No, most már tényleg vége a nyárnak és ismét egyetem. Indul a harmadik menet, melynek végén szakdolgozni is kéne meg minden olyat, ami ezzel jár. Nem kimondottan tartok tőle, mert valahogy csak túlélem azt is, ahogy mások.
Sokakkal ellentétben viszont elmondhatom, hogy szinte egyáltalán nem volt gondom az ETR-rel. Egy kurzus kivételével minden meg van, amit akartam. Az órarendem viszont egyáltalán nem mondható egyenletesnek. A hétfő és a kedd elég durva, a szerda túl laza, a csütörtök átlagos, pénteken viszont hála Istennek nincs semmi. Ez részben köszönhető a csodás földrajz szakomnak meg hogy némelyik tanár a kurzusfelvétel után módosítgatja az óraidőpontokat. Ez nem panasz tulajdonképpen. Én megértem, hogy várt vagy nem várt változások álhatnak be az ember életébe, napirendjébe és ezekhez alkalmazkodni kell. És bizony a tanárok is emberek. Viszont az átlagosnál nagyobb fejük ellenére sem különb emberek, mint azt pár gondolja magáról. Az óráim amúgy nem olyan rosszak, bár én inkább középkoros vagyok, az meg sajnos már nincsen. Tesim is van, idén falmászás. Az első óra után ítélve kifejezetten jó sport, mondjuk jobb erőnlét kell hozzá, mint a focihoz. A falmászás még azért is volt érdekes, mert megismerkedtem rajta egy sráccal, aki vallástudományt tanul meg törit és kiakadt az óra előtt két Jehova tanúra, akik Istenről próbáltak neki beszélni. Úgy érezte, hogy ez olyan, mintha ő egy pék lenne és mások mondanák meg neki hogyan süssön kenyeret. (Van benne némi igazság, de nem éreztem jogosnak a dühét.) Elbeszélgettem vele a vallásról meg ilyenekről és remélem még folytatjuk. Magam szórakoztatására azt terveztem, hogy bejárok majd a hétfő este tartandó rocktöri órára anélkül, hogy felvenném, de rövidúton elvetettem ezt az ötletet, mert eszméletlen nagy népszerűségnek örvend az óra és én már tuti nem fértem volna be a terembe a sok bakancsos-Jézus hajú-men in black közé. (Pedig az AudMax-ban van tartva, ami elég nagy.)
Az első héten majdnem minden ismerősömmel találkoztam. Még olyanokkal is, akikkel nem akartam. Néha kellemetlen, de kurva nagy ez az SZTE és sok embert foglalkoztat. Ennek kapcsán megállapítottam, hogy a fél Deák Ferenc Gimi dolga végeztével ide emigrál... Hiába. Ilyen a város varázsa. (:P) Jóismerősökkel azért persze szeretek találkozni. Így legelső nap legelőször nem is találkozhattam volna mással, mint Bandival. :) Később meg úgy hozta a vakszerencse, hogy a TIK-ben a számítógépes kabinetnél a Give Me Five szájdobosa ült le velem szemben. Nagy valószínűséggel csak én tudtam róla a környéken, hogy kicsoda, de én sem hugyoztam össze magam az izgalomtól attól függetlenül, hogy felnézek rá és tetszik, amit csinál. Összefutottam még az ex-em jelenlegijével is. Kétszer is, ami elég megmosolyogtató lesz, ha így folytatódik a félév további részében is. Az első hetet azért nem szoktam szeretni, mert tobzódnak az emberek a TIK-ben és ez kicsit zavar engem. Reggelente alig lehet bemenni az ajtón, de ha egyszer bejutsz, akkor meg alig találod a helyed, mert amerre nézel ember van. Ilyenkor még azok is bejönnek, akik az évben máskor soha.Kilométeres sor áll a forgóajtóig a HSZI-hez várva ingyen-bérletért meg plecsniért a diákigazolványra, de vannak, akik még abba a sorba is beállnak. (Mondjuk ha ráér, akkor miért ne?)
Szomorú is vagyok idén kicsit, mert a barátnőm a Corvinusra, a legjobb barátom meg a BTK-ról az ÁJK-ra emigrált. Ritkábban érintkezek velük, de valahogy majd ezt is kibírom.
A hétvégén meg faszán megfáztam. Nem is tudom, hogy van-e még annyi zsebkendő az országban, mint amennyit elhasználtam. Bosszantó.
Na, nekem valahogy így indult ez a tanév.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
!!!??? 2010.10.01. 13:20:09
EdemLegend · http://adamsmind.blog.hu/ 2010.10.02. 14:51:51
Nem zárom ki a lehetőségét, hogy tényleg az vagyok, aminek tartasz, de ezidáig ilyen jellegű panasz nem érkezett hozzám. Nyilván változnak az idők és velük változok én is...
Véleményedet tiszteletben tartom, de ha egyszer még feltévednél erre a blogra, akkor igazán kifejthetnéd a bejegyzés melyik részével nem értettél egyet, hogy ezt a szörnyű nagy hibámat beláthassam és kijavíthassam.
Köszönettel: A szerző
P.Gáspár 2010.10.20. 18:19:50
Van ez is olyan jó, mint amikor az ember a huszas éveinek végén tinilánynak adja ki magát msnen.