Ma temetésen voltam. Időről időre - furcsa mód mostanság viszonylag gyakran - eljutok ilyen eseményekre. Érdekes tapasztalataim és benyomásaim szoktak keletkezni.
Én nem vagyok gyakorló keresztény (sőt egy ideje már nagyon keresztény sem), ezért kissé feszélyezve szoktam magam érezni a szertartás közben. Időnként - miközben a pap szövegét figyelem - az emberek bizonyos részeknél keresztet vetnek, ill. az "elvetemültebbek" kántorral együtt felelgetnek a papnak és mire elkezdek rajta gondolkodni, hogy én is csináljam-e, már mindegy, mert végeztek vele. Persze nem vagyok egyedül, de mégis úgy érzem, hogy kilógok a sorból és ez picit zavar. A végén persze mindig megnyugtatom magam, hogy "ne bánd öreg, úgy sem tartod ezeket a dolgokat semmire", de ezzel együtt felvetődik az a gondolat is, hogy tulajdonképpen, akkor minek is jöttem el.
Hát ez az. A legtöbb ember azt hiszem kötelességből megy temetésre: "mégis csak a szomszéd vót..." meg hasonló jelmondatok végett. Az idősebbek talán azért is, mert azt remélik, ha jókeresztény módjára viselkednek - még itt is, nem csak a templomban -, akkor többszörösen le van zsírozva a helyük a Mennyben.
Valójában nem nagyon hiszem, hogy érdekelné őket elhunyt keresztény testvérük, mert a telefont is felveszik a szertartás közben. Még a mamák is, ami nekem felettébb vicces. A fejkendő, az isteni áhítat és a modern technika számomra valahogy nem összeegyeztethető. És mégis van ilyen. Lehet Istennek is van melléke a Vatikánban vagy valahol ("Hívja az 555-ISTEN-t!") csak nem mondják meg és nem is kapcsolják oda a közembereket, mert túl terhelt lenne a vonal és egyébként sem méltók rá.
Komolyra fordítva: meglepő, hogy a kereszténység mennyire nem idejétmúlt még az emberek egy bizonyos részének. Bármennyire is sokat fejlődött az emberiség ez az oldala egyesek számára stagnált, mások számára eltűnt. Nagy részüknek azonban - bevallottan vagy nem - szükségük van arra, hogy érezzék vagy hihessenek benne, hogy a haláluk után nem lesznek semmivé. Erre a legkézenfekvőbb alternatíva a keresztény egyház, melynek szinte minden településen van kirendeltsége. Az egyház szerint pedig még jobb soruk is lesz a halál után - persze csak ha jók voltak -, de ezt már nem nagyon akarják elhinni, mert általában a halál miatt szomorúak az emberek és letörnek. Valószínűleg azért, mert összességében jól érezik magukat a bőrükben és ezt a viszonylagos jólétet nem szívesen áldozzák fel, hogy - egy állítólagosan - jobb létre szenderüljenek. Ennek okán pedig - mint említettük - hitük kisebb marad, mint egy mustármag. Ha már ezt így végig gondoltuk, akkor nem ártana azon is eltűnődni, hogy ez elég lenne-e annak a Jézus/Úrnak, akiben hiszünk. Szerintem nem. Nem gondolnám, hogy az az Isten, akiben az emberek hisznek, azt várná el, hogy a napi rutinba és az élet gondjaiba belefeletkezve csak akkor foglalkozzunk Ő vele, amikor a pap lehetőséget ad rá a templomban (pl. imára szólít). Még eszerint a felfogás szerint is életünk szerves részét kéne, hogy képezze - nem feltétlenül egyfolytában róla pofázva, inkább csak a gondolatokban.
Az én elképzeléseim szerint mondjuk Isten nem így működik. Szerintem nem vár el tőlünk semmit és még csak nem is egy adok-kapok játékról van vele szó. Ha valaki - hozzám hasonlóan - legalább megsejtené hogy mi létünk valódi célja és annak mik a keretei, egy percig sem siratná magát, se szeretteit ha eljön az idő. Sajnos azonban pont ez a tudás van rejtve egyelőre a tömegek előtt. Bízom benne, hogy hamarosan eljön az a nap is, amikor fordítottak lesznek az arányok.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
gygmaster 2011.05.07. 10:33:57
Gali Máté · http://hetimate.blogspot.com/ 2011.05.07. 10:41:34
Ann(gyalk)a · http://anngyalka.blog.hu 2011.05.07. 13:35:08
És én is csatlakoznék @gygmaster-hez! :)
Amúgy jobb élet-új élet ide vagy oda, én pusztán önzőségből nem szeretem, ha valaki az ismerettségi körömből meghal, mert akkor már nem olyan egyszerű tartani vele a kapcsolatot...
Gali Máté · http://hetimate.blogspot.com/ 2011.05.07. 13:52:19
Ann(gyalk)a · http://anngyalka.blog.hu 2011.05.07. 14:03:27
Gali Máté · http://hetimate.blogspot.com/ 2011.05.07. 14:13:50
Ann(gyalk)a · http://anngyalka.blog.hu 2011.05.07. 14:18:11
EdemLegend · http://adamsmind.blog.hu/ 2011.05.07. 14:22:01
@Gali Máté: Asszem ők már egyébként sem tudnának. :P Amúgy meg nem különösebben zavarna, ha nem jönnének el. Semmivel sem lesz nekem jobb, ha az élők bármit is csinálnak vagy nem csinálnak velem/nekem. Majd rendelkezem is róla, hogy pap ne prédikáljon felettem és hamvasztás után szórjanak szét. :)
@Ann(gyalk)a: Ezt az érvet meg tudom érteni, de azért felhívnám a figyelmed, hogy az önzőség nem jó. Visszatarthatod vele nem csak magadat, hanem másokat is.