Kedves kormányunk sosem pihen és gőzerővel dolgozik az átalakításon. Most a felsőoktatási törvénnyel izgatja a jó népet, melynek koncepcióját már el is fogadták. Tartalma röviden: a jelenlegi 29 felsőoktatási intézményből 26 maradna, az államilag finanszírozott képzésben tanulókkal pedig úgymond "szerződést kötnének" arról, hogy az állami támogatás fejében a végzett hallgatók kötelesek itthon kamatoztatni tudásukat egy bizonyos ideig. Ezen felül az intézmények státusza is változik, ugyanis az "egyetem" kategória helyett a "tudományegyetem" és a "főiskola" besorolás lesz a mérvadó.

Az egyetemen járva ma hallottam, hogy a hallgatók igen csak elégedetlenek a tervezettel és most már kétségtelennek tartják, hogy döntéshozóink 8 általánosnál többet nem végezhettek. Én nem ítélem el ennyire a jogalkotókat és nem is feltétlen látom rossznak ezt a koncepciót.

A probléma a következő: van egy (felsőoktatási) rendszer, mely sok ezer embert foglalkoztat (potenciálisan olyanokat, akik várhatóan részt fognak venni a jövő építésében és a gazdaság működtetésében), ehhez mérten rengeteg pénzt és energiát ölünk bele - és a számok csak egyre nőnek -, de a végeredmény közel sem a várt hasznot hozza.

A probléma megoldásához az első helyes kérdés: miért van ez? Válasz: Egyrészről, a világ(gazdaság) körülményei és az emberek elvárásai úgy alakultak, hogy egyre többen és többen szeretnének részt venni ebben a rendszerben, ami bizonyos ágazatokban odáig jutott, hogy túlkínálat jött létre és amit a helyi (magyar) gazdaság nem tud már felvenni. A kimaradottak - nyilván a boldogulást keresve - más gazdaságok működtetéséhez járulnak hozzá, ahol igényiknek megfelelő helyzetet találnak. Másrészről, mivel sosem voltak kiegyenlítettek a jövedelmi és munkaviszonyok, más ágazatokban - az érdektelenség miatt - hiány keletkezett, amit ez a rendszer manuálisan igyekezne feltölteni engedmények tételével. Ez szinte törvényszerűen hozza ezekben az ágazatokban a színvonal és a munka(erő) minőségének csökkenését.

Egyszerűbbre lefordítva: a jóléti állam hanyatlása miatt egyeseket nem tudnak megfizetni (pl.: orvosok, tanárok), másoknak meg könnyen lesz munkájuk ahhoz képest hogy hülyék ahhoz a feladathoz.

További probléma még - ami tulajdonképpen az eddig tárgyaltak származéka - hogy mivel sokan szeretnének felsőfokú képzettséget, létrehoztak rengeteg "elitnek"/speciálisan szakmainak hangzó szakot, amelyeknek gyakorlati haszna nemigen sok van és emiatt kétségeim vannak az elhelyezkedési lehetőségeiket illetően is. (OKJ)

Az emberek többségével az a baj, hogy egy probléma kapcsán általában csak egy szempontot vizsgálnak meg: a sajátjukat. Egy jogalkotó nem cselekedhet így - bár gyakran megteszik. Nyilván egy egyetemistának az a személyes érdeke, hogy minél könnyebben tudjon ingyen tanulni és azt szeretné ha nem kellene fenyegetve éreznie magát azzal hogy időben és jól végezze el az adott szakot. Pedig ez nem egy nagy és teljesíthetetlen elvárás, ami miatt vérben kelljen forogjon a szeme.

Sajnos ez a rendszer ebben az állapotban nem túl kifizetődő. Szerintem jogos elvárás, hogy itthon szeretnénk tartani a szakembereket. A kétkedőknek ajánlanám, hogy fordítsák le a helyzetet úgy "mintha" a következő lenne a helyzet: vállalkozó vagy és a vállalkozásod felfuttatása érdekében befektetsz emberekbe (magyarul pénzt adsz nekik arra hogy gyarapítsák a tudásukat, amit majd a vállalkozásban kamatoztathatnak), ezek az emberek kiokosításuk végeztével úgy döntenek nekik nem felel meg ezen vállalat nyújtotta keret és máshol szeretnének dolgozni; te nem kérnéd vissza a pénzed? Dehogy nem! És az a helyzet, hogy a "vállalat" nem más, mint a Magyar Állam, ami engem, téged, apádat, anyádat (és jelen esetben mindenkit, aki Magyarországon adózik) testesíti meg. Most mondhatnád, hogy: na de minek kérjem vissza a saját pénzem ha magamra költöttem? Azért mert az NEM A TE pénzed, hanem a MI pénzünk, nincs jogod kisajátítani semekkora részt sem belőle.

Egyetlen dolgot kell még fejben helyre tenni: a felsőoktatás egy szolgáltatás. Ez már - mint a neve is mutatja - nem a közoktatás kategóriájába esik és mint ilyen: ára van. Mivel magyarnak születtél szerencséd van, mert ennek anyagi terhét nagy eséllyel az állam (vagyis MI) átvállalja tőled, de ezért cserében - hogy erkölcsileg rendben legyenek a dolgok - másfajta áldozatot kellene vállalnod, vagyis hogy egy darabig itthon kamatoztatod a tudásod. Nem feltétlen kell ezt elfogadni, vagyis hogy az állam bekorlátoz, illetve elvárásokat támaszt, de akkor szerintem ne várja azt el senki, hogy kifizet neki ingyen egy szolgáltatást csupán jófejségből a 'jóléti' jelzőre hivatkozva.

Nyilván sokkal szerencsésebb megoldás lenne, ha az állam más eszközökkel érné el a maradást, viszont aki mostanság kicsit is nyitva tartotta a szemét-fülét az könnyen beláthatja, hogy a közeljövőben ennek megvalósítására - vagyis a gazdaság igazi fellendítésére - nem igen lehet számítani. Más megoldás kellett: ez volt az egyetlen. Nyilván voltak, vannak és lesznek ettől eltérően gondolkodók - sőt ha belegondolok a többség valószínűleg ilyen -, de ők tulajdonképpen szembeköpik magukat és honfitársaikat. Én nem szeretnék ilyen lenni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.