Rég nem jelentkeztem, de csak azért, mert nem is igen történt semmi. Az egyetemen a héten beindult minden órám. Az egyetlen dolog, amit kiemelnék, hogy választottam szakdolgozati témát. Még időben. Ugyanis a múlt héten tudtam meg, hogy a szakdolgozati témaválasztó lapot a hónap végéig le kell adni. Én abban a hitben ringattam magam, hogy a szakdolgozat meg minden e körüli hivatalos hajcihővel ráérek a jövő félévig. De nem. Ezt már most el kellett intézni, úgyhogy fogtam is magam és több napi próbálkozás után sikerült felkutatnom Szántó Ricardót és megbeszélnem vele a szakdolgozatom dolgát.
Lehet, hogy nem menő, de én az angolszászok Brit-szigetekre való bevándorlását választottam. Tisztában vagyok vele, hogy lerágott csont létére még mindig a II. világháború témáját lovagolják meg legtöbben és hogy az összes középiskolából éppen szabadult nyomorék kis töri-zseni is ebből a legkirályabb, mert még talán azt is tudják, hogy a Führernek hány bajusszála volt. Ezen mondjuk nem kell meglepődni. Még a történelem könyvek piacán is azt tapasztalhatjuk, hogy a könyvek fele a II. világháborúról, egyharmada a Harmadik Birodalomról szól, a fennmaradó rész meg marad az összes többi témának. Elképzelhető, hogy tényleg a 2. vh. a legjobb téma a világon, de engem hidegen hagy. Túl lehetne már lépni ezen. A pofám leszakad, amikor ilyeneket hallok, hogy amerikai zsidók beperlik a MÁV-ot, mert úgy hallották/gondolták, hogy a kedves nagypapát az ő vagonjaiban szállították. Ez azért már nevetséges. És mégis van ilyen...
Ha elég sokan olvasnák a blogomat, nyilván lenne köztük pár, aki nekem ugrana, hogy "na de mégis hogy mondhatok ilyeneket?! Hogy bánhatok ilyen lekezelően ezzel a témával?" Hát így: nem gondolom, hogy az az időszak értékesebb lenne a többinél. Elismerem, hogy jelentős dolgok történtek akkor, de az emberiség életében mindig is voltak/lesznek megpróbáltatások. Ezek sorozatáról szól ez az élet. Nem vakációzni vagyunk itt. Nekem például most itt a szakdolgozat. Nyilván nem lehet összehasonlítani egy náci koncentrációs táborral, de nekem most ezzel kell foglalkoznom. Őszintén szólva a saját életemben vajmi keveset érzek a II. világháborúból és annak hatásaiból. Ha nem tanítanák az iskolában, lehet a mai fiatalság már nem is igen tudna róla. Éppen ezért nem is érdemes sokkal több energiát rászánni mint a többi témára. Nekünk már más feladataink vannak.
A történész ismerősi körömben eddig amúgy hál' Istennek nem hallottam senkitől se, hogy a 2. vh-s csónakba akarna beszálni. Elég szerteágazóan válogattunk témákat és ez azt hiszem jól is van így. Úgy tűnik fejlődünk. :) Vagy csak teljes mértékben hülyeségeket vizonálok...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Gali Máté · http://hetimate.blogspot.com/ 2010.10.06. 13:03:05
EdemLegend · http://adamsmind.blog.hu/ 2010.10.06. 16:11:52
Szerintem azért is összeférhet a kettő, mert ha akarnám, akkor írhatnám a szakdolgozatot pont azokból a témákból is. De éppen erről szólt a poszt, hogy szerintem azok kissé elcsépeltek.
Neked amúgy tudom, hogy azért sem tetszik ez a bejegyzés, mert 20. százados vagy. De nem baj ez. Kell az is. Több is mint a magamfajtából. :)