Elég sok visszajelzést kaptam mostanában, hogy olvassák a blogom és jónak tartják. Ennek én - minek is tagadjam - szívből örülök. :) Ezek szerint az elején felmerült kétségekkel nyugodtan leszámolhatok és kijelenthetem: megéri folytatni. Egyre több kommentet írtok, ami nagyon jó, mert szeretem a vélemény cserét. Elvégre részint ezért indítottam a blogot.
Sokat gondolkodtam, hogy a mai bejegyzésbe mit is írjak. Rájöttem azonban, hogy sokkal könnyebb írni, ha csak úgy jön a téma. Szóval a mostani szimplán egy elmélkedés lesz. Témám egy örök kérdés: az élet értelme. Lehet kemény fába vágom ezzel a fejszém, de ez az én blogom és lesz ami lesz, én leírom mit gondolok erről.
Szóval az élet érteme. Vajon mi is lehet az? A legtöbb ember szerint a boldogság keresése és - egy kis szerencsével - a megtalálása. Madách szerint viszont a küzdés. Hmm... Ez a két nézőpont elsőre nem nagyon egyeztethető össze. Normális ember valószínűleg az első verziót jelölné meg helyes válaszként. Nos, lehet viccesnek tűnik, de én - bár nem teljesen ebben a formában - inkább Madách-csal értek egyet. Nyilván nem vagyok normális ember. Ezen nem lepődnék meg. Én abból indulok ki, hogy az embernek, mint teremtett lénynek nem ez az alap állapota, hogy itt legyen a Földön. Szerintem az emberek valójában egy sokkal magasabb létformában élnek. A kérdés ugyebár, hogy akkor mit keresünk mégis itt? Ez nagyon egyszerű: az ember valamikor a múltban hibázott, amivel letaszította magát eredeti helyéről és ezen a helyen (a Földön) esélyt kapott a javulásra/fejlődésre. Ezt egyesek ügyesen és helyesen ki is használják, mások viszont még tovább rontanak az amúgy sem rózsás helyzetükön. A javulás viszont nem megy olyan könnyen. Rengeteg próbát kell kiállni és még több feladatot elvégezni. Ezek elég megeröltetőek. Biztosan mindenki tapasztalja ezt a saját életében. Azonban felmerül még egy kérdés: honnan tudjuk, hogy jó irányban haladunk-e a fejlődésben? Onnan, hogy vannak pozitív visszacsatolások, amiket belül érzünk. Első lépésként mindenkinek azt ajánlom, hogy próbálja meg a magáévá tenni azt a gondolatot, amivel én kezdtem, vagyis hogy itt most ez nem az igazi valóm és hogy ez a földi életem csak egy átmeneti állapot. Aki ezt eléri, annak máris sokkal könnyebb elviselni az életben ezután rá váró dolgokat. Tudom ez nem könnyű, mert rengeten gondolják, hogy csak ez az egy életük van. Ezzel a felfogással együtt jár, hogy a lélekben és szeretetben való fejlődés kerül előtérbe, mivel ez az egy út vezet a célhoz. Valamint felhagyunk az itteni javak halmozásával. Nincs rá szükség, mert azt senki sem viszi magával a halál után.
A mondottak ellenére nem állítom, hogy nem szabad keresni a boldogságot. Törekedni szabad rá. Sőt, én azt mondom, hogy valamilyen szinten kell is, hogy boldog legyen az ember, de szerintem akkor sem ez az (itteni) élet értelme, hanem a belső, lelki fejlődés és közvetve - ahogy Madách tartja - a küzdés. A végcél tulajdonképpen mégis csak a boldogság a szeretetben való kiteljesedés által, de nem itt.
P.S.: Mindenkinek ajánlom, hogy olvassa újra Madách művét (Az ember tragédiája), mert szerintem abban az életkorban, amikor az kötelező olvasmány, még tuti, hogy nem sokan értették meg mit akar mondani. Ezen felül, aki vevő az elvontabb angol humorra, az nézze meg a Monty Python társulat Az élet értelme című filmjét. (Ez adta a bejegyzés címét.) Lehet, hogy tanulságosak lesznek...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Szs 2010.04.08. 10:57:02
Szs 2010.04.08. 13:05:37
A sajat eletemben elerkeztem en is egykor ahhoz a ponthoz, amikor ezt a kerdest feltettem, akkoriban valahogy igy hangzott: az nem lehet, hogy itt van az eletnek az ertelme, hogy eszunk-iszunk, szòrakozunk, jòl elvagyunk, s aztan meghalunk.. nem lehet az, hogy ennyi lenne az egesz… elfogadhatatlan szamomra, hogy ennyi es vege… de akkor megis mi az ertelme? Az eletnek ennel sokkal nagyobb erteke kell hogy legyen… s akkor megis mikeppen, meg hogyan, meg merre menjek, hogy valoban megeljem azt az erteket, amellyel e foldon valo letezesem bir?... s a sok igazsag kozul, megis melyik a TELJES IGAZSAG? Letezik-e egyaltalan egy teljes igazsag? Vagy csak sok-sok reszigazsagok, hogy igy az egesz emberisegnek egyutt szuksege van egymasra, hogy teljes egyseget alkossanak? Valahogy igy hangzottak a bennem teljes erovel felzudolo kerdesek, amelyek nem hagytak nyugton, s mindenfelekeppen akartam ra a valaszt… keresven itt meg ott.. keverven ezt meg azt… kozben persze elven a “fizikai” eletemet is, amelyben egyre inkabb minden fronton kezdtem kudarcot vallani, mig eljutottam arra a megallapitasra, hogy egy csod az eletem, de nemcsak hogy csod, hanem melto sem vagyok arra, hogy eljek – mert idokozben felfedezve az eletnek egy a testi es lelki szinttol egy magasabb szintre valo elhivatasat, latvan, hogy keptelen volnek es vagyok annak megfelelni, de annak megvilagitasaban azt is elkonyvelni, hogy egyedul csak a halalra vagyok melto… mikor erre a valaszra talaltam:
Janos Evangeliuma 3:16-19 Mert Isten ugy szerette a vilagot, hogy egyszulott Fiat adta, hogy aki hisz obenne, el ne vesszen, hanem orok elete legyen. Mert az Isten nem azert kuldte el a Fiut a vilagba, hogy elitelje a vilagot, hanem, hogy udvozuljon a vilag altala. Aki hisz obenne, az nem jut iteletre, aki pedig nem hisz, mar itelet alatt van, mert nem hitt az Isten egyszulott Fianak neveben. Az itelet pedig azt jelenti, hogy a vilagossag eljott a vilagba, de az emberek jobban szerettek a sotetseget, mint a vilagossagot, mert a cselekedeteik gonoszak.
Rom3:22-26 Isten pedig ezt az igazsagat most nyilvanvalova tette a Krisztusban valo hit altal minden hivonek. Mert nincs kulonbseg: mindenki vetkezett, es hijaval van az Isten dicsosegenek. Ezert Isten ingyen igazitja meg oket kegyelmebol, miutan megvaltotta oket a Krisztus Jezus altal. Mert az Isten ot rendelte engesztelo aldozatul azoknak, akik az o vereben hisznek, hogy igazsagat megmutassa. Isten ugyanis az elobb elkovetett bunoket elnezte turelme idejen, hogy e mostani idoben mutassa meg igazsagat: mert ahogyan o igaz, igazza teszi azt is, aki Jezusban hisz.
S itt egy pontot tettem eletem vegere, s Krisztusban egy uj eletet kezdtem, ahol s amiben egyben megtalatam minden kerdesemre a valaszt.
Mondhatnad, hogy ez nem az en blogom, hogy ilyen hosszas beszamolokat irjak, s adtal is egy szamomra egy otletet, hogy en magam is kezdjek egy blogot, ugy hogy az otthoniak mindig tudhassak hogy s mint vagyok, de egyedul ezzel a leirassal tudtam csak elmondani azt, hogy mit is jelentett szamomra ez a kerdes. Akinek nem ingje, ne vegye magara!
Tiszteletem es udvozletem: szs
EdemLegend · http://adamsmind.blog.hu/ 2010.04.08. 14:12:52
A kommented hosszúsága meg nem érdekes. Vannak dolgok, amiket csak ekkora terjedelemben lehet elmondani.
Sokan vannak, akik a Bibliában találják meg a választ. Ez jó, mert szerintem ami abban van az igaz. De egy magamfajtának ez kevés. Nekem úgymond nem nyújt elegendő "táplálékot". Én más források után kutatok, egy magasabb tudást keresek. Azonban ez az én utam. Nem vagyunk egyformák (és ez így helyes), így másnak más a jó. Mindenki különböző szinten kezdte ezt az életét és különböző szinten is fogja befejezni.
Thomas Michael Gavin 2010.04.08. 18:16:10
Ann(gyalk)a · http://anngyalka.blog.hu 2010.04.08. 19:48:13
De szenvedjetek és küzdjetek nyugodtan, hátha akkor könnyebben tudtok majd szeretni... ki tudja? Nem vagyunk egyformák. :) Mert szerintem ez az élet élet értelme... hogy megtanuljuk szeretni egymást. "Szeresd felebarátodat, mint magadat." /Máté,22,39/ Mondjuk ezt akár úgy is lehetne értelmezni, hogy mivel magamat se szeretem, másokat se kell.. de sztem nem erre gondoltak. :)
Az ember tragédiája tényleg nagyszerű mű, de Madách belső vitáját vetíti ki, ami mondjuk sokakéval megegyezhet. De sztem túl sok benne a megválaszolatlan kérdés, pl. h van-e élet a halál után, stb.
Gaezz 2010.04.08. 20:45:34
hóember 2010.04.08. 22:37:47
A célt, tudom, még százszor el nem érem.
Mit sem tesz. A cél voltaképp mi is?
A cél, megszűnte a dicső csatának,
A cél halál, az élet küzdelem,
S az ember célja e küzdés maga."
Ebben nem tudom hol látsz szenvedést.
Vagy neked a küzdés az?