Egy kicsit megkésve, de illik írnom március 15. alkalmából is. Én most nem fogom feleleveníteni a történelmet, mert már megtette más. Érdekes lenne még arról is írni e téma kapcsán, hogy milyen párhuzamok vonhatók a régmúltból a jelenre, vagy hogy milyen érzelmek kerülnek mostanság előtérbe főleg ilyen ünnepi alkalmakkor, de már erről is írt más. Én inkább arról fogok írni, hogy nekem mit jelent március 15., mert mint megannyi ünnep és jeles alkalom ez is egy kicsit mást, mint másoknak.

Számomra március 15. régen egy meg nem értett, egyáltalán át nem érzett ünnep volt. Annyit minden esetre tudtam, hogy az általános iskolában eléggé komolyan veszik és mindig valami langyos műsort készítenek hozzá, melynek az a lényege hogy a hős Petőfiék hogy megmutatták a csúnya, rossz labancoknak. Ez valahogy sosem hatott meg (talán a gyenge színészi teljesítmények miatt).

Aztán átkerültem a középsuliba, ahol az ünnepi műsor úgy egészében továbbra sem kötött le, de volt egy része amely viszont teljesen magával ragadott és nem tudtam úgy szemlélni, mint ahogy általában szokták az ilyet az emberek. Ez nem volt más, mint a híres nevezetes Nemzeti dal élőzenés feldolgozása a gimi egyes diákjai által. Engem egyszerűen elbűvölt a számomra ismeretlen hangszerek hangzása és együttes munkája. Különösen az elektromos gitár. Azt hiszem ez volt az a pillanat, amikor eldöntöttem, hogy ezt meg akarom tanulni, bár ekkor még nem tudtam hogyan is foghatnék hozzá. A tényleges kezdethez még el kellett telnie úgy fél évnek. Onnantól viszont nem volt megállás és azt kell mondjam egészen gyorsan fejlődtem, amit így utólag annak tulajdonítok, hogy nem a hagyományos módon fogtam ehhez az egészhez hozzá, hanem az általam mindig is nagyra tartott sulizenekarosok vettek kezelésbe.

Nem sokkal később úgy alakult, hogy szintén az iskola berkein belül összejött egy saját zenekar, ami technikailag még simán alul maradt a régiekkel szemben (nem mintha verseny lett volna). Szépen lassan fejlődtünk én pedig vártam a pillanatot, amikor beteljesíthetem a kezdetek óta dédelgetett vágyam, hogy egyszer én is ott állhatok az egész iskola előtt, emberekkel teljen körbevéve, mint valami színházban és eljátszhatom a Nemzeti dalt. Ez a tervem tizedikben nem valósulhatott meg, mert még kezdő voltam és ott volt már a jól összeszokott csapat Gitár Gerivel meg Szuper Tibivel és Kiszin tanbá' egyébként is akusztikusan akarta megvalósítani a dolgot, amihez akkor még nem volt felszerelésem. Tizenegyedikben már alkalmas lettem volna és a körülmények is jók voltak (még Bandi is azt mondta, hogy simán csatlakozhatok), mert helyi zenésztársadalmunkban történt egy váltás, így többször is erőteljesen jeleztem mentorunknak szereplési igényemet, de számára nem vált világossá, hogy mennyire fontos lenne ez nekem. Minduntalan leintett, hogy majd jövőre. Én türelmesen kivártam az 1 évet, de a sors vagy (ki tudja mi?), úgy hozta, hogy egy egész iskolaszerte "népszerű" tanár kapta meg a szervezés jogát, aki szakított a sokéves hagyománnyal és nem tűzte műsorra a Nemzeti dal hangszeres előadását (inkább bejátszotta magnóról). Ez a dolog belül nagyon bántott és az előző évi lehetőséget sirattam (persze hibáztattam is érte Kiszint).

Szóval úgy kellett elballagnom, hogy azt a dolgot, mely 3 évig inspirált, nem sikerült megvalósítanom. Azért nem panaszkodom, mert ezt leszámítva jó párszor felléptünk a suli előtt (pl. gólyabálon), amik azért nagy tapasztalatot biztosítottak közösségi zenélés terén.

Az élet úgy hozta, hogy pár évvel később, azaz idén, mégis csak sikerült eljátszanom együttessel a hátam mögött ezt a számot. Kicsiny falum kért fel rá, aminek okán sikerült egy helybeli együttest is alapítanom és azt kell mondjam nem debütáltunk rosszul. Legalább is a visszajelzések ezt mutatják. Most már elmondhatom, hogy nyugodt a lelkem, mert megvalósult, aminek meg kellett, bár tény, hogy a Deákban jobban tetszett volna.

Készült rólunk felvétel is amelyen nem látszik semmi és 1 percig nem is történik semmi, de aki türelmes meghallgathat minket. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.