Na elérkezett a várva várt második rész. Mondjuk lehet, hogy többeknek nem fog tetszeni, mert nem erre számítottak, de majd egy másik kontextusban ők is kielégíttetnek.
Nos, a múltkori bejegyzésben is a lélekkel foglalkoztam, inkább vallási megközelítésben. A léleknek van azonban tudománya is, amit egyesek inkább áltudománynak tartanak és ez nem más, mint a pszichológia. Jó magam is úgy gondolom, hogy a pszichológia tárgykörében mondott és megfigyelt dolgok inkább az ösztönökkel és az ehhez kapcsolódó - mondhatni - automatizmusokkal foglalkozik, amiket én az egó részeinek tartok. Nagy tévedés, amikor az emberek az egójukkal azonosítják magukat, mert az nem az igazi énjük (ha tetszik - lelkük), henem véleményem szerint csak egy átmenetileg felvett "ruha". Kellő tudatosság hiányában ez az egó valóban átveheti az irányítás felettünk és automatizmusaival könnyen megkötözhet bennünket. Mindezek ellenére érdekesnek tartom ezen téma bizonyos részeit, mivel az emberek többsége sajnos nem rendelkezik ezzel a kellő tudatossággal és csak úgy beleél a világba, sodródva az árral, így létező problémákat mutat és magyaráz meg ez az (ál)tudomány.
Ennek fényében látogattam meg Annával még október közepén a IX. Szegedi Pszichológiai Napokat. Nem láthattunk idő hiányában minden előadást, sőt egyes előadások párhuzamosan folytak, de többnyire sikerült meghallgatnunk a nekünk tetszőket. Két napot vett el ez az életünkből meg diákkedvezménnyel fejenként 800 Forintiot, de szerintem megérte. Az első előadásra, amit megnéztünk mondjuk ez nem mondható el, mert A szervezeti kockázatvállalás pszichológiájáról szólt és rendkívül unalmas volt. A második előadás már jobb volt, azt Németh Dezső tartotta, aki engem is tanít és rendkívül jó az előadásmódja. Ő a mamóriafolyamatokról és azok zavarairól beszélt. Az volt a legérdekesebb benne szerintem, amikor felhívta a figyelmet a végbél-tükrözés példáján keresztül, hogy egy hosszantartó, a végén enyhébb fájdalom kevésbé rossz emlék, mint egy rövidebb, de a végén nagyobb kellemetlen érzéssel járó fájdalom. Ez azért furcsa, mert racionálisan nézve az első esetben szenvedtünk többet. A harmadik előadást inkább Anna kedvéért néztük meg, mert az engem kevésbé érintő Siker és nőiesség témakörében hangzott el. Sok férfi nem volt rajta, de azért ezt is érdekesnek találtam. Tetszett benne, hogy nem jött kizárólag az átlagos problémával, miszerint: a nők hátrányosan meg vannak különböztetve a munkában. Feljött persze az a dolog is, hogy jóval kevesebb a női felsővezető, mint a férfi, de végre valaki megmagyarázta ennek az okait. Kiderült, hogy lám, azért közel sem biztos, hogy erről csak az a csúnya, rossz, elnyomó férfi-társadalom tehet. Sőt, én úgy vettem ki, hogy az csak kisebb részben okozza.
Az e napi utolsó előadásunk volt szerintem az egész rendezvényen a legnagyobb durranás. Sas István filmrendező és reklámpszichológus tartotta Social Media Blues, avagy a lájkolható reklám címmel. Ő először is arról beszélt, hogy a mai emberek életében nagyon felértékelődött a nano-tér és gyakorlatilag már az interneten keresztül éljük a társasági életünket (mi vagyunk az online generáció). Ezt foglalja nagyon jól össze az egyik levetített videója:
Ezek a dolgok hatalmas változásokat indítottak el. Az internet például fegyverré vált egyes felhasználók kezében. Erre hozott is nagyon jó példát: Dave Caroll történetét. Dióhéjban a sztori: Dave Caroll egy középszerű amerikai zenész, aki éppen egyik koncertjének színhelyére akart utazni bandájával. Utazásához a United Airlines légitársaságot választotta. Már a gépen ült, amikor kinézett az ablakon és látta, hogy a reptéri hordárok bepakoláskor összetörik a gitárját. A banda így nem utazott el és a koncert is elmaradt. Dave kártérítési kérelemmel fordult a légitársasághoz, de az elküldte a fenébe. Dave ezt tudomásul vette és megfogadta, hogy cserében 3 dalban fogja feldolgozni ezt az esetet. Meg is tette és amint feltette az első dalt a YouTube-ra, már az első nap több ezren megnézték. A videó következtében drasztikusan csökkent a United Airlines forgalma, aki már bánta, hogy semmibe vette a zenészt. A légitársaság könyörgött Dave-nek, hogy vegye le a videót, bármennyit fizetnek. Dave a "már késő" jelmondattal elutasította őket. Íme a nagysikerű nóta, amelyet mára már több mint 9 és fél millióan tekintettek meg:
Szóval eljutott oda a világ, hogy ha akar és elég ügyes hozzá, akkor a kisember is egymaga beinthet a nagyoknak (és még csak nem is kell hozzá véres forradalom).
Reklámszakember lévén beszélt azért a változások hatásairól a reklámok terén is. A reklámok most már elérnek mindenkihez így vagy úgy (még akkor is találkozik velük ha nem akarja). Ez is a globálissá válásnak köszönhető, de a hagyományos reklámok már nem igazán érnek el sikereket. Sőt, márlegtöbbször az ember próbálja távoltartani magát tőlük (elkapcsolja a tv-t, stb.) Senkit nem érdekel már egy olyan mosópor reklám, ahol a csomagolásból frissen kibontott ingekkal akarják elhitetni, hogy kiváló a termék. Van egy cég, aki e téren is próbált újítani:
Sas István szerint ezt a művet egy évvel korábban még minden további nélkül kidobták volna a cannes-i fesztiválról, mert megszegi a reklámok alapszabályait, kezdve ott, hogy nem is a termékről (Cadbury csoki) szól, sőt semmi köze hozzá. 2007-ben, megjelenésekor azonban mégis nyert a fesztiválon, mert ezzel a hagyományos reklámokhoz képest óriási különbséggel sokkal jobban magára hívja a figyelmet, ami eladhatóbbá teszi. A következő évben ugyanez a cég egy még nagyobb marhasággal állt elő és azzal is elérte az átütő sikert:
Ahol ezek a reklámok lementek, valóban megfogta az embereket, amit az is bizonyít, hogy szinte megszámlálhatatlan mennyiségű paródiát gyártottak belőlük.
A második nap előadásai ezeket már nem tudták nálam felülmúlni. Még ott sem, Ahol Buddha és Freud találkozott. Érdekes teológiai-filozófiai dolgok merültek fel, de abba most nem mennék bele. A második előadás Cartman új ruhája címet viselte és a South Part, ill. különösen Cartman figuráján keresztül próbált az előadó megmutatni szociális, pszichológiai dolgokat. Azzal kezdte, hogy számára Cartman mindig kicsit olyan volt, mint Dart Vader. Mélyen legbelül valójában jófiú, de sok rosszat cselekszik. Az is kiderült, hogy Cartman-t társai és a felnőttek is utálják, de "válsághelyzetben" mégis hallgatnak rá és követik. az utolsó előadást egy nagy és híres pszichológus professzor, Bereckei Tamás tartotta és ehhez mérten ezen az előadáson voltak a legtöbben. Az ő előadása is érdekes volt és kb. arról szólt nagyjából igazolta Freud elméletét, miszerint a párválasztásban nagy szerepe van az ellentétes nemű szülőnek. Magyarul a csajod hasonlít anyádra, a pasid meg apádra. Ezen szerintem érdemes mindenkinek elgondolkodnia, hogy magára nézve szerinte mennyire igaz.
Összességében tényleg azt mondhatom, hogy megérte erre a rendezvényre elmenni. Gondolom jövőre is lesz, szóval ajánlom mindenkinek meleg szívvel ha érdekli a téma.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ann(gyalk)a · http://anngyalka.blog.hu 2010.11.17. 07:23:32
Nos, én azért hozzátennék néhány dolgot a Siker és nőiesség című előadáshoz, mivel engem az fogott meg leginkább (suprise, suprise...). Abban teljesen igazad van, hogy nem a csúnya gonosz férfiak a hibásak, viszont közbejátszanak. Manapság inkább az ideológiával van a baj: kit is gondolunk sikeresnek? Aki sok pénzt keres, határozott, erős, tettrekész, ambíciózus, kitartó, megbízható... aki olyan, mint egy férfi. Ezek a tulajdonságok nem nőies tulajdonságok, a nők inkább elfogadók, alkalmazkodók, kedvesek, gondoskodók, családcentrikusak, és ezekkel semmi baj sincs, csak ahhoz, hogy felsővezetők lehessünk, nem ezek a tulajdonságok kellenek és ha nem vagyunk felsővezetők, nem vagyunk sikeresek... a közfelfogás szerint. Pedig egy szerető gyerek, egy kellemes munkahely, egy kiegyensúlyozott élet talán a nőies nőknek nagyobb sikert jelenhetne, ha erre valaki felhívja a figyelmüket, hogy talán máshogy is lehet egy nő sikeres, nemcsak úgy hogy a férfiasság álarca mögé bújik... és ez volt az, ami nekem nagyon tetszett. :)