig, ahol a srácok eszméletlen mennyiségi piát és némi élelmiszert vettek. A vicc az, hogy a teljes összeg harmadát én álltam, pedig csak egy üveg bort vettem. (Később persze visszakaptam a pénzem csak hirtelen nem volt annyi készpénzük, mint amennyi italt elképzeltek maguknak.) Mindez nem is zavart volna, csak hogy azt a sok üveget és kaját az amúgy is túlterhelt autóval kellett eljuttatni a célállomásra. Annyira sok volt, hogy még az én lábamhoz is került három üveg kóla(!) Magamban már imádkoztam, hogy csak azt a 10 km-t bírja ki a kocsi, mert az élesebb kanyarokban már leért a sárhányója. Végül megérkeztünk az üdülőtelepre és megkönnyebbülhettem én is és az autó is. A piát majdnem tovább tartott bevinni, mint a csomagokat...
Mivel a nyaralóban nem volt elég fekhely, a többség sátrazott az udvarban. Így tettünk mi is Annával és mivel mi voltunk az elsők elfoglaltuk véleményem szerint az egyik legjobb helyet. :) A következő reggel kiderült, hogy nem annyira jó hely, mert délelőtt egy pár órát odasüt a nap és igen csak meleget csinál odabent. Szóval másnap átköltöztünk a ténylegesen legjobb helyre.
A kipakolás után beszélgetéssel múlattuk az időt. Idővel jött még három új ember. Mire leszállt az est az egyik srácnak - akit én hoztam - sikerült berúgnia. Elmentünk szétnétni az üdülőtelepen és ő kitalálta, hogy elmegy magától vissza a nyaralóba, de mondanom sem kell, hogy ez nem sikerült. Utólag tudtuk meg, hogy nagy vagányan bement egy idegen helyre, ahol a többi bulizó részeg felvilágosította, hogy az nem az a hely, amit ő keres, ezért húzzon a fenébe. Mi időközben lementünk a tóhoz, ahol illuminált állapotban lévő társunk nagy nehezen (pedig nem volt bonyolult) megtalált minket. Edit az utcán összeszedett egy árva kismacskát, amit babusgatott és elvitt a nyaralóba, ott adott neki enni, majd másnap berakta egy udvarba, ahol - egy részegtől származó információ alapján - kismacskák voltak. Miután visszatértünk, mi Annával rendben elbírtunk aludni, de hallottuk, hogy korábban emlegetett társunk az egyik fa tövében kiadta magából a fölösleget.
Az első estét szerencsésen túléltük és másnap úgy döntöttünk Annával, hogy annak ellenére, hogy a többiek nem akarnak, mi mégis csak kilátogatunk a strandra. Milyen jól tettük! A víz szerintem abszolút elfogadható volt és még nem volt annyira sok ember. Jót fürödtünk. Emellett a strandon elindult a háromnapos sörfesztivál sok fellépővel. Tulajdonképpen Edit e rendezvény miatt időzítette ekkorra az utazást. Az első nap az érdemlegesek között volt Irigy Hónaljmirigy és Sugarloaf. A Hónaljmirigyet nem láttuk, csak a nyaralóból hallottuk, hogy az megy, de a Sugarloafnál Annával ott voltunk. Hát arról nem is tudom mit mondjak... Szörnyűbb volt, mint Hevesi Tamás. Abszolút playback volt. Képesek voltak kiállni egy énekessel, egy gitárral és egy basszusgitárral. Hol volt a dobos?? A mű gitározásban is sokszor lebuktak. Na mind egy. Miután visszamentünk a nyaralóba, ismét bekapcsolódtunk a iszogatásba/beszélgetésbe, aztán jött még két ember, akik csak egy estét maradtak és fogalmam sincs hol aludtak, vagy aludtak-e egyáltalán. Mi minden esetre Annával elmentünk aludni a többiek meg diszkóba, amiről másnap reggel elég negatívan nyilatkoztak.
Reggel a reggeli után elég sokat szenvedtünk. Keresztrejtvény meg sudoku fejtéssel ütöttük el az időt néhányan, majd Annával úgy határoztunk véget vetünk ennek és inkább ismét a strandot választjuk. Később a többiek is követtek minket, de én csak a parton láttam őket. Saját bevallásuk szerint fürödtek is. A sörfesztiválos fellépők közül csak egy volt jó, a Bon Bon. Ők élőben nyomták és a szervezők ezt ki is hangsúlyozták. Meglepődve tapasztaltam, hogy a Bon Bon zongoristája Németh Miklós volt, a FoolMoon vokál-együttes basszusa. Ez a koncert kifejezetten jó volt. Tetszik Szolnoki Péter hangja. De ismét meglepődtem, mert Pétert valamivel testesebbnek képzeltem, ezzel szemben elég cingár volt. Nem néztük végig a koncertet, mert a többiek kaját csináltak a nyaralóban. Időközben még három ember jött, akik nekem nem voltak szimpatikusak, főleg az egyik, mert nagyon feszített és hogy Kiszin tanbá' szavaival éljek: akkora arca volt, hogy talicskán kellett utána vinni. Autóval jöttek és az imént említett volt a sofőr, aki sörrel a kezében szállt ki rögtön hozzátéve, hogy ez neki ma már a harmadik... :S Egészségére. A kaja után Annával visszamentünk a strandra, mert én kíváncsi voltam hogyan alakul a Németország-Uruguay meccs és csak ott volt TV. Miután megállapítottam, hogy 2-2-nél tartanak lementünk a partra sétálni és végül lemaradtam a meccs legvégéről és csak másnap tudtam meg a végeredményt. Miután visszajöttünk a strandról úgy döntöttünk, hogy nem csatlakozunk a beszélgetéshez, mert eléggé kiszívta az energiánkat a Nap. Azt hittük, hogy a szelídek nyugalmával nyugovóra térhetünk, de az arcoskodók - akik addigra már teljesen részegek voltak - minden áron beszélni akartak Annával és a nevét kiabálták. Anna engedett nekik és gyorsan lerendezte őket, majd visszatért, de nem volt elég nekik és továbbra is a nevét ordíbálták. Anna nem foglalkozott velük és úgy tűnt, hogy részegségükben el is felejtenek bennünket. Valahogy szóba került köztük a gitározás és valamelyik nagyszerű emlékezőtehetségű lány felhívta a figyelmüket, hogy "Anna pasijánál van gitár!" Ennél a mondatnál összeszorult a gyomrom és abban a szent pillanatban megbántam, hogy elhoztam magammal. Az egyik srácot odaküldték a sátrunkhoz, hogy nyájas szavaival kérje el tőlem, de mondtam neki, hogy mivel én balkezes vagyok, az egy balkezes gitár, szóval nem hiszem, hogy sok hasznát veszik, amúgy meg csak én játszhatok rajta. A srác távozott is a rossz hírrel, de a részegek felkapták a vizet, hogy "hogy lehet pont egy balkezes gitár itt a semmi közepén" (piszok szellemes egy mondat...). Ezután odajött egy másik srác és még nyájasabb szavakkal kérlelt ilyen dumával, hogy ő 4 éve gitározik és az első két gitárját összetörte, de a szülinapjára vett 70 ezer forintosra nagyon vigyáz szóval megbízhatok benne. Persze nem adtam továbbra se, de akkor felpattant az asztaltól a 'talicska-arc' gyerek és elkezdte rázni a sátrunkat, mondván hogy jöjjünk ki, nincs alvás, nincs szex és játszak. Gondoltam magamban, hogy akkor ti meg nyaljatok sót, de játszok nektek, mert addig úgy sem hagytok békén, ha nem. Elővettem, jöttek mindenféle számokkal, hogy tudom-e, de nem jött be. Odadobtam nekik a dalgyűjteményem, hogy akkor válasszanak. Egy-két számot eljátszottam, de az egyik nagyokos odajött és a majdnem mellettem ülőt pofán locsolta szódával. Én mentettem, ami menthető és gyorsan kaptunk Annával az alkalmon, hogy eltűnjünk, amíg lehet. Hál' Istennek sikerült is és ezek a faszfejek elmentek megint a diszkóba, mi pedig végre alhattunk.
Az utolsó nap is felvirradt. Őszintén szólva sokáig feküszgettem a sátorban csak hogy ne lássam a rohadékokat. Fél 11 felé úgy döntöttem, hogy csak előjövök, mert unok már feküdni. Kijöttem és azt láttam, hogy eléggé szenvednek az emberek. Én kezdtem szorgalmazni Annának, hogy gyerünk strandra, de valaki kitalálta, hogy a korábban beígért palacsintát süssék meg most. Ez nem volt rossz ötlet csak hiányzott néhány hozzávaló és piszok lassan kezdődött el. Na de csak kivártuk, utána viszont letűztünk a strandra, mert annak 1000-szer több értelmét láttam és amúgy is ki volt fizetve még az a nap a fürdőben. Mondtuk a srácoknak, hogy 6-ig fogunk strandolni, ha akkor még itt vannak ,akkor elvisszük őket haza. Mi be is tartottuk a szavunkat, de mire visszaértünk már leléptek, így magunk mentünk haza. Edit rossz irányba irányított minket és egy kicsit hosszab úton tértünk haza, mint terveztük, de nem gond, mert arra felé még amúgy sem jártunk soha.
Összegzésképp a hosszú monológ után azt tudom mondani, hogy továbbra sem kedvelem az italt, csak korlátozott, egészeséges mennyiségben. Nekem nem okoz élvezetet. Valamint nem tudom felfogni, hogy miért menő fasznak lenni? Miért menő sokat inni? Miért menő hányni? Komolyan nem tudom. De nyilván én vagyok az, aki nem erre a világra való.
Nos, a Bon Bon jobban megérdemelné, hogy videót szúrjak be tőle, de a Sugarloaf egyik száma jobban idevág, mivel a strand volt a legjobb dolog ebben az egészben:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ann(gyalk)a · http://anngyalka.blog.hu 2010.07.14. 13:05:05
www.youtube.com/watch?v=goDe-nQnBN8
(És egyeseknek tényleg ez volt a legjobb az egészben)
P.Gáspár 2010.07.14. 13:53:03
EdemLegend · http://adamsmind.blog.hu/ 2010.07.14. 14:32:39
@P.Gáspár: Nem vagyok teljesen tisztában vele, hogy mik a sztenderd ivási szokások, de úgy gondolom, hogy a tapasztaltak után másképp lenne helyes ezt az "ipart" művelni. Amúgy meg igen, összességében nem bántam meg, hogy elmentem. :) A piálás mindössze csak egy koszfolt a kirándulás fehér ingén. ...De költőire sikeredett. :D
Szs 2010.07.14. 16:39:43
Ann(gyalk)a · http://anngyalka.blog.hu 2010.07.15. 12:33:45
A baráti társaság védelmébe is kellnék egy picit és az egész incidenst inkább a pia számlájára írnám, ami sajnos lássuk be, elég elterjedt szórakozási segédeszköz lett mostanság. Persze a mértéktartás lenne a legjobb, de ezt nem mindenki tudja (akarja) kivitelezni és részegen nincs sok önkontrollja az embernek. Normális körülmények között pedig akár értékes embernek is titulálhatnánk őket.
Végezetül pedig isten hozzon ide, Ásotthalomra, ha jössz és remélem tényleg élményekkel gazdagon térhetsz majd haza. :) (De ha a tiszteletedre felbontanak egy üveg pezsgőt, ne utasítsd vissza! ;):P )
Szs 2010.07.17. 12:38:17
andrewblood 2010.07.18. 02:18:09
andrewblood 2010.07.18. 02:21:24
andrewblood 2010.07.18. 02:22:09
EdemLegend · http://adamsmind.blog.hu/ 2010.07.19. 12:57:14
Lapát meg éppen nem volt a nyaralóban, kénytelen voltam játszani. :P
andrewblood 2010.07.19. 18:58:54
Gali Máté · http://hetimate.blogspot.com/ 2010.07.20. 23:56:32
Ezt fogalmazd át szerintem. :-)
Amúgy én például vasárnap berúgtam, hánytam, és másnap reggel meg kellett néznem a WC-t, hogy álmodtam-e a rókázást, vagy sem? De nem volt álom.
EdemLegend · http://adamsmind.blog.hu/ 2010.07.21. 07:18:51
Gali Máté · http://hetimate.blogspot.com/ 2010.07.21. 17:18:26
EdemLegend · http://adamsmind.blog.hu/ 2010.07.22. 08:32:53
Gali Máté · http://hetimate.blogspot.com/ 2010.07.22. 09:17:37
Én így fogalmaztam volna.